Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-02 / 44. szám

zetnek a' legjobb sikert, Istentől bő áldást 's minden tehetösb emberbaráttól ezentúl is sok részvétet és segedelmet szivünkből kívánván, ez alkalommal arra nézve is akaránk élni, hogy nevében mindazon nemeslelkü 's bőkezű adakozóknak, kik vagy egyenként, vagy mint gyülekezetek és községek, ez ujdon-keletkezett egyház fölsegélésében keresztyén felebaráti szeretettel részt vevének, ezennel nyilván szíves háláját kinyilatkoztassuk, — az Istennek bő áldását reájok is esedezvén le onnan-felülről, honnan minden jó adomány és minden tökéletes ajándék vagyon. N. N. TTemplom-szen telés Bankon, Ha ugy lehet neveznem e' leégett régi templomban fölépítése után egy éven túl tartatott nyilvános isteni tiszteletet. Mert a' templom már mult év első feléig készen volt és Péter-Pál napján szándékoltatott dedicaltatni, de az oltár némelly hiánya miatt elhalasztatott. Hogy pedig ez idén a' kívánt napra azon felszentelés nem történhetett, oka volt a*munkálkodó és altemplom építése körül fáradozó lelkésznek — tán fáradozásai jutalmául — hivatása következtében, más jövedelmesb egyházba átköltözése. — És minthogy a* lelkészről említést tevék,nem volna czél-ellenies, azon szerencsétlen 's ügyefogyott egyház rövid rajzocskáját előidézni. Sokáig jó csendben és áldott békében állott az, míg a' sok éven keresztül benne foglalatoskodó érdemes pap Greczár Mihály úr meg nem halálozott. Annak halála után sokkal szerencsésebbnek tartá magát az egyház, egy vén lelkész helyébe fiatal, korszerűbb egyént papul nyerni: de annál szerencsétlenebb lett, midőn nemcsak hogy alatta a' templom, paplak és iskola-háztól tűznek emésztő lángjai által megfosztaték, — a1

miről ö, az igaz, mitsem tehet —: de azon felül, a' maga papjától is — a' ki nem sokára a' kassai papi növeldébe állott be, legnagyobb consternatiojára a' népnek — elhagyattaték. De mivelhogy „ború után derűi az ég" — az Űr nem hagyja ön-nyáját elpusztulni, vagy kétségbeesni: azért nem sokára külde hozzá egy közönségesen ohajtott 's köz-érzelemmel elfogadott igen fiatal lelkipásztort, ki a1

maga kiskoruságán felül-emelkedve, férfias, megfontolt és jóltervezett lépéseivel járult ahoz a' nagy feladathoz, melly reá mint papra, egyszersmind építőre, várakozott, És nem csalatkozék vala a1

jámbor nyáj a' maga várakozásaiban. mert t. Zimmermann Károly nemcsak hogy a'maga hivatalának, az ifjúkor tulajdon hevével, híveinek legnagyobb megelégedésökre bőségesen megfelelt: de két *) Ránk helység és nem fúrdö Abaujban; mert azt csak per abusum szokták nevezni Ranknak, mellynek igazi neve Herlain. — Fölszenlelést korán sem veszem valami varázs-értelemben, de mint itt ez a' szócska: „dedicatio" — Köslö. rövid év lefolyta alatt 16 váltó ftnyi kezdeménynyel czélszerü templomot és csínos, tágas paplakot — Rank helységének díszeit — hozott létre, az iskolaház még előtte Záborszky Jónás úr által levén fölépítve. Azon isten-háza fölszentelése bekövetkezett őszelő hó 21-kén, mielőtt az elöbbeni pap a' maga hivatása helyére eltávozott és utóda t. Hlowyk János, kladzáni volt pap, beköszönt. Derült volt a' nap és maga a' természet örülni látszék azon az Isten dicsőségére felépült záradékos szent munkán, midőn a1

felső és alsó szomszéd egyházakból az ájtatos és buzgó ev. nép a' ranki Sionra tódula, hordván arczaikon ama vidámságot, a' melly csak a' szívbeli öröm és magasztos érzelmek sajátja. Szívemelő szent énekek és imák után föllépe mindenek előtt érdemteljes és tudománydús esperes H. A. úr az oltár padlazatára és alkalomhoz-képesti felszentelő fontos szavakat monda. Ennek utána — mint áldást-hozó — a' hanus-falvai lelkész, ennek az egyháznak ezelőtti szeretett papja Z. K. úr, meglepé a' közönséget egy tényleges, szívreható sz. széki beszéddel, a' melly jó emlékezetben marad a' hallgatóknál. Az úrvacsorája az ófalusi pap B. J. úr által szolgáltatott ki; áldás, imák és éneklések után a' gyülekezet szétoszlott, áldván a' jó Istent, a' ki a' sok küzdések után hagyja élvezni népének malasztja öröm-sugárait! Pro coronide. Volt a' paplakon egy kisszerű asztal terítve a' foglalatoskodó papok és ön-nőjeik 's más jövevény-vendég részére. A' tettes felügyelő és más meghitt nagy urak részéről egyik sem volt az ünnepélyen jelen, azt adván okul, hogy valami házassági elmulaszthatlan dolguk vagyon. Auch gut! A' nép a' faluban szokása szerint vigadott, míg este felé jó rendben 's csendben szét nem oszlott. — Azon ünnepélyre nézve két dolog volt elhibázva: először, hogy Péter-Pál napjakor nem történt, másodszor, hogy csak egy héttel volt előbb kihirdetve. — Node, hol ne esnék egy kis hibácska ? Osvavidéki. Utáni r áss a' 42. sz. közlött, és az ágostai lelkészek &yenkédását tárgyazó czikkkez. E'közleményben névszerint a' kemenes-ali evang. esperesség szokása levén gáncsolólag felidézve: sietünk elmondani, hogy, e' czikk elbocsátása óta, az a'szokás némi változási szevedetf. Ugyanis, az új esperes föllépvén, első teendőül tűzte ki a1

papi conferentiák megalapítását. E' végre a' megyei lelkészeket magához Dömölkre, mint egyébként is közép-ponton fekvő helyre, october első napjára, az együttgyónkodás czíme alatt, Összehíván, és azok, két betegeskedőt kivéve , mindnyájan megjelenvén: eleikbe adta, miszerint ő, ha sikerülne, a' kor kívánatéhoz képest, évenként egyszer tartandó