Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-23 / 8. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 8. szám. Negyedik évi folyamat. Febr. 23. 1845. Temporihtis medicina valet: dafa tempore prosunt, Et iaía non ;ipta tempore vina noeent. Ovidius. TARTALOM : Zsinat és kellékei. Fáy András. — Életképek a' helv. hitv. tiszántúli egyházkerületből. — Iskola-'s nevelésügy: Népnevelés. N. N. — Vegyesek. K§inat és kellékei. Hallgatásom óta sokra érzem a' Protestáns Egyházi Lap érdekes hasábjai által immár felszólítottnak magamat; sok volna az eszmék küzdelmeiben elmondani valóm: de gyönge erőmet és kevés óráimat nagy részben önkénytelen foglalkozások emésztik fel, 's e' czikkecskét is mintegy lopnom kell önmagamtól. Később tán ki fogom egyenlíthetni tartozásomat. Most csak egy pár szóval azon tárgyról, melly protestáns világunkban a' sark-tárgyaknak egyike, 's eszközeinknek alapja. És ez a' zsinat-tartás szüksége. Számosak az azt sürgető felszólalások, miket én, megvallom, igen kedvező jelenségeknek tekintek. Vannak nyavalyák,'s ezek közé tartoznak az erkölcsi világban a' politikaiak és egyháziak is, mikre nézve a' felgyógyulásnak első korszakát alkotja az elismerés és öntudat. Míg azt hisszük, hogy semmi bajunk vagy nyavalyánk nem súlyos és halasztható : addig orvoslás után nem epedezünk, 's aggodalmatlanul hagyjuk erőre kapni a' nyavalyát; de mihelyt, nyomasztni kezdenek a' kórjelenségek: óhajtjuk, sürgetjük az orvoslást. A' zsinat sürgetései, tanúbizonyságai annak, hogy egyházunkban minden-nemü hiányaink nyomasztásait érezni kezdjük, 's minthogy azok ellen gyökeres és sikeres orvoslást egyedül az egyházi törvényhozástól, a' zsinattól reményihetünk: természetesen ez után sóvárgunk. Én Óramutatómban zsinat-tartásunkra nézve még halasztás melleit nyilatkoztam; 's Isten látja lelkemet! miként-dolgaink, körülményeink és embereink jelenleg állanak, azon egyetlen óvó-szer nélkül, mit e' soraimban hitsorsosimnak igénytelenül javaslani bátorkodom, mind e' mai napig nem lehetek más értelemben. Azon korban élünk, mellyben emberi, polgári, családi és egyházi viszonyok, egyesek jogai, kötelességei egymás és testületek irányában, nem többé csupán kiavult, agg institutiók, vagy kor-hagyott betűk, vagy korszakok tekintélyei, 's becsúszott visszaélések után, hanem nemesebb, magasztosabb szempontokból fejtetnek ki; az önzés és particularismus szükkebltisége, idő-avatott bitorlások, vagykaszti egyedáruság, nem gátolhatják többé sem szabadelmübb kormányunkat, sem méltányosabb nemzetünket, semlátóbb egyeseinket abban, hogy mi honnak, nemzetnek egyetemes felfogásából üdvösnek mutatkozik, azt egymástól megtagadják, 's a' régi roszat meghagyják, egyedül azon okból, mert — régi, és betűk szólnak mellette. Nem szükség erre felhoznom egyebet, mint a' legközelebb lefolyt 1843

/4

országgyűlésnek 2, 3, 4, 5. t.czikkelyeit. Es kérdem: a' haladott korszakkal, vagy csak arányban politikai haladásunkkal is, olly tisztára fejleltek-e immár egyházi belrendezésünk legsarkalatosb elvei és eszméi, — olly tisztában állnak-e immár ezekre nézve zsinatra küldendő férfiaink önmagokkal, hogy nyugton várhassunk tölök csak félszázadra szóló — mert ez időt haladta már az utóbbi zsinat-ótai köz — korszerű, üdvös törvényeket is? Elmondhatjuk-e immár férfiúinkról, — alig néhányat kivéve, 's ezek is fel fognak-e küldetni a' zsinatra ? bizonytalan — hogy a' világiak , egyházunkra nézve, inkább közremunkáló tagok, honpolgárok és protestánsok, mint patronuskodó urak? az egyháziak, inkább az anyaszentegyház közjavát egyetemesen felfogó 's arra munkáló hitsorsosok, inkább kaszti érdekek felett álló protestánsok, mint papok? Mutatkozik-e mindkét rendüeknél áldozatrai készség egyházi borzasztó szegénységünk felsegélésére? készség valamit engedni részben az egészért, azon jogokból , miket ó koroknak hanyagságai, tekintélyei, előítéletei és visszaélései egyes hivataloknál vagy testületeknél meghagytak, de mik a1

társas viszonynak minden józan fogalmaival ellenkeznek, 's miknek gyakorlata egészben egyházunknak árt, 's azt haladásában, felvirágzásában gátolja ? Nem telvék-emég egyházi lapjaink, egyes lelkes, és haladási elvből kiinduló felszólalások mellett, kaszti érdek- és particularismus-sugallta czikkekkel, önkényes határozatok 's testületi és egyéni visszaélések clösorozásaival? Nem; valóban mi 8