Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-19 / 42. szám

polgártársaiknak használni,azon utón,mellyet Isten elönkbe szabott. És a' leány, a' helyett, hogy hiú játék- *s lepke-müveltségben magát csak az emberek előtt igyekeznék szembetűnővé tenni, egy képzelt életboldogság megnyerésére, melly gyakran epévé 's ürömmé változik — a* keresztyén leány csendességben szolgál urának, előtte szíve nyitva van, csendes munkáit gyakorolja az önmegtagadó szeretetnek, felkeresi a* beteg kunyhóját vigasz- és segélylyel, — gyermekek körül szolgál a' gyermekek barátjának, 's földi sorsát annak kezeibe leszi, ki legjobban tudja, mikép vezesse őt, hogy pályáját jól végezze, 's ne kelljen neki utoljára így szólani; „Bizony mondom neked, nem ismerlek tégedet!" — hanem ezt: „Menj be a* te Uradnak örömébe!" Hát a" férfi mellyik boldog, mellyiknek munitájáU fáradságát, gondjait világosítja mennyei fény? mellyiknek hivatala van — minden nehézségek mellett, a1

— gyakran magáért a' munka's kenyérérti nehéz küzdés idejében megáldatva? Azé-e, ki örök hivatása iránti közömbösségben jár, csak hiú társaságban akar elszóródni, magát gyakran bűnös kötelekbe csalogattatja — haszta^ lan kedvtöltésekrei pazarlás, mellyek lelkét léhává teszik, vagy képzelt díszköltségek által gazdaságát elpusztítja, 's e' mellett a1

világ előtt mindig becsületes ember nevét vitatja, míg benne mindent féreg emészt? Azé-e, ki emberek előtti becsületre legnagyobb eröködéssel törekszik, és még is e' széllel soha jól nem lakik, meg nem elégedhetik, míg szivén kajánság és irigység rágnak? — Azó-e, ki szüntelenül gazdagságra vágy, 's azt vagy el nem éri,'s bánattal, gonddal telve marad; vagy megnyeri, 's későn látja be, hogy még annyi holt érez , még annyi mezők, házak, javak, még annyi pompa ós kéj, a' lelket nem kevósbbé szegényül, szeretet-üresen, 's reménytelen tengeni hagyják ? — Vagy pedig azé, ki megelégedve szerény osztalékával, Istennek ad hálát kegyelmeért, szent kezeket emel fel harag és kétely nélkül 1. Tim. 2: 8., házában az Isten békéjét élvezi, 's övéivel vidám egyességben magasztalja az urat, az Isten előtti tisztességet többre becsüli, mint az emberek előttit, igaztalan nyereségről lemond, tilalmas kedvtelést megtagad, gondjait az úrra veti, ki róla valósággal gondoskodik is, fáradságát megáldja, házát építi és megőrzi, söt öt a' Krisztusban férfiúvá képezi ? Mellyik nő, melly háztárs jár igazi becsületben 's maradandó áldásban, ha az nem, ki megmarad a' hit-, remény- és szeretetben, 's szentségben a' fegyelemmel együtt, 's így a* házasság terheit könnyíti annak áldásai által 1. Tim. 2:15., kiben bizhatik az ő férjének szíve, mint az Péld. 31: 10—31. olly szépen rajzoltatik, míg a' hiú, boldogságát drága ruhákban, arany- 's gyöngyökben kereső, kéjvágyba merült, belsőleg üres és léha, sokszoros elégületlenségben, szeretetlen lételét, senkinek áldást nem hozva*, hurezolja odább? Mellyik anya tesz bölcsen, ha az nem, ki az élet felséges kincsét, gyermekeivel r

az élet első perczétöl kezdve, közleni törekszik? kr imádsággal hordja őket szíve alatt, imádsággal szoptatja, könyörgéssel esdekli benső javokat az Úrtól, és majd örülhet ama jó, ama szent gerjedelemnek, mellyet gyermekeiben — kik a' keresztség által Isten fiaivá lettek, a' szent lélek szül, azt gondosan ápolja, 's így valódi, időszerinti, 's örök-boldogságukat megalapítja, tudván, hogy a' kegyességnek igéreti vagyon az életre és a' következőre ? A' ki tehát gyermekei üdvét az Úrban szilárdul megalapítva nem tudja, az irtózzék , hogy gyermekeket szült olly világba, hol legnagyobb (Veszélynek vannak kitétetve, hogy Jézus nélkül, a' korszellem martalékivá, a' csábítás prédáivá, vagy durva emberek- 's viszonyok rabjai- 's rabszolgálóivá lesznek. — Milly ragyogva állnak a* példaképek, mint a' dicső Monicaé, mindén keresztyének előtt! Boldog minden anya, ki övéiért így imádkozik, azokat az Úrhoz vezeti, és nem nyugszik, míg meg nem találták. Tekintsünk még végre az^ aggra, életének estvéjén. Ugyan, ha végre elhagyja öt a* bün, ha egyedül elkomorulva, félelemmel telve a' közel halál előtt, telve titkos, bár eltagadott szorongatással Isten ítélete előtt, tántorog a' sír felé, — ha, mint Voltaire, a1

hiú élet még egy féléve lőlytathatásaért 100,000-ket ígér: — vájjon ez az ész diadala? — ha visszatekintve , sehol világot nem, előre nézve csak homályt, 's a' halál árnyékát látja maga előtt ? — Mi máskép van ellenben, ha hátranézve, dicsekhetik az Úr kegyelmével, melly öt vénségéig hordozta, míg megőszült! Ján. 46: 4. — ha lelke dicsérheti az Urat, ki bűneit megbocsátja, 's meggyógyítja minden betegségeit! Zsolt. 103: 1. 'stb. ha előre tekintve, így kiálthat Simeonnal: „Uram! bocsásd el szolgádat békével, mert látták szemeim üdvezítödet!" Luk. 2: 29. 'stb. Valóban, ki ezeket mind meggondolja, mint itt csak rövid vázlatban rajzolni lehete: annak tiszta mint a' nap, és világos mint a' teljes dél, hogy: minden életkorra nézve, eleitől fogva a' véglehelletig, Isten igéje szent fényével, egyedül a' Jézus kegyelme világosítja meg az ember értelmét, és teszi boldoggá szivét, üdvének Istenében. Azi szilárdul meg van győződve, hogy e' szent ige sohaés seholí nincs ellenére az emberi észnek, — nem! —másvalaminek van az ellenére, miről* természetes, sokan nem akarják megvallani, hogy szeretik, és elhagyni nem akarják; — a' bűnnek van az ellenére, a' gonosz, kevély szívnek, a' vágyak- és szenvedélyeknek, mellyek abban laknak, minden életszak bűneinek, az ifjúság kedvtöltései-* a* férfi büszkesége-, az agg fösvény