Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-05 / 40. szám

leni? Azonban, ha meghívattatásakor a* pap ma­gát e' teendőkre kötelezte: jól van, ugy már hallgatok. Az előadottakból érthető, hogy a' fogadott ünnepeknek Figyelmező nem nagy pártolója; söt még a' mellyek az egyházkerületben fölöslege­sek vannak, azokat is félre tenni nagyon szeret­né. Hanem, hogy a'jégverés által okozott kárnak pótolhatására jó tanácsadó: azt már többeknek ki­jelentette, 's most is megbizonyítja. Szívesen el­beszélem, minemű tanácsadó vagyok én a'jégve­rési kár kipótlására. T. i. én tanácsoltam egy más hasznosabb csütörtököt ünnepnek, szinte még ál­dozó előtt is megtarthatót: azt, hogy valamellyik tavaszi csütörtökön Írassák be magukat Szombat­helyen a' magyar jég-kármentö intézetbe 's a' kívántató díjt tegyék le gabnáikért évenként, így aztán teljes nyugodtsággal lehetnek a' kártevő elem miatt, mert történendő káruk esetében, ne­kik igazságosan kipótoltatik, a' mi elvétetett vala tőlük. Ez ám a' jó csütörtök, melly a' gazdát biz­tosítja, nyugtatja, vidámítja! Hanem ez az üdvös csütörtök nem kell nekik, — tudod már, kegyes olvasó! mért? — mert fizetni kell. E'tanácsra fe­jőket rázták, gondolván, ök a' jeget határukról könnyebben is eltávolíthatják ünneplés, vagy a' szomszédok felhő-elébe minduntalani harangozás által. íme itt van valóságban a' második magyar jégkár-mentö-intézet. Őszintén meg kell vallanom: én az illy sze­dett-vedett ünnepeknek barátja nem vagyok, ki­vált, mellyek csak néhány falunak ünnepei. És kár is, hogy ez a' nép annyi időt elveszteget, ünne­pelvén, 's nem gondolja meg, hogy a' jég csaknem minden évben meg szokott jöni, 's az ünneplés vagy elébe-harangozás azt vissza nem kergeti soha. Vasárnapon úgyis mindig a' határ is be­foglaltatik az imádságba, minek hát különösen is még annak kedveért dologtevő napokat feláldozni! Tehát a' fogadott ünnepekről így gondolkod­ván, a' föntebbiekhez még csak ezeket kívánom adni. E' világon annyi már a' sok örvendetes és gyászos eset, mellyeket a' történetek felmutatni tudnak és nem tudnak, hogy ha azokat ünnepelni akarnók, az évnek minden napjaira jutna, Isten tudja, hány eset mind a' kétféléből, megünnepel­getni-való. Egy nagy-szárazságu esztendő több kárt tesz, mint egy részletes jégeső; pedig illy formán azt is ünneppel kellene emlékezetessé tenni, és nem teszik. Hát az emberhalált, a' pes­tist, vagy iszonyú véres hadakat nem lehetne-e igy .ünneppel ruházni fel ? hiszen mind szomorú napok 's idők voltak! De mit számláljam az alig elösorozható eseteket, a' mellyek voltak és ismét leendők, mivel semmi sintsen új a' nap alatt ? Nekem az illy ünneplésekre nézve különös nézeteim vannak. Én ezerszerte inkább megün­neplek olly napokat, mellyek örvendetes történe­tekre emlékeztetnek, kimondhatlan-hasznuak vol­tak nemzetekre, tudományokra, értelemre, jóllét­re, erkölcsre, szívre és vallásra. Igy p. o. én oct. 31. napját minden évben a* legnagyobb készséggel, örömmel, tűzzel és buzgósággal megünnepelném ezen jeges ünnepek helyett, mellyeket hidegen tudok csak eltűrni, és megfo­gadnám, hogy mindig megtartom és másokkai is megtartatom azt; de lám honunkban az nem ün­nepeltetik meg, ám legyen is vörös betűkkel fel­jegyezve a' naptárban. E' nap ünnepléseért száz esztendőt szoktunk bevárni, — azt ki éri meg kö­zölünk? Ez lenne nekem kedves fogadott ünne­pem, értté félre-raknék más négyet is. Azt kere­sed, kegyes olvasó! mire emlékeztet az idézett nap? A' reformatiora, melly minden protestáns­nak érdekében áll. Ez volt az a' történet, melly az ö hatalmas jégesőjével az értelmi sötétségnek veteményeit leverte, fölnevekedni nem hagyta és maga után dús áldásokat termesztett. Ez volt az az áldott jégeső, melly a' világosságot elfe­dező kárpitot megszaggatta és végkép semmivé tette. Az idéztem-nap protestáns keresztyénnek sátoros ünnepei közé illenék. Értekezésemet a'fogadott ünnepekről, nem épen azért irám, hogy mondjanak le róluk, hol di­vatoznak; mert még utóbb is nekem fájhatna belé a' fejem, ha szómat fogadnák. Jöhetne ismét egy jeges vihar, a' mitől Isten őrizze örökre földeiket és az enyémeketis! félnem kellene haragúktól, rám fognák: én voltam oka a' jégnek, mért beszéltem le őket az ünneptartásról. Hanem irám ezeket ismertetésül és óvó tanácsul, miszerint az ünne­peket, kivált illynemüeket, ne szaporítsuk,—a' hol nincsenek, ne is legyenek. Továbbá abbeli meg­győződésem kijelentóseül is irám ezeket, hogy Is­ten az embert a' tisztességes munkálkodásért soha meg nem bünteti; de a' dologtalanság és henye­ségért meg. Valamint az Isten azokat soha meg nem veri sem jéggel, sem más csapással, kik — ezen régen, elég szerencsétlen gondolattal, a' legszorgosabb időre fogadott ünnepeket — meg­szegik, elhagyják és ama napokat hasznos mun­kával váltják fel, megelégedvén a' vasárnappal. És nekem épen ez a' tervem is, hogy a' községet e* tárgyban felvilágosíttsam és megnyugtassam. Tud­tomra honunkban illy zápor- és jégesői ünnepek messze földön nem találtatnak; 's bizony jobb is';? Figyelmező. Iskol a-a g y: 1' pesti protestáns főiskolai válla­lat keletkezésének 's eddigi törté­netének rövid vázlata. A' pesti ref. egyházi tanácsnak 1836-dik év® apr. 22-kén tartott ülésében egy levele olvasta­tott fel a' helybeli evang. egyházi tanácsnak, mellyben egy iskolai rendszernek általa lett ki­dolgozását jelentvén, a'református feleket felszó-

Next

/
Thumbnails
Contents