Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-12-14 / 50. szám

józan belátása szerint, egyh.megyei, még pedig Népviseletes közgyűlésünkben, itt is teljes szabadon, titkos szavazatilag, választattak. Ezt kellett tennünk: 1) hogy legyen képviselőnk, ne ugy, mint az előtti évben, mikor gyülekezetenként otthon választatott, — azonban sem e.megyei gyűlésünkön meg nem jelent, sem bennünket képviselni a' ker. gyűlésre el nem ment, a' minket föl sem vevő — de tekintélyes ülnök-követ, — és kellett ezt tennünk, 2) hogy utasíthassuk, ha jónak látjuk, föl is eskethessük követeinket. De ezeket mellékesen. Jön a* fő tárgy, az esperesi szavazatbontás. Segédgondnokunk kijelenté, hogy ö nem élend magány-szavazati előjogával; 28 gyülekezet szayazata, és egy fölerötetett magány szavazat (t. i. a' legidősb egyh. ülnöké, — és miért nem, minthogy van, a' helyettes esperesé ?) fölolvastatván: e' 29 vox közöl 25 T.P. á—i lelkészt és helyettes esperest tiszteié meg. Szép, ha Istentől van 1 következik azonban az exegesis : Fölszólal volt-követünk Thaly Zsigmond, kit, mint az igaz ügy csüggedetlen bajnokát ismer t. n. Komárom mgye,— mint két politikai hírlap szabadelmü levelezőjét, ismer a' nagy közönség, — elismeri, hogy nagy többsége van T.P—nak; látja, hogy nincs egyéb hátra, mint hívatalábani megerősíttetése ; tudja, hogy illy alkalmakkor üdvözlő beszédek szoktak rendén lenni, — nem is ok nélkül, mert bár fénytelen, de szép, de tisztes állás az egy.megyei elöljáróé, kiben, mint több tiszteletesek közöl kiválólag megtiszteltben, valóan tiszteletes tulajdonokat vél lelni 's méltán követel az egész egyház. 'S itt biztos folyékony szónoklattal előladja a' szóló, mint lehet, mint illő, mint szabados illy megtiszteltetést nyerni? jelesen : 1) Rút és tilos önmagára korteskedni valakinek, — 's ebben, ugy hiszi, az egész n. t. közgyűlés megegyez; de szerencséje van különösen és személy leg, magának a" szavazat-többséget nyert férfiúnak, e* részben vele egyező véleménye tanúságát is birni, egy mult évi egyh.megyei közgyűlésről, hol épen az á—i gyülekezet lelkésze ker. követválasztó-szavazatot nem írt, nem hozott, ép azért, mert állítólag korteskedés történt gyülekezetében. Ám legyen, tehát illyféle korteskedés megfoszt az egyházi hivataltól. 2) Nem párt elöljárója, hanem az egész testület elnöke tartozik továbbá lenni az esperes is, — mert az egész egyh.megyének, nem csak bizonyos szinezetnek leend hivatalnoka. A' kiről tehát az ellenkező bebizonyodnék, az nem lenne méltó esperesi — vagy bár melly elnöki — állásra. 3} És, a* mi legfőbb, szükség, hogy személyes érdek nélkül, részrehajlatlanul viselje az esperes tisztes hivatalát, —legyen mindenkor kész igazságot szolgáltatni minkenkinek, nem nézve milly indulattal viseltetik ö iránta az egyén, min egyén iránt, — mert nem Önügyeinek birájanl, de a' testület érdekeinek előmozdítójául, vagy akár egyeseknek egymás-közti viszonyaiknak elintézöjeül állíttatott elö. Hogy többeket ne említsen szónok, csak ezen tulajdonokat kivánja, sürgeti az egyh. elöljáróban, 's nincs semmi kétsége a' felöl, miszerint mindezekben vele az egész n.t. közgyűlés megegyez. — A1

választoltat, kit illy tulajdonok ékesítenek, kellene már mint esperest üdvezleni: — de fájdalommal jelenti ki szóló, hogy ö üdvezlö beszéd helyett sírbeszédet kénytelen tartani a* szavazat-többséget nyert egyén esperességére, ünnepélyesen bevádolván őt, mint a' kellő tulajdonokkal épen nem birót, söt azoknak ellenkezőjét tanusítottat, — a* vád súlyos , de bebizonyítása könnyű, száz tanú szól mellette, azaz, saját kézirata a* bevádloltnak. |Itt egy levelet mutat eiő szóló, mellynek borékján ez van: „T. Zs. urnák használatul" neki azonban nem szól, — írja T. P. helyettes esperes, — az itt nem kérdés, mint jutott ezen fontos fölfedezéshez? az ö lelke tiszta minden szenytöl e' tárgyban, — elég az, hogy itt a' corpus delicli, birtokunkba adta az isteni gondviselés. Ekkor a' levelet — ünnepélyes csend 's feszült várakozása és fokonként emelkedő figyelme 's meglepetése közt az egész közgyűlésnek — a' vádló atyafi szóról szóra végig felolvassa. Én itt csupán egyszerű vázlatát adom, kitelhetöleg tisztázva az eredeti levélnek — minden részletein át meg át mocskos tartalmát. Elsőben is, egy gyülekezetbeni szavazásra vonatkozólag, köszöneteket mond T. P. „Tettes ura öcscsének" (kihez a' levél iratolt) mellette tett, bár sikeretlen fáradozásaiért, az ottani lel— [észről pedig, minthogy ő rá nem szavazott, írja, logy az teljes éleiében két-színü volt, utóbb is az öli meg, — majd néhány ekklézsiát számlál elö, mellyek részint bizonyosak, részint kérdésalattiak, az ő rá leendő szavazásra nézve; 's teljes büntársi nyilt bizalommal kéri meg tettes uraöcscsét, a' levélben rendre 's név szerint előszámlált egész sereg gyülekezetnek, az ő számára leendő megnyerésére; kivált egyet említ, mellynek papja tett ugyan ígéretet ő neki, de 5 kétkedik benne, azért szeretné megtudni, azon nap deléig mint szavazott ? ugy foghatná magát iránta mutathatni, bizonyos kérelmi ügyében 1 (Ez már aztán igazán egyh. elöljárónak, esperesnek tiszta jellemrajzához illő vonásocska!), — említ még más gyülekezetet is, írván, hogy az, azaz a' tiszteletes úr, Ígéretet tett, nem tudja, sógora által nem csdbittatik-e el ? — ismét neves másikat, hol az ö vágytársáról említést tettek szavazáskor némelly hívek, de az értelmesbek által lehúroltatlak, — valóságos káromlást szól végre — nemcsak egyh.megyénk 's kerületünkben , hanem honszerte méltán tisztelt, erénydús