Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-04-05 / 14. szám

Papk^rofe alias conferentiák néhány be- és kitérésekkel. Csak lendíts valamit, mert hej D8gy bűn a' henyélés! Ludas M. Azt mondtam a' gyámintézelröl irt előbbi czikkemben, hogy most szegényebbek vagyunk, mint valaha. Midőn igy szóltam, anyagi szegénységünket értettem. De van nekünk még egyéb szegénységünk is, a' szellemi, a' hitbeli, az evangyéliomi, mellyen szinte és annál inkább kell segítenünk, mert ez amazzal nemcsak ugy függ össze, mint ok és okozat vagy megfordítva: hanem anyagi szegénységünkokozta szenvedéseinket nincsen ír, melly jobban enyhíthetné, mint azon öntudat, hogy az Úrban vagyunk gazdagok. Három éve lesz, hogyPiemont sziklavölgyeiben az üldözött Waldenseseket meglátogatóm. Szegényebb népet alig hord hátán Istenünknek e' bolygó csillaga. És még is találtam nálok valamit, mi annyi inség közt derűt varázslóit homlokaikra. E'valami, a' vallásosság, a'hit leggazdagabb gyümölcsei, a' megnyugvás Istenben, eltántoríthatlan ragaszkodás az evangyéliomhoz 's egymáshoz, 's az égi javak birtoka, a' terméketlen sziklák romjain. Mi a' mi ínségünk, gondolám, ezekéhez képest? mik a' mi üldöztetéseink, mellyeket olly gyakran festegetünk, ezekéihez képest? Es ugy tetszék nekem, hogy ha az egyháziasság, a' buzgóság, a' vallásosság nagyobb lenne közlünk, vagy egyik történnék meg a' kettő közöl, vagy mint én hiszem, mindenik, azaz, a' hitgazdagsdg vagy megszüntetné, vagy elviselhetővé tenné az anyag szegénységet. De hogyan kellene tehát ezt a' nagyobb vallásos életet előteremtenünk? Mit kellene tennünk, hogy evangyélmi nevünknek igazán megfeleljünk ? Kiváltképen pedig kik azok, kik itt legtöbbet lehetnének , legtöbbet tenniök kell, hivatásuk- 's rendeltetésűknél fogva? Azok a' kik mi vagyunk, a* papok. 'S most jól ügyeljünk. Az Isten az én tanúságom, miként midőn papköröket sürgetek, nincsen egyéb czélom, mint az, hogy paptársaim a' felett tanakodjanak ; hogyan kelljen hivatásuknak legjobban megfelelni, a1

vallásosságot mind magukban, mind hiteikben feléleszteni, szóval, magasztos hivatalukat minél jobban betölteni? Ugyanis axiómaként állíthatjuk fel, hogy csak vallásos s pap nevelhet vallásos egyházat. Sokáig törtem fejemet, mit kellene itt sajátképen javaslani, mit mozgatni; míg végre abban állapodtam meg, hogy én czélirányosabb valamit e' végre nem tudok, mint a'paplanakodást. Megfordultam koronként gyülekezeteinkben 's nyomozgattam a vallástalanság okait,'s naplómban a' kővetkező adatok állanak. A gyülekezetben a1

papnak igen csinos méhese, D-ben igen kövér disznai, C-ben a' pap a' legügyesebb kártyás; D-ben a* legszebb gyümölcs- 's kiváltkép baraezfák a' tiszt, úr kertjében vannak; az E—i pap a' megye gyűlésein játszik szerepet; az F—i pappinczéjében a'legjobb borok 's ö a'legügyesebb pinczemester; a'G—i pap madártöméssel foglalkozik legörömestebb; a* II—-i röptében lövi le a' fecskét 's a' nyul száz lépésnyire sincs bátorságban előtte; az I—i pap kellemteljes tánezos; a' K—i tiszteletes gabonakereskedő; az L—i lelkész pálinkát égettet szomjas hívei számára 'sa't. Egy szomszéd jegyzetben pedig azt találom, hogy a' könyvtár olly üres, mint az üresség maga. Néhány apáiktól öröklött predikátziós könyv, agendák 's a' külföldről hazahozott Heftek, itt-ott tán néhány ujabb román, Anekdotenschatz, versek, a'patkány-és egérirtás philosophiája, Pozornjk 'sa't. Innen aztán azt vontam el, hogy mig a' papok nem nevelik magukat 's az ö példájok nem hat boldogítólag a' népre: addig hasztalan álmodozunk nagyobb vallásosságról. Innen ismét azt, hogy tehát a' papokon kell kezdenünk a' vallásosság meggyökereztetését. Hogy kivételek vannak, még pedig olly formán, hogy Istennek hálát adhatunk értök, örömest kell bevallanom. Söt bevallók többet, bevallom azt, hogy a' felhordott esetek a' sajátképeni kivételek,'s hogy hála Istennek, tisztitársaim nagyobb száma méltánylani tudja megfejtendő feladását, 's hogy csak alkalom, eszközök, — mellyeknek gyakran bűneiken kivül vannak hiányában — kellenek 's egy jobb és szentebb léleknek fuvallata, új életet idézend elö papjainknak a' körülmények által szorongatott, de az isteniért folyvást fogékony leikeikben. Hogy ezt vagy azt az említettek közöl űzheti a' pap, söt gyakran jólteszi, ha üzi, azt én elismerem. De három megjegyzésem van rá. Első az, hogy itt-ott ezek nem mellékes, hanem főfoglalkozásaik, a' mi mellékes, az a' biblia. A' második az, hogy még azok is, melylyek szabadosok a' mondottakban, ollyanok, mint Kis atyánkfia kártyázása, azaz, csábítók s addig enyeleg velők az ember, míg szokásává lesznek, végre büszkeséget helyez bennök,mint a' C—i pap, vagy pedig a' hívek nagyobb épületére kártyatársaságokat hí össze, hogy a' bon ton emberének tartassék. A' harmadik 's legfontosabb az, hogy sok egyéb tárgy ezeknél sokkal illőbb hozzánk. No de ki világosítsa fel ezen hozzánk illőbb tárgyakról a'papokat? ki figyelmeztesse őket eddig elkövetett hibáikra? Ha ezt világi teszi a* pap ellenében, nem fogadja el ex petitione principii, mert azt teszi fel, hogy a'világiból rágalom beszél; ha ezt pap teszi pap ellenében, ismét nem hiszi, mert a'szomszéd, irigységből declamál, mint hiszi. Ki tegye tehát? Tegyük mindnyájan mindnyájunk irányában 's valljuk meg, hogy bizony sem magyar tudományos theologia, sem