Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-23 / 47. szám

mos véleményét parányiságom is magáénak vallotta ; azóta sok víz gördült le a' Dunán: de híve valék mindaddig, valamíg egyházi éltünk sebeit közelebbről 's fájdalommal nem láttam. Majd a1 „zsinat és kellékei" ész- és szívgazdag Írójának „idökörös zsinat-tartásróli szerencsés véleménye és indítványa teljesen meggyőzött arról, hogy a' zsinatot boldog jövőre halasztani, bizonyos idővesztés 's bizonytalan nyereség; teljes kiábrándulásunk pedig utnyílás nélkül csaknem képtelen. Azért kívántam a' dicsőült halottat — hacsak rövid ideig is — életre parentálni. A' koronkénti zsinat jótékonysága ellen nem hiszem, hogy közölünk szó emelkedhetnék; söt inkább minden igaz protestáns fohászt rebeg annak törvényesítéseért. De ha a* zsinaltartás idejét oda halasztjuk: félő, hogy a'medvebőrre ivók sorsára jutunk. Gyöngybetükkel lesz ugyan Magyarország protestáns egyháztörténetébe irva katholikus honfeleinknek lelki szabadságunk szilárdítására tett küzdelmeik, *s békeszerző fejdelmünknek bölcs akaratán szentesült dicső vallástörvényeink : de változhatnak az idők históriai igazság szerint is. Bíznunk lehet is, keli is a" megyékben, de ne feledjük múltból a' vegyes-házasságot 's egyebet; ez sok embert érdeklett és bátorított arra , hogy a1

zöldasztalnál pro aris et focis küzdjön. De hát saját bajaink kit érdekelnek ? nekünk concurrentia nem kell, magunk seprűnk ajtónk előtt; magunknak kell erőnket kifejtenünk 5 ezen semmi publicistái tapintat nem segít; nem — maga az idő sem; csak Isten — ! ha agy akarjuk. Nekünk, e' tekintetben anti-ö'ptimistáknak, okunk és jogunk van a' merevedtségtől félnünk, nem egyének, hanem a* közönség nagy része miatt. Sokan ott végzik a' pályát, hol kezdeniök kell. A* szokottság embere minden újdonság iránt ellenszenvvel viseltetik, 's még az olajágas galambot is lepuskázza, ha beéri, — de még is csak kifogy egyszer töltése.Zsinatoljunk azért,hogy figyelemre ébreszszük a1

hont; hogy időszaki sajtónk, 's különösen vérünkből sarjazolt egyházlapunk, míg az úr élteti, zsinatmozgalmainkat kisérje, és az eredményeket híven adja át a' közönségnek. Ekkor fejlik irántunk nagyobb rokonszenv, idökörös zsinatunk szükségessége a' nagy közönség előtt tisztára jő, *s minden kitartó ésbajt okozható megtagadás nélkül teljesülend a' biztató remény. A' közbeszéd, sok igazat mond. Ki nem hiszi, hogy „jobb ma egy veréb,mint holnap egy túzok," boldogítsa hite. Időnkénti zsinatunk törvényesítésére, a' megragadható alkalom elmellőzésével biztosan nem számíthatok; mert ha kedvező törvényt nyerünk, semmit sem vesztettünk; ha nem — busásan megfizetjük a1

hosszú nóta árát. Nem fárasztom tovább a' mélyen tisztelt közönség figyelmét, noha e' nagy kérdés mindenoldalú megvitatást igényel. Zsinatot rögtönözni nem akarok: de azt is hiszem, hogy bajainkkal *& gyógyszereinkkel tisztába jövünk, mihelyt egyházkerületi kormányaink erélyesen föllépnek, választmányaik által a' nagyobb sérelmeket kipuhatoltatják, az elkerülhetlen gordiusz-csomók kifejlesztésére eszközöket véleményeznek, azokat a* kerületek egymással közlik, kölcsönös súrlódást előidéznek, 's a' tanácsházak ajtait mindenkinek megnyitják, söt a' külön egyházakat részvétre szólítják, hogy a' kötelező törvények presbyterialis elveken alapuljanak. Ez előleges munkát kezdhetik az egyházmegyék is *s a' sajtó bizonyosan nagy hasznot teend. Zsinatoljunk elébb vagy később, mozgásunknak mindkét esetben hasznát vesszük. De ha veszteglünk, ha temporizálunk, várunk és reménylünk, haladni akarunk és nem indulunk, pályabérért égünk és nem futunk: szivünkre nehezednek a' nagy és igaz biró panaszszavai : „Sípoltunk nektek és nem tánczoltatok, — siralmas énekeket énekeltünk nektek, és nem sírtatok. Máté XI: 17." Vályi Pál. Készen vagyunk-e zsinatra? Ha ez a' kérdés ezt tenné : vannak-e kész üdvös eszmék, eszme-cserék, súrlódások köztünk, az egyház főbb élet-kérdéseit illetőleg? — ha mondom ezt tenné: ugy inkább ma tartsunk zsinatot, mint holnap! mert oh beh szép üdvös eredménynyel biztató javallatokat 's egyes tárgyakról! dolgozatokat olvasánk Fdy, Jakabfalvay, Török, Hajnaltól, és több jeleseinktől. De hogy ez még félig sem készület a' zsinatra, ugyan ki ne értené? Igy ha mennek egyháziak zsinatra, félő, megújulnak a' budai zsinat kánonai, 's ama szük lábbeli, melly fél-század óta szorítván lábainkat, beh sok tyúkszemet okozott! Igy ha mennek zsinatra, világiakkal szemben: dictálni fognak azok, mint egykor.— Nem elég készület hát egyeseknél hon-szerte találtató bármelly dús-tartalmú 's jótékony hatást igérő eszmék, söt dolgozatok is, — a' széllyel-álló virágok még nem koszorúk. — Mit tartok hát én készületnek zsinatra? Elsőben: főbb élet-kérdésekbeni megegyezést világiak és egyháziak közt. Másodszor: az egyház kül- és bel-életét átölelő kész dolgozatot, még pedig minden egyházkerületben, alul kezdve egyházmegyékben egyesektől készültet, majd választmányilag és egyházi köz-gyűlésben megvizsgáltat, innét egyházkerületre bocsátva, itt szinte választmányilag, majd közgyülésileg megbiráltat, és egy generál convent elébe újra megvizsgálás végett, — innen aztán egyetemes egyházi gyűlés vagy zsinat elébe terjesztendőt. — Illyen készületünk pedig nincs; mert a' budai zsinat kánonainak dunántúli egyházkerületben közelebbi kiwjítását én illy készületnek nem szeretem tartani. Újból inkább, mint foltozni, hogy többet most ne mondjak! — Még az sem elég készület nekem