Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-09 / 6. szám

mert ez égi szülöttek anyját, a' hódoló engedelmességet engedtük és engedjük kiköltözni nevelésünkből, — egy rémet, egy bohózatos gyermeki kényt állítván ez égi szüzek oltárára, mellynak esik áldozatul egyiránt szüle és magzat. — De fordítsuk immár a' lapot, és lássuk a' növendéket a1

midőn egyszersmind tanulóvá is lesz, — mi különösen rendes oktatásának kezdetével és így a' tanodázat idejével áll be, — mi annak főerénye? Mondám, hogy az nem más, minta' tanulási szorgalom. 'S e' szóval ismét egész jellemrajzát adám az igaz tanítványnak. Legyen szabad e' részről is a' képet egy kissé kifestenem. A' szorgalom, az erkölcsi képezödést illetőleg, szintaz, és szintolly-jelentésü erény, a' millyen jelentékenységü az engedelmesség a'gyermek erk. kifejlesztésének tekintetében. Szorgalom ösztönöz munkára, munka nem enged tespedni, munka éltet munka az élet maga és a'ki éltének becsét akarja ismerni, mérje azt munkáján Embert ez tesz igazán emberré, mert a' ki nem szeret dolgozni, az nem szeret élni. Embert gyermekkorától munkára szoktatni, munkára tanítani kell, hogy egykoron saját lábán járva és saját kezét használva , élni tudjon. A' tanuló munkája pedig mi volna más, mint tanulás, mint hü elsajátítása mindazon óriási szellemi szerzeményeknek, mellyeket nemünk fiként örökölvén, ismét később nemzedékre szállít. Csak állati teremtménynek nem kell tanulni, mivel azt a' természet minden szükségessel megajándékozza, még mielőtt a' világra híjjá: embernek ellenben, nem juttat a' természet egyebet adományul, mint tehetséget, — a1

tehetségek kifejtése a' lehető legnagyobb czélig, az már önmunkájának feladata és eredménye. És épen az a' legdicsöbb előjog az észteremtménynél, hogy a' természetnek mivelsem tartozik, a' töredékeny testen kivül; — előjog az, hogy mindent elérhet, munka utján. Márpedig, van-e dicsőbb tér a' munkálásra, van-e édesebb foglalatosság, a' tudományokkal! foglalkozásnál ? Hogyha az angyalok mennyben valamit tesznek, hiszem, .miként ők is tanulnak, mert mit is tehetnének nemesebbet, mit egyebet, mi szellemi valójokkal rokonabb volna? A' tanulás szellemi gazdagodás, szellemi növekvés, a' szellemülés maga. De a' tanulásnak folytonosnak, szakadatlannak kell lennie, mint a' hegyről fakadó pataknak, melly mentében nő, és a melly, mennél inkább dagadnak árjai, annál hatalmasabb, annál tengeribb. És mint a' hegyről csergedező pataknak sietve lejtő hullámai, ollyan a' tanulásban a' mindinkább mutatkozó tudni-vágy, ollyan a' a' tökélesbíilési ösztön, ollyan a' szorgalomnak önmagát serkentő ereje. Ne féltsed azt az ifjút a' rosztól, ki tanulni szeret és a' ki tanulásban szorgalmas, mert annak ideje sem jut a' roszra,— a' vétek csak a' rút henyélésben hever, serény munka körül nem talál a' vétek szállást soha. Valamint a' íaradatlan fürge méh a' jövőre telemézelt kasát a' legkisebb szeméttől is tisztán tartja: igy jár a' szorgalom rendszerint karöltve az erkölcsi tisztasággal — De már a' közéletben is gyakran mondogatjuk; „Oh, csak eleget el legyen az ember foglalva és nem velemülend a' bűnnek tévutára, a1

mellynek tekervényeit csak a rest elme, a' pihenő láb és az elpuhult test szokta fölkeresni! Ez, ha valahol igaz, bizonyára igaz a' tanuló-növendékeknél, a1

kiket serdülő ifjú herkulesekként minden pillanatban válaszútra vonnak az élettapasztalásnak nyiladozó kapui. De meg ide járul még, miszerint a gyenge erő is öregbül a* munka alatt és a' gyengébb elme, észóriássá nőhet fel a' fokról fokra nehezbülö munka súlya alatt. Ezt teszi a' szorgalom, ez műveli, hogy a' gyermek, ki még észíéjletlen korában kerülvén tanítás alá, belépvén az iskola küszöbén, a' midőn évek múlva abból kilép, bö ismeretek kincstárát viszi ki magával, — a szegényen jött gazdagon távozik. Pedig csak apránként gyűjtögeti mindazt, de folytonosan, lankadatlan szorgalommal; ismét, mint ama virágról virágra szálldogáló és munkájában csüggedetlen méhecske, melly utoljára is betölti mákszemnyi szedeményeivel lépeit. Egyes virágokról szedeget a' méh az egészjövőre, egyes tanítási órákban gazdagítja a' tanítvány egész életét. Szemei és fülei csüggnek a' tanitó ajkain 's hü igyekezetben elméje űrét mindinkább megtöltvén, mindinkább mélyebbre ássa azt és mindig tisztultabb lesz szellemi forrásának saját fakadása. — És im erre nézve is, milly nagy bűnei vannak korunknak! Tanulni már nem kell, nem ezt 's amazt a' nyelvet tudni, nem ezt 's ama tanulmányt ismerni, — figyelj az életre 's az megtanít mindenre!" — Megtanít? a' tudatlan élet tanít meg? ugyan-ugyan mire? sok jóra bizony nem. Nemesb a' feladat és igazabb az intés, ha megfordítod: Tanítsad te az életet, mert az életnek tudománya az embereké ! — Alacsonyítólag okoskodnak többen a' tanulásról, és ez az ifjúság henye fajának tetszik , illy szókra szívesen hajol fülök; csakhogy mindjárt önmagokat czáfolják meg, mert hiszen a' hü figyelés is már tanulás. Oh, beh szeretném az ollyan embereket, kik a' baromszerü tenyészést — vegetatiót — szokták életnek nevezni - csak kivezetni a' mezőre és megmutatni a' szántóföldeket és megkérdezni: Vájjon mi teremne ott, a' hol most buza terem, hahogv a' földet felszántatlanul és bevetetlenül heverletnök ? márcsak egyetlen egy év múlva is, nem ember számára buza, hanem barom számára teremne benne a' dudva és katang. Míg ellenben ama föld, mennél gyakrabban és mennél mélyebben hasogatod azt fel ekéddel, és mennél nemesebb magvakat hintesz abba, annál dúsabb aratással julalmazandja munkádat. Ennyit tesz a1 szorgalom, illyen föld a' tanuló-növendék elméje, illyen eke az ö igyekezete. És illyképen a' tanuló, a' midőn munkához szokik, munkát kedvel, edzve