Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-23 / 8. szám

ezen nevezetes termékének, nemesítésére szőlőiskolát, a' jelesebb gyümölcsfáknak minél szélesebben leendő elterjesztésére faiskolákat plántáltak ; az állattenyésztés, az ipar és a' mü jutalmakkal való élesztésére állat-, ipar- és műkiállító versenyt rendeltek; és hogy többeket ne említsek, hazánknak egy nagy fija, kinek a' népnevelés előmozdítására czélozó bőkezűsége már eddig is országszerte ismeretes, Istentől vett javaiból — mint hiteles kútfő után tudjuk — több százezereket szándékozik nagylelküleg letenni hazánkban felállítandó polytechnicum institutum alapjául; *) hogy abból, mint kiapadhatatlan kútfőből, a' népnek minden osztályára ipar, szorgalom, műveltség, neveltség,és a' mi ezeknek elválhatatlan társuk , szellemi és anyagi jóllét időről időre bő mértékben áradozzanak. Éljenek hazánk ezen dicsekedése! , kik a' népneveléstöl sem fáradságukat , sem költségöket ennyire nem kimélették 's nem kímélik!! éljen hazánk ama nagy fija, ki a' polytechnicum institutumnak hazánkban leendő felállítását törekedésének nemes czéljává tette! hogy hazája *s hazafiai iránt való szeretetének dicső emlékét, melly díszére 's tartósságára nézve az érczoszlopokat sokszorosan felülmúlja, necsak bevégezhesse, hanem gyönyörködve szemlélhesse azt is, hogy a1

háladatos nép miképen aratja gyümölcseit azon jótéteménynek, mellynek magvát a' hazafiúi buzgóság ö általa hintette el! Ezeket tették 's teszik, és ezeknek tevése által reménységet nyújtanak hazánk nagyai, hogy ezután még többbeket fognak tenni a1

végre, hogy a' népet, nevelés nemes czéljai felé vezéreljék. De hát mi kicsinyek, kik ebben a'részben a'nagyokkal nem versenyezhetünk, csak veszteglünk-e? Távol legyen. Érdekes a' czél 's közös mindnyájunkkal : közösnek kell azért lenni a' törekedésnek is, hogy a' czélhoz közelíthessünk. Ha annyit nem tehetünk, mint a'nagyok: tegyünk annyit, a1 mennyi telik tőlünk. Ha aranyunk és ezüstünk nincsen: van szánk, nyelvünk, hogy ezen intézeteket azokkal, kik ezeket nem ismerik, megismertessük ; ezeknek hasznáról a' köznépet, melly mindentől, a' mi előtte új, csak azért vonakodik, mivel azt szüleitől nem látta, meggyőzzük; elfogadására serkentsük, és azok iránt, kik érette ennyit tettek 's tesznek, háladatosságra buzdítsuk. A' népnevelésben legfőbb figyelmet érdemel annak erkölcsi része; mert valamint minden ételnek izét a' só adja meg: ugy mindazok a' dolgok', mellyek a' népnevelésre megkívántatnak, ez által lesznek érvényesek, ha a'jó erkölcscsel karon fogva együtt-működnek. Mindnyájan ugy Ítélünk, hogy a' tudományoknak, kereskedésnek, mesterségeknek, földmüvelésnek virágzása főhelyet ér*) E' czikk régen, fokkal elebb iratotf, mint fiFeliége kegyelmesen intézkedek Polytcchuicum fölállítatasa iránt. Török. demelnek a1

népnevelésnek eszközei között; de mikor látjuk, hogy az erkölcstelen tudós tudományával a' mások rontására visszaél; a' kereskedő fáradságához , költségéhez illendő nyereséggel meg nem elégedvén, a' mások véres verejtékkel szerzett keresményét igazságtalanul teszi magáévá ; a' mester-ember, éktelenül kívánván a' nyereséget, az adásban vevésben csalárdkodik; a' földművelő hamis vékát tart, a' hitvány marhát, a* rosz gabonát jó gyanánt eladja; mikor, mondom, ezeket látjuk, nem kell-e ellenkezőre változtatni elébbeniÍtéletünket? vagy legalább illyen-formán módosítani azt, hogy a' tudományoknak, kereskedésnek, mesterségeknek, földmüvelésnek virágzása a' jó erkölcscsel párosulva főhelyet érdemelnek a' népnevelés eszközei között ? A' nép erkölcsi nevelésére kell tehát mindenek fölött és mindenek előtt figyelmet fordítani. Mi által lehet pedig ezt előmozdítani? Az oktatás, tanítás, bölcs törvények, jó tanácsok , intések 's könyvek szükségesek ugyan a' nép erkölcsi nevelésére, de nem elégségesek. Nagy része ugyanis a' népnek, életének elsőbb esztendeiben, melylyek a' mások követésének esztendei szoktak lenni, annyira hozzászokott a' mások követéséhez, hogy mikor már magától is mozoghatna, akkor is mások után mozog; mikor már maga is választhatna magának utat, mellyen járjon, akkor is mások után indúl; mikor már maga is tudna a' jó és rosz között választást tenni, akkor is a' mások választására bizza magát. A'kik mára'nép között illyenek, nem vizsgálják azok azt, hogy mit tartanak a' tanítások, mit parancsolnak a' törvények, mit foglalnak magokban az irott könyvek, tanácsadások, intések ? mivel ezeknek vizsgálása munkába kerül az elmének, a1

melly munkát pedig nem örömest veszi magára az, a' ki ahoz nem szokott; hanem csak azt nézik , mit cselekesznek mások? és a' mit másoktól látnak, annak, és nem amazoknak van reájok nézve kötelező ereje. Miképen az utazók a' czéljokra vezető utak közöl nem az egyenes, hanem a'tört utat választják, mivel azon minden godolkozás nélkül haladnak egymás után: épen igy követik az emberek egymást a' cselekedetekben. Ez az oka, hogy az illyenek, ha megkérdeztetnek, cselekedetöknek egyéb okát nem tudják adni ennél, hogy mások is akképen cselekesznek. Jó példa kell azért, a' fentebb említettek mellett, a' népnek erkölcsi nevelésére ; mert ha a" vezérek, kik után a' nép indúl, jók: jók lesznek azoknak követői is. Jó példa nélkül a' szóval való tanítás a' népre nézve sikeretlen, az irott könyvek nem építenek semmit, a' törvények kőtelező erejöket elvesztik, az intések, feddések, dorgálások a' szivre nem hatnak; mert avvagy hiszen-e av nép annak a" tanítónak, kinek szájának tanításaival kezeinek cselekedetei, szivének indulatai ellenkeznek? beveszi-e azt a' tanácsot, mellyel