Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-05 / 40. szám

Fitiváfogadás. A' franczia legfőbb, sem­mitési törvényszék elvül elhatározá, hogy a' fran­czia polgári és canonicus törvényhozás jelen álla­potában a' r.kath. pap fel van hatalmazva valakit gyermekévé törvényesen elfogadni. E' határozat csak nagy vita után hozathatott, mert állítva volt, hogy a' r. kath. papnak nőtlenül kell élnie, így az sem engedtethetik meg, hogy örökbe-fogadás ál­tal atyaságot vállaljon magára. 1833-ban, Du­monteil abbé pőrében , ki a' papi rendből kilépte után megházasodni ohajtott, a' semmítési szék azt nyilvánítá, hogy a' papi méltóság akadálya a' há­zasságnak 5 ezen Ítélet valódilag tiltó, Franczia­©rszágban törvényerővel biró canonicus rendele­teken alapult. De mi az örökbe-fogadást illeti, sem polgári, sem kánoni törvényekben nincs ren­delet, melly a'pap szabadságát e* tekintetben köz-! vetlenül vagy közvetve korlátozná; söt tudva van, hogy az egyházi törvények özvegynek, bár gyermekei volnának, sem tesznek útjába akadályt, ha a' papi rendbe akar lépni. (A. K. Z.). liiither munkái. Jövő 1846-ki febr. 18-kán lesz 300 esztendeje Luther halála óta. E* nap emlékére Zimmermann Károly „pompás kiadását Luther reformatori munkáinak" szándé­kozik eszközölni 4 kötetben, mellyek ára 6 tallér­siál többre nem fog menni. Az első kötet 1846-ki február 18-kára mindenesetre meg fog jelenni. (A. K. Z.) C liina. Francziaország és China nem rég kereskedési egyezést kötöttek, mellynek 22-dik czikke így szól: „A* franczia kalmárok templo­mokat, kórházakat, segélyintézeteket, iskolákat is állíthatnak 's temetőket rendezhetnek el. A' hely­beli hatóságok tehát a' consulokkal fognak érte­kezni, hogy a' végett felhatalmazást adjanak. Ha valamellyik chinai templomba vagy sírkertbe erőszakosan mer betörni 's ott valamit elrontani, a' helyhatóságok a' törvények minden szigorával meg fogják öt büntetni." (A. K. Z-). Titok* Gaillard, egyike az ugy-nevezett ker. iskolai szerzeteseknek Genfben, ref. egy­házba ment át, átlépését levélben jelentvén tár­sainak. Másnap a' szerzet elöljárója a' városhá­zánál lopásról vádolja a' kilépettet, mit ez azonnal meg is czáfolt, ártatlanságát bebizonyítván; közié egyszersmind hírlapokban a' levelet, mit társai­hoz intézett, ezzel tette okait akarván tudatni a' közönséggel. Egyszerre volt főnökétől levelet kap m. é. aug. 15-kén, hogy azon nap délutáni 5 órakor, vagy, ha ekkor nem lehetne, másnap reggeli 6 órakor jöne hozzá titkos értekezés vé­gett. A' levél igen szíves, igen udvarias volt 's épen azért gyanús is. Néhány nappal azelőtt lo­pásról vádolja öt a' főnök, 's most igen lekötelező levelkét ír nekil Gaillard tagadólag felelt. Kö­vetkezett vasárnap reform, istentiszteleten volt még, de hétfőn délután eltűnt 's eddig kisem látta $t! A'r. kath. mondják ugyan, sokan közölök látták öt a* szerzetházba, egyszersmind a* r. kath. egyház kebelébe visszatérni: de különös, hogy egyetlenegy prot. sem látta. Hová lett a* szegény szerzetes, épen az a1 titok (A. K. Z.). Borromaeug-Hároly-cgylet. E' czím alatt Bonnban *s vidékén egylet alakult két ultramontan egyetemi tanító 's egy tanácsos esz­közlése által. A'kormány ezen egyletet, mennyi­ben czélja hasznos könyvek és iratok terjesztése, helybehagyá, de a' mennyiben még más czélokat is akar pénzeszközökkel elérni, a' helybehagyás felfüggyesztetett. A' czél, melly pénzzel eléren­dő, nem egyéb, mint az ultramontan törekvések­nek nagyobb kiterjedést és hatást eszközölni, mint eddig lehetett, így a* helybehagyás felfüggesz­tését csak helyeselnünk kell (A. K. Z.). Bibliaterjesztés, A' brit és külföldi bibliatársulat maj. 7-kén tartá Londonban év! gyűlését 3 angol püspök és sok pap jelenlétében. A* tudósításból kitűnt, hogy a'társulat összes be­vétele mult évben 49,853 fontra ment 's az 1843-diki bevételt 3292 fonttal haladta felül. A' bibliából Britanniában 605,600, külföldön 310,211 példány részint ingyen osztatott szét, részint igen olcsó áron adatott el (A. K. Z.). Idegen nyelv. Törökországban 8. ör­mény nő egy téritöhez jött, vele vallástárgyakról beszélgetendő. Két pap lön bejelentve, kik nem kevéssé csodálkoztak, hogy e' nőket egy térítő házánál látják. Egyik a' némberek közöl minden szabadelvüséggel egészen egyszerűen mondá: miszerint barátnőível kérni jött a'téritöt, hogy ez evangyéliomot hirdessen nekik. ,Hát ön soha nem hallott evangyéliomot hirdetni?' kérdé egyik a* papok közöl. — „Nem, soha," felelt a' hölgy azonnal. — ,Hát nincs gyóntatóatyja ?s — „Söt igen, van egy." — ,Ön hát nem jár templomba?6 — „Igen, járok." — ,Hát miként mondhatja, hogy soha nem hallott evangyéliomot hirdetni ?' — „Én járok ugyan a* templomba, de hogyan érthetem én, tudatlan aszony, mi elavult nyelven mondatik ? Engem, Istennek hála, olvasni meg­tanítottak: de az igazságot nem ismertem, míg a' mostani örmény nyelvre fordított új-testamen­tomot nem kaptam. Ekkor kezdém átlátni, hogy a* ker. vallásból mitsem értettem: 's egykor mondám gyóntatómnak: Mi örmények nem ünnepeljük ugy az Úr napját, mint azt az evangyéliom kívánja. Nemde szellemileg kellene azt megülnünk? E' napon nem kellene-e meghalnunk? Nem kellene-e minden mulatság-, minden ünnepélyesség-, min­den könnyelműségtől tartózkodnunk 's a' helyett olvasnunk és imádkoznunk ? Söt igen, viszonzá gyóntatóm, ez a'vasárnap-ünneplés helyes módja. En pedig válaszolám neki: Erről hát ön miért nem tanított engem előbb? én bűneimben meghalha­ték vala, ha az igazságot más kútfőből nem me­rítettem volna." — A' papok mitsem feleltek, de némi hallgatás után mondák egymásnak: Igazsá-

Next

/
Thumbnails
Contents