Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-12-28 / 52. szám

mondani nem ludja. — Nagyot tarkítnak sz. munkáin a* négy, öt, hat-emeletes körmondatok, mellyeken kétszer, háromszor elpattan a'legfeszültebb figyelem fonala. Hlyen — hogy többet ne említsek — a' 274. lapon találtató óriásnagyságu periódus, mellynek csak protasisa húsz sor: „Ha zordon arczczal beköszönt a' pusztító tél" 'sa't. Meg kell említnem még sz. igen kedves hibáját, mit elkövet, a' hol csak szerit teheti. Ez az: mikor a' legközönségesebb fogalmat keresett circumscriptiókkal dagasztja fel, mint sörélesztővel, — és pleonasticus littylottyal önti nyakon, — mint például, a' 64.1.: „Lett légyen bár ajtókról ajtókra koldult alamizsnán tengődött szegény, vagy ládákra halmozottan penészedő kincsek ura, — vadon pusztában sírva bolyongó számkivetett, vagy birodalmak magas trónról életet és halált lemennydörgö parancsolója, — porban játszó könnyértelmü gyermek, vagy harczok rendítheilen bajnoka, — zsenge korának szép kikeletén virágzó ifjú, vagy aggott vállain nagy-számu évek görbesztö terhének emelője, — szenvedések kesergő leánya, vagy irigylendő szerencsének örvendő fija,—tévelygés körülte borongó ködeiben tapogatódzó tudatlan, vagy az örök igazság titkainak beavatotla" — 'sa't. — Ezek már a' vadonnal medve-fiúk, mellyeket elébb ugy kell kinyalni, hogy igaz alakúkban megteremjenek. Mennyi hab, mennyi dagály! 'S a'gondolatok ? — Apparent rari nantes in gurgite vasto. — Azonban, üdvez légy Dávid zsoltárinak szerencsés fordítója ! Üdvez légy Molnár Albert méltó késő unokája I Idvez légy keleti lantoddal és Molnárunk fejéről levett tisztes repkény-koszorúddal! Jobb, szebb vagy te a'tisztes öreg német Cramernél! Olvasva zsoltáridat, megtelik az ember szíve, mintegy kövérséggel! X) Ismét Dr.-ral találkozunk. Dr. Szókács József pesti evang. magyar papnak két munkája olvasható a' gyűjteményben, 10. 14. sz. alatt. Az egyik húsvéti, a1

másik pünkösti elmélkedés. 10) Mát. 23. 1. 15 Húsvéli öröm, húsvéti panasz, a' szerint, a'mint az első húsvét némely-Jyekben örömei gerjesztett, némellyeknek bút hozott. A' Krisztus üres koporsójától távozó nők, és a' tanítványok húsvéti öröme, néhány szines, eleven vonásban meglehetősen van találva: bárha ama hajdani egyszerű kifejezhetlen húsvéti öröm már itt ollyanokat vall, sz. szája és előadása után, mellyek közöl igen kevés fordulhatolt meg amaz egyszerű nők és férfiak fejében. Azt mondja sz. többek között: „Mindnyájan azért örvendenek, hogy azon vallás, mellyet Jézus hozott alá a1

mennyből a' földre, valósággá lett feltámadása állal, 's ezen vallással az emberiség boldogításának alapköve tétetett le" — Ez a* messzi századok homálya alól későbben felcsillámlott remény bizony nem ragyogott még az első húsvét örömén! Még ekkor ki sem adá Jézus ama minden népek-felőli nagy parancsát. — Csak mondjuk ki, hogy: Bizony még akkor illyen szép húsvéti tojásokat nem festettek. 'S ha most kérdeznök: Miben áll a' mi húsvéti örömünk ? Válaszom ez lesz: Hogy abban is ugyan, a' mit sz. olly tömötten és csomósán elmond feleletében: de ezek olly mélyen fekszenek eldugva a' húsvéti örömök nagy halmaza alatt, hogy alig foghatjuk meg, mint akadhatott épen ezekre sz., mikor neki olly könnyű lett volna természetesebb és közelebb húsvéti örömöket találni! Biráló legalább soha ki nem hagyná a' húsvéti örömök sorából ama legszebbet és legtermészetesebbet, mellyet a' sírjából feltámadó természet látása húsvétivá szentel. — Nem mindig jó és cselszerü általános eszmékből szabni bő kabátot a' tárgyakra, mint itt sz. cselekszi; mert ez ollyan-forma találmány, mint a' divatba-jött, kényelmes Schlafrockok. Ruhát kiméi velők az ember, mint gondolatot a' bő átalánossággal: — de az igazság — mint Schlafrockban az ember — tetötöl-fogva talpig egy zsákba van burkolva. A' második részben elmondott húsvéti panasz benyúlik a' keresztyénség legmérgesebb sebeihez ; lefejti az ügyesen rájok borított tapaszt, és kimutatja a' sérüléseket, mellyekre nincs balzam Gileádban, nincs orvos Izraelben, — melylyekre orvos ugyanazon tapaszt nyomkodja vissza, mellyet róluk feltépett volt. Hinni, 's épen azért hinni, mert a' hit az okok megszűntével lesz mulhatlanná, — az okot megölni, 's ezt, mint valami cadavert, a' hit tövéhez ásni, hogy azt megokosítsa vagy megtermékenyítse : az egy kétes procedúra, — egy iszonyú mákony, melly az életerők leütésével galvánizál fel egyáléletet. A' keresztyénység sebei fel vannak födözve, — sz. megmondja, hol a'bibe, hol a' baj, — és tiszteletünket nem tagadhatjuk meg a' derék orvostól, még akkor sem, mikor a' prognostika után meg kell vallanunk, hogy itt egyedül Isten lehet orvos. — A' munka egy hatalmas mixtúra, mellyben maga a' méreg van gyógyszerré diktálva, — Sámson agyonveri arszlánja—teli mézzel. Az eszméket, mellyek a' szellem-világban magasan szállongnak, annyira összesürítni, hogy azok mintegy testté legyenek, vagy más szóval, históriából csinálni gerinczet a' valiásnak, — a' vallásnak, mondom, melly épen ezen procedúra által esik alá a1

tapasztalati okosság törvényeinek — : itt épen ugy jár a' vallás az okossággal, mint a* mesében említett ló az emberrel: hátára veszi az okosságot a' vallástalanság és kereszlyéntelenség ellen , — szökjék bármi magosan, le nem szórhatja többé. — Ennek folytatása A' 14. sz. alatti pünkösti tanítás. Cselek. 2. 1 —13. —Mi d1

maradandó, vagy mi a? po -siliv a' ker. vallásban? Vagy sz. szerint :Mi