Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-19 / 42. szám

köznapon déltájban bevonulnak a* templomba, és ^)tt, híveiktől nem láttatva, észre is csak kevéstől Tétetve, úrvaesorázási áhitatosságukat végzik ? 'S vájjon nem nagyobb volna-e a' nyilvánosság, épü­letesebb a' példaadás, ha a' lelkiatya tulajdon hívei-Vei és családával együtt ugyanazon oltárnál ugyan­azon napon* és pedig nem kántor-szerdán, hanem jeles ünnepeken gyónik ?" Illy eljárásmód csak városokon gyakorolható, hol több lelkészek is találtatnak, kik egymásnak a" gyóntatás szent szolgálatát végbe-vihetik: de falusi egyházakban ez nem kivehető. Melly ellenvetésre felelem: söt falun is, hol pl. káplán van; — egyébütt pe­dig két-két legközelebb, szomszédos, egymást szerető, és a* hívek előtt ismeretes prédikátor, családostul összetársulva és kölcsönösen, éven­ként kétszer nyilvános cultuskor és vasárnapon vagy ünnepen gyónkodni összejárva. Hogy oly­lyankor otthon a' predikátzió vagy korábban, vágy az iskola-tanító által vitessék végbe: aát réménylem, olly lélekben-járó áhítatosság ked­veért , a* gyülekezet előre tudósíttatva, szívesen megengedné. 'S ez volna aztán már tisztább protestáns papi gyónás, mentesebb a' puseyi­smus mázától, nyilvánosabb is; azonfölül gazda­ságos, példás és épületes. Mind ezen sok ajánlatos tulajdonságot kizárja az a' szokás, melly név szerint a'kemenes-ali ti­zenegy ev. lelkészek között divatozik. Ezek — kivévén a7 dömölkit, ki családostul, káplánjával, a' föntebb irt módon otthon gyónik, *) — in idea mindnyájan összejárnak ugyan devotióra; 's en­nél több példa a'superintendentiában nincs is arra, hogy egész esperességi papi-kar együtt gyón­kodnék: de a' keskenyen messze elnyúló espe­rességböl, az időjárás mostohasága, távol-fekvés és házi körülmények miatt soha sincsenek ugy együtt, hogy közölök valaki nem hiányzanék. A' kik pedig összesereglenek is, távolabb állomá­sokból alig birnak helyre vergődni 11 — 12 órá­ra; és gyónkodás 's ebédkezés után ismét haza utazni sietnek; következőleg a' szent szándék, hogy illyenkor egyszersmind idves oonfe/entiákat is tartanának, soha el nem érhető. Legegyszerűbb és talán legvalódibb protestáns eljárás volna pedig, ha az ev. prédikátorok tulajdon egyházukban maguk vennék fel a' szentséget,híve­ik előtt nyilvánosan, családostul. E* modor a' sym­bolikus könyvekkel épen nem ellenkezik, söt az ujabb hittudósoktól védelmeztetik, mint idvesen gyakorlandó főleg olly prédikátorokra nézve, kik egymástól igen messze elszórva lakoznak; és ünne­pélyesebb alkalmakhoz, pl. prédikátor búcsuvéte­lekor; — Würtembergben, Helvetiában, Angol­honban és minden Hernhuttereknél általán a' lel­készek között gyakoroltatik; — söt magyar ha­zánkban is a' helvét prédikátorok az önmaguk állal megszentelt kenyeret és bort maguk veszik mindenütt fárás híveikkel, mit ők annyival inkább tehetnek^ mivel helvét evangélikusoknál az abso­lutiónak nincsen semmi nyoma. *S ennyi példákat miért nem követhetnének a' magyar ágostai lel­készek is vagy csak az unió előkészítése okáért, holott ez nem lényeges, hanem csak adiaphoron dolog? Azonban mivel ez az adiaphoron dolog lelkiösmeret ügye is egyszersmind, mellyet erő­szakolni nem szabad: tehát gyónjék kiki, éT mint szokott és mint neki legépületesebb; de a" más­ként gyónó iránt ne legyen intoleráns. In dubiis libertás, in omnibus charitas. — Mert végre is még fönmarad az a* nagy kérdés: Vájjon minden puseyismus és separatismus rosz és vétkelendő-e? R. ') U^yau1 ehképen urvacsoráz híréivel Wimmer. K. Tiszán inneni ref. egyház-kerület oszt közgyűlése. Tartatott Miskolczon, sept. 28—30., főtiszt. Szathmári József püspök és nm. gróf Teleki Jó­zsef főgondnok ikerelnöklelök alatt, szép-számu, mindkét rendű közönség jelenlétében. Főbb tár­gyai: 1) Olvastatván a'kisgyülési jegyzőkönyv, ebből a' jelen gyűlésnek, melly a' nyári közgyű­lés rendelete nyomán Poroszlón vala tartatandó, Miskolczra áttétetésének, 's egyszersmind a'meg­határozott és 20 ifjú pap által óhajtva várt szen­telés elmaradtának okát megértettük; miszerint szentelést elhatárzott nyári gyűlés után állván elő a' vidékeinket elözönlött vízár, ez a' porosz­lói egyházat gyűlés-tartásra tehetienné, de az ahoz-járulást is veszélyessé tette, 's így Miskolcz lön a' hely-kijelölésre köteles a.-borsodi egy­ház-megye által a' gyülés-elfogadására fölkérve, mire a* miskolczi egyház — bár évenként a' ta­vaszi gyűlés rendesen is keblében tartatik — magát fölajánlotta, a' tartás terhei viselésére nem ugyan köz — különben is tűz-és vízelem rongálta — pénztárával: hanem tehetösb hívei 's lelkes pártfogói szokott vendégszeretetével ajánlkozván. 2) Ennek következtében három megye óvást tőn, vitatván, mikép az elébb Poroszlóra rendelt szentelő gyűlést, egy megye utasítására, a' kis gyűlésnek megváltoztatni joga nem volt ; 's e* vi­tatásában egy megye különösen élesen róvta meg a' miskolczi egyházat azért, hogy az szívesen el­fogadván a' gyűlést, ez Miskolczon kénytelen, helybeli érdekek typusát viselni. — Szép köszö­net a* szívességért! — Egyébiránt az egész fél­reértés és neheztelés, ugy látszik, onnan szárma­zott, mivel a' gyüléshely megváltoztatását és a* szentelés elmaradtát tudató körlevélben egész ki­terjedésben a' változás okai kifejtve nem voltak; mit igazol azon körülmény, hogy az óvást tett megyék hivatalnokai, a' kis-gyülési jegyzőkönyv egész terjedelembeni hallásakor magánosan ngy nyilatkoztak, hogy így tudva a7 viszonyokat, öft a' változtatásért szót sem emeltek volttá. — No

Next

/
Thumbnails
Contents