Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-02 / 44. szám

példányt ajándékba is adott a' szegényebb-sorsúaknak. Igy buzog a'hozzá-kapcsolt leány- egyházainak a* kapolyi német-, a' tótkéri és torvaji tót-ajku híveinek honosításában 's azokat a1

magyar nyelv megkedvelésére atyailag vezérli, — a' hol is szinte a'nemzeti nyelvben jeles előléptetési példát tanúsított. De még ezzel sem elégedett meg a' buzgó, magyar-keblü lelkész, hanem az eddig még nem divatozott 's csak minden másod vasárnap folytatott magyar isteni-tiszteletet, a1

tót-ajku hívek minden meg hántása és lelki megsértése nélkül, okos elgondolással minden vasárnapra megállapította, ugy hogy ezután minden vasárnap tartatni fog, az ö vezérlése alatt, rendes magyar isteni-tisztelet. Ennek behozatala és kezdete aug. 24-én lön. *) 'S midőn ezenmagyar-lelkü 's szívű lelkésznek a' magyar nyelv melletti huzgó iparjait néma soraim hirdetnék 's magasztalnák : meg nem állhatom, hogy itt Tabon lakó tekintetes jáprai Spissich Igndez földes-urnak, és tek. ns Somogy mgye tábla- 's föbirájának az iskolai vizsgálatokon mind a1

római katholikus, mind az evangelikus tanulók rézéről szóval is, tettel is, pénzbeli adományaival a* tudományok és különösen a' magyar nyelv iránti forró vonzódását nyilvános kitüntetését meg ne említsem. Ki is a1

magyar literaturának barátja 's előmozdítója levén, mind a\tanítókat, mind a' tanulókat, mind a' szülőket a* magyar nyelvbeni elöhaladásra hathatósan serkenti és buzdítja. — Melly jelen környülményeket ns Hotay József űr. tabi római katholikus mester és jegyző, használni kívánván, szíves nagy hajlamot érez ezen nemzeti nyelv iránt, — azt az iskola vizsgálatain a' tanulókkal és más irataiban nyilván kitünteti. — Ezt a' példát követi a' tabi evang. iskolatanító úr is, ns Szilágyi Samu, ki hü lelkészének vezérlete következtében a' még a' római katholikusoknál sokkal tótosabb evang. híveik gyermekeit, minden idegen nyelvet kizárólag, egyedül honi nyelven tanítja az iskolában. Áldja meg a' magyarok Istene mindazokat, valakik a' hazai nyelv mellett legkisebb lépést tesznek, hogy ezen hajdan elhagyatott honi nyelv mind jobban megkedveltetvén, kedvességénél fogva mind áldott honunkban, mind a' világ más részeiben tündököljön és éljen!!! K. K. Máilsö-somogyi ref. egyházmegye taváéi ^jiiléséíiek nyilvános szives &4ÖS£ÖBse£ Ev

nagyt. gyűlésnek bemutattatott jóváhagyás végett, rajza egy kisszerű templomnak, mellynek készítéséhez fogandók lettek volna Némediben, Tolnamegyében, a' hel^vét-hitvallású atyafiak-, mellyhez már a' szükségesebb anyagokat meg is vásárolván a' túlbuzgólkodóbbak , hevertetik már most azokat a* Sárvize partjain, de a* melly rajzot visszautasított a' nt. gyűlés, több érdekes okokból: mivelhogy belső telkök nem volna, mellyre építeni szándékoskodnának az atyafiak, — mivelhogy a* fatorony-építést nem helyesli, nem javalja, — mivelhogy nem nagyobb templom építését tervezte a' folyamodó leány-egyház. Ezek azon okok, meilyeket közembernek botránkozás nélkül felhozott a nt. gyűlés, fel lehetett terjeszteni, — de hihető, hogy az unió eszméjebelit magánál tartván gyakorlatban. És e' nt. gyűlés nyolez öl széles, tizenhat öl hosszaságu kötorny os templomnak, tehát kétakkorának tervezésével, mint a' rajz mutatott, olly változást okozott a' könnyen-ingó nép kedélyében, hogy már, szinte tett költségeskedésök mellett is, évhosszura nyújtják, különben e* folyó évben felkészülendő egyháznak munkába vevését Némediben, meliyet aligha addig nem nyújtanak, míg beleszakad, 's megsemmisítése alkalmul szolgáland majd az egyesülés templomának műbe-vételére. Igy az idő, a' lassankénti kijózanodása a' köznépnek végbeviszi azt, mit rábeszélés, erötetés ki nem visz, meliyet megbírni hogy nem egyszeri választmányilag kiküldöttség— nek sikerül, bizonyítja 1843. évben az unió ügyében tett hasztalan fáradozás Némediben, meliyet itt rögtönözni akarván az okból, hogy ez időben az evangélikusok is lelkész-nélküliek valának, ez eset által is azt elérni valószinüebbnek hívén. Mindent a' maga helyén, maga idején tenni a* legnagyobb életbölcseség, mit bölcs Salamontól elméletileg sokan tudnak, de gyakorlatilag ezt szépen bírja a' helv. hitvallást követő külső-somogyi esperesi nagytiszt, gyűlés, melly néz az időre, 's elvárja míg megkerestetik tanácsért, mellyhez bizodalom vezet. Várjuk ezt be, ugy elérjük czélunkat bizonyosan,— különösen ha magunkviseletével bizodalomra számolhatunk, boldogok lesznek kezeink munkái, elménk tanácsai. — Nézzetek ti, egyesülés felszentelt-czélu bajnokai! Somogy Sionjára,—példát láttok abban, mikép lehet a' bolygó lidérczet, a' népvéleményt, megakasztani , 's a' sz. czélnak mikép lehet azoktól észrevétlenül lépcsőket gyámolítani nagyra-me-*néshez, kik annak csak gátlói volnának! Nézze^ tek nyomorult állásaikra a' prot. egyházaknak, rongyos szegénységére szegény falusi lelkészeteknek, iskolatanítóknak; melly tátott szájjal szói, teli torokkal kiált az egyesülés után, mert az egy értetlenség, részekre-szakadás temetőnk leszéh ezentúl. Hogyne lenne temetője egyházi hivatalnokoknak, ugy mint az egyház híveinek, mikor a' szegény adóáó nem bír annyifelé fizetni, papnak, mesternek, pásztoroknak, éji-őrnek, me>-44* *) Tiszt. KrizsánJózsef úr érdemeiről, a' magyar nyelv terjesztésében , önhivei is küldöttek szerkesztőséghez értesítő cz kket, mellynek közlése általunk, igen tisztelt K. K. úr tudósítása után, fölösleges fogna lenni.