Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-02-02 / 5. szám
elhamarkodott rögtönzéseknek neveztethessenek. Egyébiránt, a'készületlenségröl levén szó, nem tagadom e' részben szükségét az eszmék tisztábahozásának; mert ha valaki azt hiszi, hogy egyh. törvényeinknek a' népfelsöség eszméjén kell alapulniok, "s ennélfogva az egyes egyházak utasításai többségéből kell eredniök: ugy kénytelen vagyok megvallani, hogy zsinattartásra készületlenek vagyunk ; de egyszersmind bátran állítom azt is, hogy könnyebb képzelni eljövetét az időnek, mikor egy lesz az akol és egy a' pásztor, mint azt reménylni, hogy egyes egyházaink, sőt minden egyes hitfeleink törvényhozásra szükséges előkészülettel birandanak. Ellenben, hogy egyházaink legfelebb száz férfiakat válaszszanak, egyházi törvények alkotásával megbizatandókat: arra, ugy hiszem, épen olly készek ma, mint husz év múlva lesznek. Minden aggodalmat's kétkedést e' részben eloszlathat azon közönségesen elismert igazság, hogy ha jó rendet, a' szabadságnak e' nélkülözhellen föltétét, akarunk bevinni a1 társaságba: ugy a' választó, tanácskozó és törvényhozó szerepeket szükségesen el kell egymástólválasztani. Mi megtörténhetik egyházunkban is, a' nélkül hogy valaki vagy méltatlan elmellöztetés vagy kedvetlen nyomás miatt, panaszra fakadni kényszerüljön. Erről azonban másszor bővebben. Mindezekhez képest, engedje magát a' t. Szerkesztőség fölkéretni arra, hogy nagy-hatályu 's becsii Lapjaiban a' zsinattartás szükségét hirdesse. E' szerény fölhívásnak engedni, ellenkezik tán eddigi nézeteivel 's vallomásaival: de ha nem esküdt, mint erősen hiszem, senkinek szavaira: ugy nem kétkedem, hogy ömaga is át fogja látni mind egyházi törvények hozása, mind egyházaink, egyházmegyéink, egyh.keriileteink 's végre egyházkormányszékünk (convent} rendezése halaszthatian szükségét. Hiszen ö nálánál jobban senki nem ismeri e' részbeni hiányainkat 's az ezekből eredő bajokat. Mellőzve ugyanis a' még levéltárczájokban heverő panaszokat: csak azok, miket eddigelé becses Lapjaikban elmondottak, elegendők arra, hogy minden, egyházunk javát és virágzását óhajtó keblekben fölköltsék a' zsinat-tartás forró kivánatát. Engemet legalább minden egyes Lap xmeggyőzött arról, hogy a' zsinatot tovább és tovább halogatni kár nélkül nem lehet. Meglehet azonban, hogy ennek oka bennem az, mert előlegesen el valék fogulva a'zsinat iránt: de nem lesz vétek, ha a' mondatot egyszerűen megfordítom és azt állítom, hogy a' kit a' közelebbi három év meg nem győzött a' zsinat halaszthatlan szükségességéről : az előlegesen el vala fogulva a' zsinat ellen. Bezárom itt, nehogy szokottnál hosszabbra terjedjen, nyílt levelemet, azon két kérdéssel: Vájjon az 1790, 26-dik törvény 4-dik czikkének elég van-e téve mind ez edeig? Vájjon nem igen óhajtandó 's nem halaszthatlanul szükséges-e, hogy annak minél elébb elég-tétessék? Ha e' kérdések fölött ítéletét a'közvélemény kimondandja: a' zsinatról részletesen többször is nyilatkozni kedves tartozásomnak ismerendem, noha nem nyílt levél alakjában többé. Kassán, jan. 9. 1845. Dr. Ferenczy József, reform, pap. Mázassági válóper törvényszéke. (Észrevételek a1 ,,Kéretlen Válaszra." Mielőtt észrevételeimet megkezdeném, szükségesnek látom kinyilatkoztatni, mikép észrevételek írására nem az indított, mintha a' ,,Kéretlen Választ" általánosan kárhoztatnám: sőt inkább igen jeles dolgozatnak 's ollyannak vallom azt, milylyenhez, mind a1 Kéretlen Válasz érdemes Írójának, mind e' lapok t. Szerkesztőségének, minél többekhez kívánok szerencsét. De bármelly jelesnek tartom is azt; sőt bár elveit is, kivált az 1843. évi számokban közlötteket, nem kis részben osztom: sokat látok mindazáltal abban, kivált annak közelebb megjelent czikkeiben, ollyat, mitől az én gondolkozásom egészen elüt, 's mi — véleményem szerint— a' protestantismus szellemével merőben ellenkezik. Leírom 's közlöm tehát ezekre nézve ellennézeteimet, hogy a' dolog mindkét oldalról megvifattalván, az igazság annál tisztább fényre derüljön. Nem terjeszkedem azonban az egészre ki, nehogy rendén túl hosszas és untató legyek: csupán a' mult évi közlemény következő pontjaira szorítkozom : 1} házassági válóper, 2) egyformaság vallási szertartásokban, 3) betegek látogatása 's halottak temetése, 4) székes papok 's diaconok. 1) Házassági válóper. A' „Kéretlen Válasz" a' házassági váló-pereket tcrmészetileg papi szék elébe tartozóknak állítja. Mielőtt az ezen állítás bebizonyításául felhozott okokra s erősségekre mennénk: szabad legyen a' házasság természetére némi kitérést tennem. Én a'házasságot ollyan szövetségnek tartom, mellyet férfi és nő, az okosság és erkölcsiség törvénye alá eső természeti ösztönnél fogva, azért kötnek, hogy állandóul együtt elvén , egymást boldogítsák, 's az együtt nemzett gyermekeket együtt neveljék. Elébb rendelte Isten a' házasságot, mint akár polgári, akár egyházi társaság létezett volna. Eredetét tekintve tehát, a'házasság sem polgári sem egyházi szerződésnek nem, hanem egyedül természeti szövetségnek mondathatik. Azon időtől fogva azonban, mellyben a' polgári társaságok, a' közálladalmak létre—jöttek, polgári ügygyé vált a' házasság. A' házasság ugyanis alapja a' közálladalmaknak, a' nélkül ezek létre nem jöhetnének , fen nem állhatnának; egyszersmind a' házasság viszonyt állít fel a' férfi és nő közt, mellyböl ollyan jogok 's kötelességek folynak, mellyek *) L. 1844-ik Lap 36-ik számát.