Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-02 / 9. szám

PROTESTÁNS 1GYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 9. szám. Negyedik évi folyamat. Mart. 2. 1845. ————j

iuwiw

MB—wwg

n

i i ii ww—BM—HMÍ. 1

—I—

Hl i

MBHHWn^-^VIfc

^i^vrg^

, . •—,M Nosce te ipsum ! TARTALOM: Egyház, állományhozi viszonyban, okosság jogtani pontból , szemlélve. Világvári. — Zsinat. Nyilt jegyzetek Dr. Ferenczy J. nyilt levelére. Jakabfalvay András. — Életképek a' helv. hitv. tiszántúli egyházkerületből. — Iskola- 's nevelésügy: Az evang. falusi iskola F. Lövőn. Wiminer Ágoston. — ü^ylmz 5

állontáiiyhoxi viszonyban, okosság jogtani pontból, szemlélve. (Folytatás.) Az egyház feje nem lehet egyszer*mfnd állomány feje is. Minden kétségen kivül egy illy halalom, — melly szerint tévelygés, indulatok, hajlandóságok, söt szenvedélyek alá vettetett egy vagy több embernek is, az egész ember-élet világában feltalálható, söt kigondolható, minden természeti, polgári és egyházi, testi és lelki eszközök birtokában vannak — egy illy hatalom, mondom , mellynek roppant terhét megbirni, rengeteg nagysága veszedelmeit meggyőzni, szédelgös magosságán ingatlanul megállani nemcsak bajos, de épen lehetlen,az erkölcsiség,vallás és szabadság világára nézve általánosan veszedelmes. Soha nem tanácsos azért megszenvedni, hogy nyomorult halandó és bűnös teremtés, hozzá mindenekben hasonló embertársai felett, illy véghetlenül magos hataloméra emelkedjék, — mint a' ki ez által a' világi és lelki kény-országlásra, a' csupán gondolkozás és lelkiösmeret szabadságán alapulható jog, erény és vallás országai elnyomására, legtágasb nyilt kaput talál. A' honnan az egyház feje ne legyen egyszersmind állomány feje is, olly rémség, mellynek, mint egy-fejünek két-teste, t. i. állomány és egyház, vagy mintkét-testünek egy-feje volna (monstrum per excessum et per defectum); a' minek csupa gondolása ismegfagylalés elhalványít: hanem az egyházi hatalom legyen merőben különválasztva a' világitól, hogy egyfelől az egyházi zsarnoktól — kerkopithektöí — üldöztetett egyház-tag, menedéket és bátorságot kereső,- folyamodhassák az állománynak, épen a'jog oltalmára, fen-álló külön-hatalmához; másfelöl az állományi kényúr által jogaitól megfosztott és halálra nyomorgatott, szerencsétlen alattvaló is, az egyház idves kebelében, enyhülést, legalább utolsó lelki vigasztalást, találhasson. Ismét mondom, és ezt — mii öl az emberiségnek, a' hitdüh és hitkórság miatt, századokig eltemetve hevert, testi 's szellemi java függ — jól meg kell jegyezni's fontolni, hogy az egyház feje ne legyen egyszersmind állomány feje is, hanem attól egészen különvált személyesség; mert különben, mind a' két fenebb említett eselben, a' bőszült oroszlán vagy dühös fene-vad tátongó szája nyeli be, az elnyomatlatásában nekie panaszló ártatlant, kinek az a' szerencsétlenség is halálos bűnül tulajdonítatik, hogy az elnyomó ellen épen magának az elnyomónak panaszol. — Az egyház a* állományhoz alárendelés! illetvényben van. Jóllehet a' láthatlan egyház felül van az állományon; de a' látható egyházzal egészen másként van a' dolog. Mert ugyanis e'világon, minden tekintetben, még egyházilag is, mindenek előtt, az emberek jogszerinti illetvényeiknek kell megismertetni , meghatároztatni és oltalmaztatni. Ezen tétel, erk. szempontból véve, az okosságnak legelső és mulhatlan kívánsága, mellyet a' ki nem akar teljesítni: az vagy gonosztevő és csaló, vagy szerencsétlen megcsalatott, babonás és rajoskodó. A' közbátorság az egyháznak, vallásnak és erénynek, és igy minden boldogság- 's idvességnek is, vezér-eszméje — regulativuma v.directoriuma —. Ezt jól észbe kell venni, hogy, sem az állomány sem az egyház kedveért, semmi ne történjék a'jogok bátorsága ellen; mert az olylyán jóllétei, boldogság és tökély, melly annak megsértésével eszközöltetnék, magával ellenkezik , magát lerontja, és igy csupa képtelenség, vagy chiméra. Tehát az egyház is, mint külső társaság, szükségesképen alá-vettetett az állománynak, mint jogbátorságosító intézetnek, melly nélkül semmi természeti és erkölcsi jó nem lehetséges állandóul az ember-világban. E' szerint, mivel minden állomány egy magában tökéletesen elvégzett erk. egész, mellynek saját személyes önlétére, szabadságára és annak fentartatására, akármelly más idegen állománytól, és annak befolyásátló, független joga van, mivel az állományban államány — status in statu — nem lehet: — 9