Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-23 / 8. szám

én kedves édes Lillácskám termeszti, *s olly nagy mennyiségben, hogy évenkénti ruházata kitelik a* tiszta jövedelemből. Pedig kiki tudja, mikép ruházkodik az én Lillám. Az idén is vett atlacz-krispint, tollas kalapot, „ringaufi" czipöket, portölö (pour de la in) ruhát, korollarium nyakbelit (korall) 's ki sem tudom mondani, még miket. — Ah! a' leány fölötte ügyes. Alig hallja meg a' legátusoktól az új dalt, guitarreja mellett egyszerre elénekli. Hát a' tánczban ? most is a' tekintetes uraság kisasszonyaival együtt a' farsangra valami „Unio(

í

tánczot , meg lánczot (unión quadrille, la lance!) tanúi; 's minthogy nincs elég férfi: Lillámat telték gavallérrá. Ha! ha! ha! Nem is adnám egy faluért, ha ez a' leány fiú volna. — No de jó ez igy is, vagy tán még jobb, ugy-e kedves komám asszony? —A' kinek fija van: annak meg leány kellene." Tiszteletes Szarvas urnák leányáróli encomiuma mikor végződött volna : ezt nem tudjuk. De bizonyosan ott végződött volna, hogy, bár leánya, általában véve, irtódzik a' férfitól, mihelyt pap,'s bárö maga is jobban szeretne világi helyzetű vöt: Vezendi Pálnak még is, mint kivételnek, aligha szerencsés nem lenne bekopogtatása. Mielőtt azonban ide jutott volna Szarvas úr messziről kezdett oratiója: Vezendiné, az ebéd siettetését adván okul, engedelmet kért 's eltávozott. A' távozónak, tüstént utána, 's egy ugrással melléje termett a' vendégek harmadika, egy minden bírálaton alul levő ifjú; — különben káplán; — tiszteletes Szarvas Jakab úr káplánja, „Macskási Ágoston", kinek megparancsoltatok, sub poena amotionis, hogy Vezendiné előtt Szarvas Lillát a' csudálásig dicsérje. Ez ifjú káplán úr, érezvén talán, hogy öt nem illeti tisztességes prédikátori öltözet, vagy „chevalier comme il faut" szabály szerint a1

tiszteletes Lilla kisasszony kegyének megnyerhetése tekintetéből, fatalis harlequint játszott. Épen most is, jan. 28-kán egy tarkakoczkás nadrágban, everlasting-topánban, feketés szinü, de világos kék üvegből készült kettős gombbal összeakasztott frakkban, mellynek szennyes gallérára ingének széles galléra hanyatlott ki, 's egy szürke lószörsapkában kisérte, az ős typusú kaputrockban, kordován csizmaszár alá húzott flanell bélésű nadrágban, 's arasznyi széles kravatliju fehér nyakravalóban, fodros sapódlival, megjelent principálist. A'negyedik vendégnek, Jámbor József gy—i prédikátornak ábrázatán neme a' búsongásnak komoly vonásokban mutatkozott. E' férfiú már 30 év óta folytatá hivatalát, híveinek lelki szükségeit mindig megelégítve, a'gy—i ekklézsiában. Soha, sem rágalom, sem irigység nem emelt ellene panaszt. Csak a' közelebbi lefolyt évben sikerült egy külsőképen ügyes, 's talán mindenre, de tanításra épen nem alkalmatos, gyermekek körül türelmetlen, rektornak ellene pártot alakítani. — A' helységbeli nótárius egyetlen leányát 's ezzel együtt a'gy—i predikátorságot megnyerni, czélul tüzé, az első tekintetre még, a' legnagyobb emberismeröt is, megcsaló külsejű rektor. Álnokul rágalombeszédek koholását fogta a* prédikátorra, 's előbb a' nótáriust, majd ez által, a' helységnek tőle függő Iakosit lázasztotta az ártatlan pap ellen. A' nótárius sógorságban volt az esperessel. Innen, a' nótárius és esperes között, a' szegény egyházi szolga ellen, titokban folyhattak a' machinatiók. Vis et nequitia quidquid oppugnant ruit . . . Jámbor Józsefnek is megbukott az ügye, 's a' nélkül, hogy tudta volna, ö, vagy más valaki, if

miért": idoközleg, egy épen vacans, de az Övénél sokkal csekélyebb-jövedelmű ekklézsiába, a* hat gyermekes apa, esperes úr tiszteletes és kegyes leirata következtében, „átrendeltetik; az ekképen megürülendő gy ~ i egyház felőli intézkedés későbbre hagyatván" Hasztalan tudakozá ö maga, hasztalanul akárki más, az ártatlannak védlöje: „De hát miért történik ez, illy zsarnokilag"? Vállvonítva felelte az esperes : „Uraim! ennek igy kell lenni a' jó békeségnek okáért; kormányzásom elve az, inkább vesszen egy ember , mint egész ekklézsia zavarogjon ; pedig a" gy—i ekklézsia zavarog." A' jellemzett négy vendég „Pál" napján jött össze az ifjú Vezendinél. Itt társasköri beszélgetés közben szóba hozatott az is: „Hallott-e már valaki valamit a' tiszántúli h. v. egyházkerület jan. 22-ikére hirdetett, 's igy Pál napra alkalmasint bevégzett közgyűlése felől..." ? A* meghívó superintendensi körlevélben fontos tárgyak jelöltettek ki, 's a'lethargiába sülyedtek is érdekeltetve érezék magokat. Senki sem tudott még semmit. A' fenforoghatott közgyűlési tárgyakról meddő vitatkozások folytak, mellyeket az ifjú Vezendi Pál azon Ígérettel szakasztott félben, hogy ö holnapután édes atyját megyen látogatni, 's onnan, — minthogy már olly közel esik — átrándúl egyházvidéki esperes úrhoz, hirt hallani a' közgyűlésről. Majd aztán, néhány nap múlva „Eulália" estvéjén, febr. 11-kén, Szarvas Lilláéknál,— hová tiszteletes Szarvas úr már ezlött az egész úri társaságot meghívá, — körülményesen előadandja a' közgyűlés eredményeit. Vezendi Pálnak e' nyilatkozata után, Bátori Sámuel, kit a' közügyi dolgok olly nagyon érdekeltek , tüstént társul ajánlkozott. Jámbor József pedig, — kit e' névnapi mulatságba is nem jó kedv, hanem azon hír hozott, hogy esperes úr gyűlésről egyenesen Vezendi Pálhoz megyen névnapra, — látván, hogy reményében csalatkozott, esedezett, vinné el öt magával, különben gyalog kényteleníttetik esperes úrhoz menni, hogy, ha le-