Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-02 / 44. szám

Dobos írmodora plastikus, ollyanforma, mint a' domborúra vert érczmüvek: mindegyik vonás ütés után kelt. Néhol gyöngéd, más helyen Összevissza szaggatott, mint a' partoldali vízmosások, vagy mint a' himlőhelyes arcz. A' mindennapos, a1

legszokottabb gondolat burokban születik meg kezei között, és pennája, ha egyebet nem tehet, elrángatja a' szót vagy kitételt, elrángatja a* gondolat köntösét. Vannak gondolatok, kitételek, mellyek különösségüknél fogva közel-esnek az aljashoz, így például a' 16. sz. alatti beszédben, „sokak körül, kik itt ülnek és hallják az igét, mind meg lehetne találni a' földre hullott magot" — valamivel alább; „tán azért környezik olly örömest a' madarak a' keresztyén templomokat, mert magot keresnek az útfélen?"—viszont: „mint akasztófák az életországútán, borzasztóan fenyegetnek, hogy feléjök ne menjünk" - 'sa't. E' különösségek néha meglepők, mert a gondolattal nagy és szokatlan szökést tetetnek; de ha sokszor jönek, ollyanná teszik a' beszédet, mint a' rázós út,—nincs csöndes egyenlő haladása a'figyelemnek; kivált a' kegyeletek embere minden lépten-nyomon egyet nyekken rajtuk. — Figyelmeztetem szerzőt Quintilianus ime szabályára Inst. 6.3. Quapropter ne dices quidem salse quoties poteris; et dictum potius aliquando perdes, quam minues auctoritatem. V. Fésös András, debreczeni pap, és egyh. ker. főjegyzőnek két munkája van a' gyűjteményben, 5. 24. sz. alatt. 5. Koloss. 2. 20— 22. Böjtben, vallásos külsőségek fölött. A' művészetnek, a' szem- és fültudománynak , a' protestantismus ellen annyiszor az unalomig decantalt vádját, melly szerint kiszórván templomaiból a' művészet játékait, elfelejtkezik, hogy az ember lélek és test egy füzetben, derekasan megforgatja. Komolyan megvizsgálván, kivánja-e a' nálunk hiányzó valláskülsöségeket: 1) Szent könyvünk. 2) Természetünk? 3) Veszt-e bennök valamit közrendű osztályunk? — A' derék munka- 's a' tárgynak erőteljes meghányása ellen bírálónak semmi kifogása, — egy marad ez a* gyűjtemény legjelesbbjei közöl, egy még akkor is, ha egyházi beszéd létére, rajta némi értekezési szag van. A' jeles férfiú bizonyosan keresztül fogja a' népszerűséget annyira megkívánó debreczeni szónokszékben hasítniama tudósos fölleget, melly munkái néhány helyei felett mint áprilisi köd lebeg, és ö akkor a1

korán elhalt Diószeginek méltó társa leend. Debreczennek igen jeles papjai valának és vannak, F. közöttük méltán foglal helyet; 's ha szónokszéki előadása valamivel melegebb és élénkebb: nem ér vele az egyik, ki csak a' külsőségek kifodrozgatásában nagy mester,— nem a' másik, ki rendesen nagy tárgyakba vágva fejszét, azokat ugy összeforgácsolja, hogy alig van darabjaiban köszönet. Bocsánat e1

kitérésért! 24. Mát. 5.15. Ne rejtsétek a' gyertyát véka alá 'stb. A* vallásos nyilvánosságról. — E* két ellenvetésére a* ker. vallással titkolódzni szeretöknek, melly szerint ezt, mint isteni kijelentést, az elme szabad vizsgálata alá bocsátni a) nem lehet, b) nem tanácsos, megfelel. A' nem lehet ellen egy másik nemlehet-et állít szemközt sz.,'s ez által az első nem lehet lehetőségét, sőt ügylétét mutatja meg; a' vakon-hivés keresztyéni lehetetlenségéből következteti a' világos látás és nyilvánosság szükségét. Mind jó, mit itt sz. mond az önkénytes titkolódzás ama zsidós kárpitja ellen, mellynek háta mögött csak a' papnak volt szabad megszegni a' szentelt kenyeret, és belőle jóllakni; csakhogy nem kelle vala érintetlen hagyni, ha mindjárt távúiról is, a' világos látás határvonalait, mellyek mindenütt elnyúlnak az immanens és transcendens, vagy magyarosan: ember, Isten, föld ég között, melly vonalok nélkül megszűnt a' ker. vallás egyéb lenni természet vallásánál, elveszté positivitását, és sok egyéb attribútumait, mellyek fölött a'végitélet mindez ideig, legalább egyházilag, kimondva nincs. — Szinte, ci gondolkozó elme működéseiből kelt Jésushozi ragaszkodás és szeretet érzése, hogy sz. szerint épen csak ebben állna a' Jézus által szerzett idvességbeni részvétem: ez sokkal ösztövérebb rationalis állítás, mintsem ezt átalános definitiójául elfogadhatnánk már csak annak is, a1 mit idvességünkböl az úr-asztalánál elfogadhatunk. És ez annál különösebben tűnt fel biráló előtt, hogy a' második részben — melly a' ker. vallás gyakorlati, és igy nem transcendentál részébe fogódzva akarja megmutatni igazságát — érintve vannak a' határpontok, mellyeken túl emberi véges ész nem mehet, hol, akarjuk, nem akarjuk, le kell oldozni saruinkat. Miért nincsenek e' végpontok érintve épen ott, hol ezek inkább kivehetők ? — Nem szeretném — megvallom — a' tudós szerzőt az újabb pantheistibus vagy emberistenítő német országúton látni, melly szerint maga a' végetlen Isten az emberben tökélyesedik és a* melly titkokhoz még ember kulcsot nem talált, az magában az Istenségben sem ébredhetett öntudatos létre. — Itt a* második rész végén, hol a' szeretet törvényének kifejletlenségéböl számítja ki a' keresztyén vallás még igen nagy jövendőjét, s ebből vet hozzá, a' még teendők és kifejtendök számtalanságához: felvonta magát szerző azon tudós nimbusba , hol a' nép — mint hajdan Mósesnek — szeme közé nem tekinthet. Fésös írmodora tömött és jó magyar. Nagyon tudós érthető hangon magyarul beszélni mód nélkül nehéz, ehez csak Pápán értenek az érthetlenségig;— nyelvünk, jellemünk nem ollyan, hogy megszenvedné ama tudós homályt, melly kivált németül, dum vitat humum, nubes et inania captat, 's a1

legszokottabb gondolatra ollyan cso-