Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-30 / 48. szám

munkám 111-ik lapján álló Vizker. 3-ik vasárnapján tartott egyházi beszéd alkalmi beszéd volt, és még 1824-ben, tehát több mint busz, egész évek előtt, mint kiki a' nálam levő régi eredeti kéziratból meggyőződhetik, következőleg olly időben tartatott, midőn mostani tisztitársaim hivatalban 's Pesten még nem is voltak, és így ezen beszéd reájok semmikép sem vonatkozhatok. Mi a' többi beszédeket illeti, azok is nagyobbrészint alkalmi beszédek, mellyeknek nagyobb része már régen egyenként megvizsgáltatott, kinyomatott, és részint más nyelvekre is fordíttatott. Alulirt nem tagadja, hogy azon különböző eszközök közöl, mellyek az erkölcsileg vallásos műveltséghez vezetnek, néha népi elemet és eszközöket is használt, hallgatóiban vagy olvasóiban nemes érzéseket és magasb, emberileg keresztyén öntudatot ébresztendő: de ez egyéb népek iránti igazságtalanság és gyanúsítással, — mellyeknek jogai szinte olly szentek előtte mint a' magáéi, — soha sem történt. E' tekintetben egyedül a' legjelesb protestáns szónokokat és prédikátorokat követte, mint Reinhard, (l. Bűnbánó és reformatiói beszédeit) Draeseke (beszédek a' német néphez, 2. kötet), Zollikofer (nemzeti hibákról), Tzschirner (Beszédek a' hazai ünnepeknél), Dinter, Ammon 's egyebeket. A' kiadásnál egyébiránt minden lehető törvényes kellékek megtartattak, még jobban, mint egyéb könyvek kiadásánál szokásban van. Nem egy, hanem három különböző könyvvizsgáló hatóság viszgálta és hagyta jóvá ezen beszédeket, először egy evangelikus egyházi censor Beszterczebányán, azután a' történeti részt egy világi censor Pesten: harmadszor végre az egészet a'cs. k. föcensura és vizsgálói hivatal Bécsben, hol a' munka a' legcsekélyebb észrevétel és nehézség nélkül megerősíttetett és átbocsáttatott. Mit tehet egy iró többet, főleg az alkotmányos szabadság országában ? KollárJános. Iskola-szent elési ünnepély H§iniián. Valódi prot. szellem lengte át az egészet; mert tisztelendő Szwati Mátyás zay-ugróczi lelkész úr, ki ez alkalomra megvolt híva, nem szokott 's nem szeret az evangyéliomtól ide 's tova hajolni. Alkalmi jeles beszédében magasztalja a' nemes a' kegyes grófot, ki ez időben a' magyarhoni protestáns egyház és iskolák főfelügyelője, — hálásan emlékezik eldödiröl, áldást esd nagyreményű utódira, kikről hinni lehet, hogy valamint atyjuk küzd, fárad 's nem keveset áldozik a' közjóért: ugy ök is, annak idejében a' fényes példa által hasonló felmutatására ösztönösztetendnek. Dicsérettel említi azután a* hivek buzgalmát a'filléradás és kézimunka körül, 's megmutatja beszédében, hogy a' szegény-sorsu emberek is tudhatnak maguknak emléket emelni, ha akarnak. Ott áll tehát Ksinndn Trencsin megyében egy szép maradandó emlék az ujon-épült tágas iskola, mellyhez a'balkéz ugy ajándékozott, hogy a* jobbkéz már nem tudja,—ott áll az Atya, Fiu és szent Lélek egy igaz Isten nevében 1 Állj sokáig 's adj a' honnak — melly neked kegyes urat adott — engedelmes és hálás alattvalókat 's az evangyéliomi egyháznak felvilágosult-eszü, jámbor erős híveket. 'S ne felejtsd el, te ártatlan gyermeksereg-tanító! ródd, oh vésd tanítványid szivébe, hogy a' jó Zayak alatt — ha czélját nem téveszted — nyilt meg számukra az őket, sőt az egész községet boldogító iskola! Balogh Lajos, zay-ugróczi vári káplán. Pár szó az Iskolai gyámintézet ügyében. Az iskolai gyámintézet boldog eszméje napról napra több barátokat látszik nyerni, 's minden ember, ki tanodáink jelenlegi állapotját jól ismeri, abban keresi, legbensőbb meggyőződése szerint, kétes állásuk biztos talpkövét 's alapját. Eddigelé az úgynevezett „patrocinium" dajkálkodására és nagy - lelküségére valának bizva azok ügyei, és azt gondolok, hogy az által sorsuk elegendökép biztosítva vagyon. — De mégis mind a' mellett, nyomorult lazarónik módjára, mélyen érezve gyámoltalan 's ügyefogyott állásunkat, csak mindig térdet hajtani kénytelenítteténk az egész világ előtt, csekély alamizsnákat gyűjtvén a' szegény elhagyott múzsák oltárainak számára, mintha az iskolák ügye csak a* mi egyéni ügyünk és nem a' közjó ügye volna. — Voltak idők, hol ez egészen máskép vala, hol nem a'múzsák, hanem az egész világ térdet hajta előttök; voltak múzsái aranykorok, hol a' protestáns magyar is szivesebben áldozott vala a' tudományokért: de már most öt is nagyobbrészt a' hideg részvétlenség fogja körül. Szájhöseink vannak e'tekintetre nézve elegen, de a1

tény hősei —vajmi kevesen! Maguk azok, kik a'legközelebbi viszonyban állanak tanodáinkkal, hidegen fordulnak el tőlünk, ignorálván már azon nagy jótéteményeket, mellyekben ök is egykor részeltetének. És legborzasztóbb állapot ez azon tanodákra nézve, miknek csak csekély alapítványaik vannak , millyenek jobbára majdnem minden ev. gymnásiumaink. — Egyedüli reményünk tehát, a' létrehozandó gyámintézet nagylelkű jótékonysága. Ez által, reményijük, öszpontosíttatandnak az erők és feleleveníttetendnek a' hidegtől megmerevedett tagok, 's általuk azon talentom is, mellyben minden szellemi életet rejleni tapasztalunk. — Elvégre sürgessük ennek minél hamarábbi életbe-léptetését, hogy üdvös 's aggalmunkat-oszlató eszméje el ne hangozzék várt foganat nélkül a' pusztában, és ne váljék egy puszta, pium desideriummá! — mert hiszen tudom és meg vagyok győződve, hogy honunkban a' protestánsok közt nincs olly egyed egy is, ki azt át nem látta volna , hogy csak ugy élhet az egész, ugy működhetik sikerrel minden tag, ha az egész testületre gondot fordítván, minden 48*