Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-23 / 47. szám

Titán minden nyugintézeteknél egy magának a1 lelkésznek aláírása elegendő és érvényes. Az 51. § ban az irgalom-pénztárból részeltetendőkhöz méltán sorolandóknak vélnök még az olly fizető-tagokat is, kik öt éve kitelte előtt meghaltak és hátralevő berakásaikat kiegészíteni tehetetlenek ; nem különbenj a' korán ügyefogyottakká lett segéd egyházi szolgákat. Azonban az eddig felidézettek még csak csekélységek. Hanem e' terv bökkenői, mellyek a' megfontoló olvasót attól elidegenfthetik,az 5. 13. 14. g-sokban foglaltatnak. „A* ki olvassa, jól megértse!" Az 5. §-ban kitett 6 osztályú, évenkénti berakások 1 —10 p.frt olly nagy öszvegek, mellyek nem a' mi jövedelmeinkhez szabvák. Lám a1

mostani berakások (1—5 v.frt)sem gyűlnek be rendesen, főleg a' szegénység miatt: hát nagyobb öszvegek pontos beszolgáltatása hogyan volna reménylhetö ? kivált midőn azok után vagy nem juttatik több nyugpénz, mint a' mostani csekély berakások után és pedig évekre halasztás nélkül, vagy csak a* nagyobb nyugpénznek ideje messze évekre kiterjesztetik. Illy nagy berakásokat — mondom — nem reménylhetni, hogy megbírnának általán lelkészek és iskola-tanítók; következőleg a* 2. §-ban kitett: „minden lelkész és tanító tartozik" nem kivihető. Mert: nemo ultra posse obligatur. Javalnók tehát még egy 7-ik osztályt is 30 kr.jával p.pénzben megállapítani, hogy így senkinek mentsége ne lehessen. A' 13. 14. § szerint teljes nyugpénz, azaz: minden berakott 1 p. forintra 10 p.forint csak 15 évek lefolyta után méretik ki; 5 év után annak fele; 5 év előtt semmi sem, hanem a'nyugpénzre szorult egyén előbb kényszeríttetik kiegészíteni azt az öszveget, melly tőle öt évig berakandó lett volna. 'S illyen módon kell kivinni a' teljes nyugpénzt is a' 15 évek előtt meghalt egyén özvegyének. Ugyan,atyámfiai! hol van a' lelkünk, hogy Iha illy szabályt alkotunk? Mi módon egészítse ki a' berakási hátralevöséget az, ki megfosztatott kenyérkereső férjétől, és nemhogy a1

nyugpénztárba még ő, (ki Isten tudja, megéri-e életben a' kitett évek lefolyását) pótlékot fizetni képes volna: hanem abból maga is segedelmezést vár ? De teszem, hogy kiegészítette a1

hiányt és rákot pl 5 évig: vájjon mivel lesz nagyobb nyugpénze, mint jelenleg? Egy pgö forint után öt, — mennyit most az egy váltóczédula forintos berakónak özvegye is húz, pedig évekre kiterjesztés nélkül. Tizenöt év múlva pedig, mennyire az új terv kitűzi a' teljes nyugpénzi képességet, — a1

jelen szabályok szerint is tőkéink évenként ezer forinttal gyarapulván, alkalmasint megközelítendjük, későbben pedig, minden ujabb megterheltetés nélkül, utóiérendjük az új terv szerint várható nyugpénzeket. Bizony ha a1

13.14. §-sok állnak: akkor kevesebb és bizonytalanabb nyugpénznek nézhetünk ellenébe több berakás után, mint most a' csekély után; és így sorsunkon, nem hogy javítanánk, hanem rontunk és nehezítünk; hanem ha a' pótlandókért mindenkor az irgalom pénztárhoz folyamodunk. Egyszersmind e* §-sok ez egész ügyet, nevesen a' nyugpénz kimérését és meghatározását olly bonyolulttá teszik, hogy a* reménylendö nagyobb nyugpénz még bizonytalanabb , mint jelenleg. E' §-sok szigorának némi enyhítésére immár javalnók: lenne szabadságára hagyva minden fizető tagnak, öt, vagy ha tetszend egész tizenöt évre járandó berakási öszvegét osztálya szerint előre, részenként vagy egyszerre lefizetni, és így maradékinak, a'teljes nyugpénzt, évek bevárása előtt biztosítani; — ő maga aztán ugyanannyi évek alatt a1

berakástól mentessé levén és azokat csak a' kitelt évek után folytatván ismét. Általános észrevételünke' tervre az, hogy ez inkább a' tehetősebb berakóknak kedvező, mint a' szegényebbeknek; holott pedig inkább emezekre kellene lennie kedvezőbbnek. Aztán, hogy ez gyakorlatilag nem leszen kivihető, és nem is segítend rajtunk többet, mint a' fönálló szabályzat. Mert bár vonjunk parallelét a' tervezett és divatozó szabályok között. Ezek mindenkitől megbírható berakásokat követelnek: amazok kevesektől megbirhatókat, 'a nagyobb résztől pedig megbirhatlanokat. Ezek a' berakót első betevésével nyugpénzképessé teszik: azok öt év múlva ig még csak félig, teljesen tizenöt év múlva. Ezek a' szerencsétlenné-lettektől kiegészítést nem követelnek : amazok igen. Ezek bár kevés gyámolitást nyújtanak, de bizonyost és évenként magasulandót: amazok sok évekre kiterjesztettet, ós nem bizonyosan elórhetöt. Ha ezeknél a' nyugpénz, osztás vesződséges- és önkénynek is enged helyet: amazoknál nem kevésbbé ez az eset; a' minthogy tökéletesen meghatározandó és mindenkor megállandó nyugpénzt a1

legjobban kikalkulált nagyszerű intézetek sem képesek biztosítni. Ezek mellett a* kormányzás rövid, egyszerű és költségtelen: emezek mellett mesterséges, sok költséggel járó és több igazgató-tagnak dolgot adó. Ezek már hat évek által bebizonyultak, mint kivihetők: amazoknak kivitele a' való-életben bizonytalan. Annyi nyugpénzt pedig, mennyiből egy elhagyatott család tisztességesen megélhetne, nem nyújt sem az ó, sem az új szabályzat. Melly előzmények után kimondjuk véleményünket, hogy mi óhajtanánk tovább is a1

bevett szabályokkal megmaradni; u.m. a' mellyek, a* hasonló intézeti szabályokat átvizsgáló egyénektől fogalmazva, tapasztalt egyházi 's világi tagoktól több ízben megrostálva, söt egy egész kerületi gyűlés előtt felolvasva és helybenhagyva, — épen a* mi szegénységünkhöz olly igen illők és alkalmazvák. Csakhogy hat évi tapasztalások némi igazításokat tesznek rajtok szükségessé. Például: