Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-03-08 / 10. szám

napra meghivatik, 's az ott jelenlevő tanácsbiró uraktól megvizsgáltatik, ezután exmittáltatik, vagy minden papi kötelességek teljesítésére felhatalmaztatik, feleskedtetik. Itt sem fizettem semmit. — 5. A superintendentialis censura. Midőn a7 már rendes ekklézsiában levő ifjú lelkész az esperes úr állal felszólíttatik, hogy azon évben tartandó egyházkerületi közgyűlésen megjelenjen, hol a' megjelent ifjú lelkész utoljára megvizsgáltatik. Ezután kapja ki papi diplomáját, mellyért váltságul fizettem 16 vftot. — Ha az ember ezen előszámlált 5 censurára kocsin megy: bizonyos, hogy kerül valamibe ; de a' ki csak gyalog ballag : bizony nincs oka panaszra, logicátlanságra és még másra is fakadni, hogy 17 vf. 30 kr. lefizethe'ése után, régen kergetett czélját elérte. Mi a' censurák módosítását illeti: ez helyes gondolat, én illy formában szeretném: töröltetnék el a' professori, esperesi, superintendensi magányos vizsgálat, hogy senkinek rágalomra, panaszra okot többé ne adna. De a" superintendentialis censurán kivül szeretném megtartatni a' tractualis közvizsgálatot azért, mert ezen többen jelen vannak, 's ez tartalék lenne szivnek, észnek, kéznek, igaztalant nem közleni. De azért is szeretném a' tract. censurát továbbra is meghagyatni; mert a dunántúli egyházmegye mindenik maga gondoskodik segédlelkészeiröl, és csak ritka eset, hogy egyik egyházmegyéből másikba menjen a' segédlelkész; végre, mert joga van mindenik egyházmegyének megtudni 's vizsgálni a' körébe lépni kivánó egyének tudományos készületét. — Távol van tőlem, ez érintett módosítással a' fötiszteletü igazgatóságnak jogába vágni, vagy tanácsot adni, ők gondoskodjanak ezekről; ök vezéreljenek bennünket: és mi megyünk ö utánok; ök parancsoljanak: én pedig minden jó lelküekkel parancsukat híven teljesíteni, irántuk tisztelettel viseltetni 's engedelmeskedni kötelesnek tartom magamat. *) Csúzi József. IsfectSailnij. E' Lap folyó évi 94. hasábján, Pápáról következő tudósítás olvasható: „az itteni collegiumban — ha igaz — m. évi december 8-án azon határozat lépett életbe, miszerint azon ifjak, kik a' tanítási díjjal adósok maradtak, mindaddig iskolába ne járhassanak, míg adósságaikat le nem fizetik, 'st.b." A' szerkesztőség ebbeli kételyére van szerencsém válaszolni, hogy a' dolog nem mese, de már nem is újság; mert az adósság miatti iskolatiltásról én is szólottam 's — mint emlékezem — más is szólott már e' Lapban. Azonban mindeddigi *) Ez kétségtelenül igen szép Csúzi úr részéről, de már az az öt censura még is csak sok. Itt segíteni kell a' dolgon. En tovább is dunamelléket pártolom. Ha lehetne, ennek eljárását hoznám be mind a' nyolcz egyházkerületbe. Sz. közlések hiányosok és a1

dolgot voltaképen ki nem merílök levén, kötelességemnek tartom ezen hydrát a't. olvasóközönségnek bemutatni. — Nem régiben, valamellyik egyházkerületi gyűlésen, a* pápai collegiumbeli tanulókra azon határzat hozatott, hogy o' más évről tanitásdijjal adósak ne promoveáltassanak. Ezen gyűlési világos határzatot az iskolai igazgatóság azonban ugy alkalmazta (már 1844-ben), hogy promoveált ugyan mindenkit, hanem a' szorgalomidö folytában tiltá el a' köztanítási órákról — a' procurator = (collegiumi hajdú) teremajtókba állítása által és bizonyítványuk erkölcsi rovatábani bélyegzés = (nota) büntetése alatt — nemcsak a' tanításdíjjal adósakat, hanem mindazokat, kiknek bármi nemű iskolai-nak nevezett tartozásaik fenvoltak, — míg azokat vagy le nem fizették, vagy maguk helyett kezest nem állítottak, holott — véleményem szerint — minden tanuló helyett kezeskedik iskolai bizonyítványa, mellyet ki nem adnak, míg minden elismert és el nem ismert adósságait le nem róvja. — Eleinte a' tiltakozás azon mulatságos eredményt sztiite, hogy némellyek csak azért sem fizettek meg, hogy a' törvény rovására egy kis szünetet csaphattak, melly a1

korhelységnek hatalmas előmozdítója volt. Azonban a' dolog jelen iskolai évben komolyabb alakot öltött. Mert — mint több rendbeli nyilvános és magántudósításokból értettem — jelen iskolai év dec. 8-án az adósak ismét eltiltatván szokott módon az iskolától, nemcsak azon következménye lett, hogy némelly tanár leczkét sem tarthatott, mivel valamennyi tanítványa adós volt: de az iskola békéje is veszedelmesen feldúlatott. Ugyanis, következvén az ünnepi követségválasztás ideje, nagyszámú adósak, kivált jótétesek, az iskolai-szék elébe adandó — köztanításokra járhatást kérő — folyamodvány írása végett egyesültek. A'folyamodvány némelly hibás és oda nem illő kitételein megboszankodott iskolaiszék, a' szavukat vissza nem húzókat keményen megbüntette; mellyel azonban — a' mit szándékolt — csendet nem eszközölt, sőt ujabb súrlódásokra és folytonos békétlenségre adott alkalmat. Komoly az ügy, főtiszt, egyházkerület! 's ezen minélelébb segítenünk kell valahogy: azért az illetőknek, a' jövő losonczi kerületi-gyűlésig becses figyelmökbe ajánlom. *) Szilágyi Sándor. *) Igy szeretem a1

levelező urakat. Absque ira et studio. A' baj megvan. A' baj az, hogy a' tannlök nem fizetnek "s az oktatóknak élniök kell. Minthogy pedig eiek levegővel nem érhetik be, tehát az egyh.kerület köteles segíteni a"1

dolgon. Az eszköz, mellyet megkísértett, nem vezetett czélhoz. Ez az egész. Más eszközről kell tehát gondoskodni, vagy az említettet módosítani. Elvárjuk 's Szilágyi S. úrtól várjuk el, a' losonczi ker. gyűlés e' tárgyra vouatkozandó rendszabályát. Sz.