Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-21 / 38. szám

ten" — soha nem hagyandja egyházmegyénk rendeit olly kishitűségre gyarlani, hogy isteni vallásunk elnyomatásától félni okunk volna; honi törvények, kegyes királyaink esküi, a'protestánsok polgári és erkölcsi erényei, a' szelídebb emberiség érzetire hajló fejlődés és a' naponként szebb fényre derülni látható felvilágosodás — mindannyi megannyi garantiák és védfalak levén, mellyek minket az ábrándozott elnyomatás ellen hatályosan biztosítanak. — De az indítványozott ünnep egyébiránt is a' legvastagabb puseyismushoz láttatván szítani, — miszerint illy czélu könyörgéseket a' római curia is csak most nein régiben is rendelt, — egyházmegyénk küldendő követei, a'legközelebb tartandó egyh.kerületi gyűlésen, az ajánlott ünnepnek ünnepélyesen 's hatályosan ellenemondani teljesen felhatalmaztatnak. Kiss Sámuel. Észrevételek géniét János itr képviseleti nézeteire. Én a1

prot. egyház életerének tartván a'képviseletet, mellyet organismusában az evangyéliomból öröklött: nem tudom, csodálkozzam-e, vagy bánkódjam, midőn azokat tapasztalom leginkább az ellen működni, kik az Úr szőlőjében munkásokul hívattattak? Igy meglepetve érezém magamat N— J—nak, e'Lapok folyó évi 18. 19. számaiban közlött, hatást-igénylö, 's így izgató czikke által, mellyben a" papi tekintély, 's protestantismus bajnokául lépvén fel, azt a' képviselet megdögönyözése által véli fentarthatónak, e' mellett egy kis leczkét is adván a' dunántúli kerületi gyűlésnek, miként kelljen eljárnia törvényhozói tisztében. A' palotai választmány munkálatának minden pontját — noha annak tagja valék — én sem vallom; mert vannak abban sok fonákságok, melylyek ellen én küzdöttem is: de egy ember nem határoz, 's a' papok lőtték ott is a' legnagyobb bakokat; a' mi azonban annak lényegét teszi, a* képviseletet, életkérdésnek tartom, 's ha egyházunk anyagi és szellemi felvirágzását nemcsak szóval, de testtel és lélekkel is óhajtjuk: azt elébb-utóbb akarnunk kell. Mind a' mellett hogy a' jövő kerületi gyűlésen a1

tervezett képviselet megbukandik, -- ahoz nem kell nagy jóslói tehetség, kivált annak, ki egykissé figyelmez a' körülményekre, 's nem él, mint némellyek, optimismusban ez ügyre nézve, kik ennek rovására már előre tervezgetnek , 's a' választmányi munkálat kinövései ellen szent hévvel tiirköznek, holott alig lesz e' tekintetben kivel birkózniok; — de korántse tulajdonítsa N— J— e'heroikus csapást czikke fegyverének: hanem annak, hogy önzést, érdeket, elfogultságot, balitéletet, népünkben is meggyökerezett magyar aristokratikus szellemet támadott meg,'s minden nagyszerű eszme illyekkel találkozván, nem csoda, ha nehezen tenyészik. Én legalább egy-egy czikkben annyi avatatlanságot, ellenmondást, dissimile similé-t alig találtam, mint ebben, 's akaratlanul is azon szerencsétlen küzdelme jutott szerzőnek eszembe, mellyel a' b. e. tudományos gyűjteményben, Hegel 's tulajdonkép Tarczy ellen harczolván, azt akarta kivíni, hogy az észtant kifejlődése végén meghatározni, vagy más szavakkal, az almafát gyümölcséről megismerni 's megnevezni nem lehet, holott irva van a' bölcseség könyvében: „Gyümölcséről ismeritek meg a' fát." Az ember, ha valamivel tisztában nincs, igen hamar összezavarja a' szerepeket, és sem maga, sem más nem tudja aztán elvégre még is, mit akar. A' tudós értekező úr presbyteri alkotmánynyal bíró egyházunk főalkatrészének vallja a' képviseletet , 's a1

most fenálló képviseleti határt, ha szükséges, újra hányatni, szélesíttetni, magaszbíttatni is kívánja, 's végül még is catói komolysággal nyomja okoskodása után az elhatárzó pontot: „Csak maradjon hát meg a' régi határ," és e* határ szándéklott kijavítására, mint valami eretnekségre , rádörgi a' tridenti gyűlés „anathema sit" szokott formuláját. És ez a' mély logika! De nézzük, mit akarnak e' részben az újítók, mit akar a' kerületi gyűlés, és mit akarnak a' conservativek ? hogy kitűnjék, mellyiktől lehet inkább félteni a' protestantismust. Mind az újítók, mind a' conservativek szájában köz a' panasz, miszerint „á protestantismust eddig is a' sok igazgatási rendetlenség tette kellemetlenné, a' külső fogyatkozások szállították alá belbecsében." — A' conservativek az eddigi batárt tovább is megakarják tartani, 's így rendetlenkedni, — az újítók pedig igazgatásunkat rendezni, 's így a' rendetlenséget megszüntetni törekszenek. Mind az újítók, mind a' conservativek egyházi igazgalásunk hibáit az e. végrehajtó-hatalom erőtlenségének, törvényeink ingatagságának, 's más egyéb institutióink 's szokásaink ferdeségének rójják fel; 's a' conservativek ezután is erötlenkedni szeretnek, — az újítók pedig, tudván, hogy rosz gyeplővel a' legerősebb ember sem tartja meg a' jó kocsi elébe fogott szilaj lovat, mert á gyeplő elszakad,—jó gyeplőt kívánnak. A'conservativek igazgatást akarnak megtartani, melly, elnyelvén már a' képviseletet, önkénykedő consistoriummá fajult, — 's az egyházaknak nem hagyván egyebet hókus-pókusféle szavazati jognál, azokat minden egyházi rendeletek iránt csökönösségre hajtá; vagy legfölebb is kasztok táborát szeretnének tekintély végett felállítani, mi hasonló eredményre vezet: az újítók pedig, mélyen érezve amaz elvet, miként a' törvénynek élni, 's így kelni kell, az egyház életéből akarják azt a' kép-