Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-02-23 / 8. szám
kezeli, kellőleg- rendeztessék, 's rendezés-hiány miatt idves munkálkodásában ne gátoltassék? 'S ha ezen testületnek iránya és czéljai ártatlanok, jók "s törvény és alkotmány paizsa alatt állók: miként lehetne megtagadható töle azon czélok egyik alap-eszköze, mellyel, a'törvény által megszabott korlátok közt, ugy sem élhet vissza ? Vagy tán a1 kormány fogná ellenzeni az időkörös zsinat-tartást? — Illy gyanításra semmi okunk. Kinek áll inkább érdekében, mint a' kormánynak, az , hogy belsőképen rendeztessünk? Nem fárasztjuk-e folyvást panaszainkkal, folyamodásainkkal, sőt ollykor dulakodásainkkal dicasteriumait? 's nincsenek-e ezek, illy esetekben , mintegy kínpadra állítva, nem birván kihonv olodni zavart, önkényes és központosulatlan eljárásainkból, kiigazodni elavult, egymást pofozó 's kerületenként más-más tolmácslást elfogadott canonainkból? És fogna-e veszteni a' kormány föfelügyeleti jogából valamit idökörös zsinataink által, miután az óvásokat, 's felesleg is, kikötötte számára az 1790: 26. törv. czikknek 4-ik szakasza ? 's minden esetre a' zsinati törvények jóváhagyási és megerősítési joga öt illeti? Szabad-e kétségbe vonnunk azon kormány atyáskodó jóakaratát, melly az 1843 /4 : 3 törvényczikket megerösíté, 's gyanúskodnunk, mintha az zavarunkat kívánná, csak azért, hogy dicasteriumai örök gyámkodási alkalmatlanságokkal vesződjenek ? Illyesmit feltennünk valóban nincs okunk, 's önmagunkban fekszik a' hiba, hogy e' tárgyat, fontosságához képest, méltatni és sürgetni eddigelé elmulasztottuk. Tehát kormányba és nemzetbe vetett teljes bizodalommal, bátran dologhoz, hit— sorsosim ! Ideje, hogy miut^amazok teltek érettünk , tegyünk valahára önmagunkért önmagunk ís valamit! Kellessen-e az idökörös zsinat-tartás tárgyát egyházi kerületeink tanácskozási tárgyává tenni ? conventre központosítni? 's tán rendkívüli esetekre és szükségekre kivételt is tartani fenn? lelkesebbjeink bölcseségétöl függne elhatározni. A' fő-dolog az, hogy a'tárgy fontosságáról, czélszerüségéröl és szükséges voltáról meggyőződjünk ; és második az, mit Ferenczy József lelkész és barátom is javasol, hogy igyekezzünk addig is vitáinknál a' gyakorlat és cselekvés mezején forogni inkább, minta'puszta szemléletin; 's iparkodásunk főképen a' zsinat előkészítésére legyen irányozva! azt adván részemről e' javaslathoz, hogy ezen előkészítési vitáinkban , mindenkor egyházunk állása és java egyetemes felfogásában, ne particularismus vagy kaszti érdekek szükkéblüségeiböl induljunk ki! Előkészítő főbb eszméink közt, mikből néhányat fentebb érintettem, előlegesnek mutatkozik ezen kérdés elhatározása: Addig is, míg képviseleti rendszerünk megállapítatnék, mi állásúak, mit képviselők és miként küldessenek zsinatunkra fel, hogy necsak hivatalok, hanem általában egyház is képviselve legyen? mert különben előre látható, hogy csak egyes apró kórjelenségek jövendnek orvoslás alá, 's a* gyökeres bajok orvosulatlanul maradandnak. Javaslatom igénytelen, de tiszta szívből jő, — csak azt kívánom, szóljon szintolly szívhez 's ezeket elfogultság, önzés vagy elhittségnek rosz-akarata ne csukják el előle! FáyAndrás. Életképek a1 helv. hitv. tiseántiíli egyházkerületből. I. 1845-dik évi jan. 28-ka gyönyörű szép tavaszi nappal vetekedék/s tractualis assessor tiszteletes Vezendi Máté urat, — e7 külünben elmélyedett szobatudóst, — kinyitogatva szerte-szét fekvő 's egymásra halmozott könyvek alatt recsegő íróasztala mellől, — kicsalá a' tornáczba, — hol, egy szalacsi karos szalmaszéken, mellyet még rektoriája alatt szerzett, s épen ezért a* „pretium affectionis" különös gonddal őriztetett, igen jóizüen apricált. Felesége, egy régi-törzsökü jó nemes házból született, ott tisztaságra, rendre, gazdasszonykodásra szoktatott derék nő, körülbelől mintegy 45 éves, épen ekkor jött be az udvarról. Megnézegette már fejős teheneit, néhány malaczait; dologra hajtotta az istállóban szalmapernye mellett henyélő férficselédeit: 's most, a'nagy számmal utána sereglö lármás aprómarháknak akarván a' tornáczra nyiló kamarából magot hozni: — hirtelen mozdulatlan szoborként álla meg. Elálmélkodott, külső levegőtől ollyannyira tartózkodó férjének e' merészségén. De rövid perczek után álmélkodása örömhangban enyészett el. „Hála Istennek! hogy kijöhetett, kedves galambom!—bizony, higye meg, ha illy szép időben, naponként kijőne abból a' nehéz-levegöü tanulószobából: sokkal egészségesbbé lenne." ** „Most, Istené legyen a1 dicsőség! — válaszolá a' már 60 év terheit hordozó tisztes férfiú, — igen jól vagyok, kiültem ide, 's ha az udvar illy sáros nem volna: talán a1 kis kertbe is lesétálnék." „Oh, galambom! ez nem baju — mondá örömtelve a'serény társ — leánycselédének nagy-hirtelen kiadá az aprómarhák számára szükséges mennyiségű tengeri-'sbuza-szemeket; az udvaron barkácsoló harangozóval pedig, száraz szalmából 's izékből, a' parokhialis udvar végén sövénynyel kerített kis kertig, pallót készíttetett. Ez alatt maga, férjének hálósapkáját kihozta, kalapja alá fejére 's fülére húzta; lábait azon süvegcsizmába, mellyet, ha a'szomszédvárosban termékeit árulgalta, önmaga szokott használni, nagy ügy gyei-bajjal bele férkeztette •, sötét szürke posztóju, köröskörül fehér farkas-prémübundá-