Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-05 / 40. szám

leni? Azonban, ha meghívattatásakor a* pap magát e' teendőkre kötelezte: jól van, ugy már hallgatok. Az előadottakból érthető, hogy a' fogadott ünnepeknek Figyelmező nem nagy pártolója; söt még a' mellyek az egyházkerületben fölöslegesek vannak, azokat is félre tenni nagyon szeretné. Hanem, hogy a'jégverés által okozott kárnak pótolhatására jó tanácsadó: azt már többeknek kijelentette, 's most is megbizonyítja. Szívesen elbeszélem, minemű tanácsadó vagyok én a'jégverési kár kipótlására. T. i. én tanácsoltam egy más hasznosabb csütörtököt ünnepnek, szinte még áldozó előtt is megtarthatót: azt, hogy valamellyik tavaszi csütörtökön Írassák be magukat Szombathelyen a' magyar jég-kármentö intézetbe 's a' kívántató díjt tegyék le gabnáikért évenként, így aztán teljes nyugodtsággal lehetnek a' kártevő elem miatt, mert történendő káruk esetében, nekik igazságosan kipótoltatik, a' mi elvétetett vala tőlük. Ez ám a' jó csütörtök, melly a' gazdát biztosítja, nyugtatja, vidámítja! Hanem ez az üdvös csütörtök nem kell nekik, — tudod már, kegyes olvasó! mért? — mert fizetni kell. E'tanácsra fejőket rázták, gondolván, ök a' jeget határukról könnyebben is eltávolíthatják ünneplés, vagy a' szomszédok felhő-elébe minduntalani harangozás által. íme itt van valóságban a' második magyar jégkár-mentö-intézet. Őszintén meg kell vallanom: én az illy szedett-vedett ünnepeknek barátja nem vagyok, kivált, mellyek csak néhány falunak ünnepei. És kár is, hogy ez a' nép annyi időt elveszteget, ünnepelvén, 's nem gondolja meg, hogy a' jég csaknem minden évben meg szokott jöni, 's az ünneplés vagy elébe-harangozás azt vissza nem kergeti soha. Vasárnapon úgyis mindig a' határ is befoglaltatik az imádságba, minek hát különösen is még annak kedveért dologtevő napokat feláldozni! Tehát a' fogadott ünnepekről így gondolkodván, a' föntebbiekhez még csak ezeket kívánom adni. E' világon annyi már a' sok örvendetes és gyászos eset, mellyeket a' történetek felmutatni tudnak és nem tudnak, hogy ha azokat ünnepelni akarnók, az évnek minden napjaira jutna, Isten tudja, hány eset mind a' kétféléből, megünnepelgetni-való. Egy nagy-szárazságu esztendő több kárt tesz, mint egy részletes jégeső; pedig illy formán azt is ünneppel kellene emlékezetessé tenni, és nem teszik. Hát az emberhalált, a' pestist, vagy iszonyú véres hadakat nem lehetne-e igy .ünneppel ruházni fel ? hiszen mind szomorú napok 's idők voltak! De mit számláljam az alig elösorozható eseteket, a' mellyek voltak és ismét leendők, mivel semmi sintsen új a' nap alatt ? Nekem az illy ünneplésekre nézve különös nézeteim vannak. Én ezerszerte inkább megünneplek olly napokat, mellyek örvendetes történetekre emlékeztetnek, kimondhatlan-hasznuak voltak nemzetekre, tudományokra, értelemre, jóllétre, erkölcsre, szívre és vallásra. Igy p. o. én oct. 31. napját minden évben a* legnagyobb készséggel, örömmel, tűzzel és buzgósággal megünnepelném ezen jeges ünnepek helyett, mellyeket hidegen tudok csak eltűrni, és megfogadnám, hogy mindig megtartom és másokkai is megtartatom azt; de lám honunkban az nem ünnepeltetik meg, ám legyen is vörös betűkkel feljegyezve a' naptárban. E' nap ünnepléseért száz esztendőt szoktunk bevárni, — azt ki éri meg közölünk? Ez lenne nekem kedves fogadott ünnepem, értté félre-raknék más négyet is. Azt keresed, kegyes olvasó! mire emlékeztet az idézett nap? A' reformatiora, melly minden protestánsnak érdekében áll. Ez volt az a' történet, melly az ö hatalmas jégesőjével az értelmi sötétségnek veteményeit leverte, fölnevekedni nem hagyta és maga után dús áldásokat termesztett. Ez volt az az áldott jégeső, melly a' világosságot elfedező kárpitot megszaggatta és végkép semmivé tette. Az idéztem-nap protestáns keresztyénnek sátoros ünnepei közé illenék. Értekezésemet a'fogadott ünnepekről, nem épen azért irám, hogy mondjanak le róluk, hol divatoznak; mert még utóbb is nekem fájhatna belé a' fejem, ha szómat fogadnák. Jöhetne ismét egy jeges vihar, a' mitől Isten őrizze örökre földeiket és az enyémeketis! félnem kellene haragúktól, rám fognák: én voltam oka a' jégnek, mért beszéltem le őket az ünneptartásról. Hanem irám ezeket ismertetésül és óvó tanácsul, miszerint az ünnepeket, kivált illynemüeket, ne szaporítsuk,—a' hol nincsenek, ne is legyenek. Továbbá abbeli meggyőződésem kijelentóseül is irám ezeket, hogy Isten az embert a' tisztességes munkálkodásért soha meg nem bünteti; de a' dologtalanság és henyeségért meg. Valamint az Isten azokat soha meg nem veri sem jéggel, sem más csapással, kik — ezen régen, elég szerencsétlen gondolattal, a' legszorgosabb időre fogadott ünnepeket — megszegik, elhagyják és ama napokat hasznos munkával váltják fel, megelégedvén a' vasárnappal. És nekem épen ez a' tervem is, hogy a' községet e* tárgyban felvilágosíttsam és megnyugtassam. Tudtomra honunkban illy zápor- és jégesői ünnepek messze földön nem találtatnak; 's bizony jobb is';? Figyelmező. Iskol a-a g y: 1' pesti protestáns főiskolai vállalat keletkezésének 's eddigi történetének rövid vázlata. A' pesti ref. egyházi tanácsnak 1836-dik év® apr. 22-kén tartott ülésében egy levele olvastatott fel a' helybeli evang. egyházi tanácsnak, mellyben egy iskolai rendszernek általa lett kidolgozását jelentvén, a'református feleket felszó-