Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-12-14 / 50. szám

Ság — melly szerint a* legparányibb körülmények sem kerülheték el figyelmét —, szerény egyháziasság — melly szerint világi czímeit, miképen a" doctori czímét is, soha nem használta, ö teljes vala az evangyéliom lelkével —, egy kis szent harag a1

törvényszegők ellenében -fmelly szerint belesve az alkalmakat, pártfogását megtagadta —, a1

közügyeknél folytonos, de titkos tervezgetés — mellyet később tudott meg a' közönség, egy-egy tanszék-, könyvsajtó- r

s egyéb számos, üdvös, nagyszerű eredményeknél —, 's egyéb kormányzati legügyesebb tapintatok jellemezték öt. Munkálkodta a1

közjót nemcsak maga, hanem munkára hívott másokat is. A' legparányibb 's legelrejtettebb dolgokat is jól tudta — a' legkiterjedtebb levelezések utján. Mikép a' kormányzásban, ugy az egyházban a' szószéken is ritka jelességü férfiú volt. Nagy termet, szelíd magatartás, Iegilledelmesebb 's mondhatni, hibátlan testmozgás, szívből jövő 's szívhez-ható hanghordozás, szorgalmasan bekönyvnélkülözött egyházi beszédei 's több , szintugy nem hiányzott szónoki magas tehetségek igen kedvessé tevék öt. Csendesen figyelt ö reá még a' szilaj fiatalság is. Igen jeles 's nagy-becsü egyházi beszédei négy kötetben fognak megjelenni. Földije *s kortársa a' szinte sír szélén levő veszprémi lelkész, Ángyán János. Fedi a' gyász-fátyol nemes özvegyét, Czike Juliannát, Lajos, Terézia 's Eszter erényes úri gyermekeit. —Elhunyt főpásztor! a' leontiumi Gorgiásnak önkészítette 's saját nevét örökítendő arany szobránál 's minden egyéb ércznél becsesebb 's tartósabb érdemeid örködendnek fölötted! Vári-Szabó Sámuel, tisza-földvári lelkész. O elfoldi közlemények: Halálozás. Nov. 3-kán temettük, életekora 58-dik évében, idegláz következtében elhunyt mohácsi lelkész tiszt. Sebő János urat, özvegyének és öt neveletlen árváinak siralmai közben, minden e' városban létező keresztyén felekezetek részvevő seregének kisérelében. A'boldogult, ifjúságában Újvidéken 6, középkorában Alsó-Harasztiban 12, későbbi idejében Mohácson ismét hat és fél éveket szolgált közkedvességgel,— mit nemcsak hívatalbeli hűsége, hanem példás élete, különösen minden hozzá-folyamodolt szűkölködők scgedelmezése által megérdemlett, — és mit az erényt-méltánylani tudó mohácsi egyházi elöljáróság azzal is nyilvánított, hogy özvegyének 's árváinak, minden előleges kérés és felszólítás-nélkül, kegyelem-évet ajánlani szíveskedett. Egyházi szolgálatot, e' szomorú alkalommal szomszéd babarczi lelkész tiszt. Iümiti János úr tett, igen épületesen 's köztetszéssel elmélkedvén Jerem. 49:11., Hagyd el árváidat, én eltartom, és özvegyeid bennem vessék reménységöket ! Ozsgyánban kétszázados iskola ünnepély* Prot. egyházunk azon szép tulajdonát, hogy maga teremt maga körül életet, maga áldozik 's tartja fön a' már létezőt — ugy hiszem — senki sem vonandja kétségbe. Egyházam e* szép tulajdona elegendöleg kitetszik, az ozsgyáni esper. gymnasium kétszázados örömünnepéből, melly tanodát, két század előtt, egyes privát, de a' nevelést és a'nemzetiséget már akkoriban szíveiken hordozó lelkes férfiak alapították és kétszáz esztendő lefolyta alatt, híven ápolták és melegen pártolták. Folyó év oct. 23-án viradt reánk azon örvendetes nap, melly az egybegyűlt egyházi és világi pártfogók jelenlétében hirdeté: hogy ma méltán örömtől dagadoznak kebleink; mert ünnepünk tárgya nem mindennapi, mert kétszázadig élni, élni pedig és működni a' magyar nyelv's nemzetiség érdekeiben, szép, dicső, de egyszersmind lelket-emelö 's így örömünket méltólag kifejező körülmény! Tolmácsolák ezt t. Lucze István helybeli lelkész, n.tiszt. Iíolbenheyer Mihály tisztelve szeretett föesperesünk, t. Homolay Endre gymnasiumi igazgató. Legyen szabad azon hitsorsosink számára — kiket ezen tiszai kerületünkben alkalmasint legrégibb magyar gymnasium viszonyai's történetei — már csak kíváncsiságból is — némileg érdekelnének, — azokat, rövid vázlatban, lelki-szemeik elébe rajzolnom, hadd legyenek tanúi annak, hogy a* csekély erő is — ha munkás és kitartó — boldogító miiveit századokon állal ezerekre kiterjeszteni képes és kész! — Lássuk a* gym. alapítóit 's fentarióit! — A' most ozsgyáni magyar gymn. kétszázadok előtt Füleken virágzott, hol az a' buzgó, akkoriban evangelikus, füleld gyülekezettől a' XVI-dik század végső tizedeiben, nagylelküleg alapíttaték. Virágzott ezen intézet Füleken, a' kemény török ostromok elölt: de a' XVII-dik században történt gyakori törökkeli harezok a' virágzó intézetnek nem leheltek javára, miért is a' tudományokat pártoló férfiak más, alkalmatosabb „Heliconról" gondoskodtak, azt Ozsgyánban .1645-ben fel is találták, a' hol fényes, polgári erényekkel tündöklő Bakoss-csa\ád, nevezetesen a'tudományokat kedvelő Bakoss Gábor azokat örömmel befogadá. Fennevezett Bakoss Gábor elébb a' füleki, később a' szendröi vár kapitánya volt, — de fényes királyi hivatalát, Pálffy Pál akkori nádor közbenjárása által, IV. Ferdinánd kezeibe letétette, állandó lakóhelyéül Ozsgyánt választván, hol az általa átplántált iskola virágzásából lelki éldeletet merített.— Ennek utódai: BattikiA, Luzcnszhjnk, de kiváltkép az áldozni kész Iíorponayak bőkezűséggel tárták fen azt, mit dicső eldödeik nagylelküleg alapítottak.