Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-05 / 40. szám

és bátor ember is, a1

halál kapujában sokszor mint gyermek és csüggedező ugy jelenik meg. Ekkor a' pap, mint ollyan jó barát, ki őt annyi ünnepélyes és nagy-jelentésü óráiban már sokszor oktatta, nem lehet elmaradható személy. Templom és iskola, — két, egy czélra dolgozó 's ezért a' statustól egy-arányu figyelmet és ápolást is érdemlő intézetek. Ki csak az egyiket akarná, a* másik nélkül, emelni, az a'nevelés nagy munkájával csak félig ismeretes. Az iskola, ugy szólva, alsóbb, vagy elemi, —a'templom felsőbb nevelő, értelmet és szívet képező intézet. Szeretik némellyek mondani: „Csak iskolák legyenek czélszerüek, a* többi a' nevelés körül, önkényt fog jöni! — csak azokban kapjanak ész és szív jó irányt, tévedéstől félni nem lehet": de ez nem egyéb, mint ha valaki mondaná: „Csak jó tavasz legyen, kész az egész esztendő — csak szép reggel, kész az egész nap áldása 1" — A' tapasztalás pedig nem így bizonyít; a1

legdúsabb reménynyel, a'legkecsegtetőbb kinézéssel biztató tavaszt egy mostoha idö-járásu nyár szemmivé teheti. — A' gyermeket jártasd iskolába, — az ifjú-, közép- és aggott korú előtt tárd ki a' templom ajtait, hogy abban énekeljen, könyörögjön, hallgason épületes beszédeket; mert így vezeted mindeniket biztosan elrendeltetése czéljához. „A* társaság, maga a* világ, a' szerencse különböző változásaival, a' közhasznú ismeretek tárává vált könyvek és folyó-iratok, mind tanítói, nevelői az iskolából kikölteknek." Ugy van valóban, — mindezek sokat tehetnek, és sokakra nézve tesznek is: de a'mindennapi élet gondjaitól annyira lenyomattak, millyen nagyobb része a' társasági osztályoknak, vájjon veheti-e mindezeknek azt a' hasznát, mit lehetne és kellene ? A' világ, szerencse 's annak viszontagságai az igaz, hogy nemcsak szívre ható, de azt sokszor le is sulytó, leczkéket adnak: de többnyire későre és idő után. A' könyvek tanítanak, de hánynak van költsége, azokat megszerezni? 's ha megszerzette is, elegedendö ideje, azokat ugy olvasni, hogy általok épüljön ? A' templomok, mint az iskolák, nevelő-intézetek levén, — tanítói a' status emberei, 's mint ily— lyenek, annak egész figyelmét érdemlik. Ki dolgozik, kinek kell dolgozni az ember szentebb érdekében , mint a' papnak ? Még is az ő rendök, mintha csak magáért és másért senkiért sem dolgoznék, szinte csak magára van hagyatva. Bizony már ideje volna, a' protestáns pap nyomasztó helyhezetén, mellyben öt a' reformatio óta, mellyért minden külső kényelmekről lemondott, fizettetésének nyomorult rendszere tartja, valamit enyhíteni ! Hogy a' papi hivatalnak nincs az a* látható sükere, milly et attól várni lehetne, annak főbb oka azon kedvetlen viszonyból veszi eredetét, mellyben fizettetésére nézve hallgatóihoz áll. A' tanítónak tanítványaival a' legbarátságosabb és bizodalmasabb viszonyban kellene állani: de lehetséges-e ez, a' papok nagyobb részére nézve, mostanihelyhezetök szerint?Ingatagabb, bizonytalanabb, idő mostohaságától és mások kedélyétől inkább függő jövedelmet, mint a'papét, csak gondolni sem lehet; rajta súlyosabb tereh annak bevétele, mint az azért tett szolgálat, annyira, hogy egy, maga nyugalmát 's hallgatóihozi állását becsülni tudó pap készebb volna még egyszer annyi szolgálatot vállalni magára, csak mostani fizettetése módja tevésétől menekülhetne. A' nagyobb részre nézve nyomasztó a" fizetés csekélysége is, mert sok helytt kevesebb az a'béresénél, — de sokkal terhesebb beszolgáltatása módja. Ki ezen terhet csak hallja, de nem hordozza, annak a'kedvetlen hivatalos helyhezetröl képzete is alig lehet. Mindazon kedvetlen súrlódások, mellyek ma hazánkban, a* pr. pap és hallgatói közt, olly ártalmas hatással fordulnak elö, eredetöket a'fizetés mostani rendszeréből veszik. E' bajon némelly egyházak érteimesb tagjai azzal kívántak segíteni, hogy a'belső emberek diját megállított mennyiségre — mint ök mondják, fixumra — változtatták. Ugy gondolná az ember, hogy ez által, annyiban legalább segítve van a' bajon, hogy a' belső személyek menttek a' hallgatókkali individuális, unalmas és szinte mindig kölcsönös sértegetéstől kisért alkudozásoktól: de a' dolog, legalább értekezŐre nézve, nem így ütött ki; mellyre nézve — véleménye szerint — üdvösen segíteni e' bajon más mód, mint a'status-általi fizetés, nem lehet. Hogy miből teljék ez ki? ebbe ereszkedni értekező nem mert; bizza azokra, kiknek több bátorságuk 's a' status állásába, mint nekie, élesebb belátásuk van. Figyelmeztetésül, egy dolgot említek még itt, azokra nézve, kik, mint a1

derék Fáy András, szeretnek a' protestáns papok állásáról nemcsak gondolkozni, hanem gondolkozásuk eredményét a' világgal közölni is, — 's ez: „Az ifjaknak templombeli tanításuk;4

' mire, gondolatom szerint, épen ollyan figyelmet kellene az illető elöljáróságnak, söt a'nemzetnek magának fordítani, a' kül országi protestánsok példája szerint, mint a* gyermekeknek iskolai taníttatásukra (illyet talán a' templomok gyakoroltatásokra nézve is; mert a' templom nem gyakorlása is nem egyéb, mint tanítás és tanulás órájának elmulasztása). Az ifjaknak templombelitaníttatatásuk legszebb, legtöbb örömmeljutalmazó része a'papi hivatalnak, melly szép és gazdagon jövedelmezhető mező, őszintén megvallom, nagy-részint köztünk parlagban hever. Itt a' tanító munkája sükerét nyomban láthatja; itt lehet a' tanulókat figyelemhez szoktatni, midőn a' tanítást rögtöni kérdezés követi. Ezen figyelemhez-szoktatás nagy haszonnal fogna mutatkozni a* rendes templomi tanítások alkalmával. Nem volna-e czélszerü az ifjak illyen tanításából évenként próbát is adni? 's vájjon nem volna-e még, a' templomozás mostani rendszeré-