Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-21 / 38. szám

ten" — soha nem hagyandja egyházmegyénk rendeit olly kishitűségre gyarlani, hogy isteni vallásunk elnyomatásától félni okunk volna; honi törvények, kegyes királyaink esküi, a'protestán­sok polgári és erkölcsi erényei, a' szelídebb em­beriség érzetire hajló fejlődés és a' naponként szebb fényre derülni látható felvilágosodás — mindannyi megannyi garantiák és védfalak le­vén, mellyek minket az ábrándozott elnyomatás ellen hatályosan biztosítanak. — De az indítvá­nyozott ünnep egyébiránt is a' legvastagabb pu­seyismushoz láttatván szítani, — miszerint illy czélu könyörgéseket a' római curia is csak most nein régiben is rendelt, — egyházmegyénk kül­dendő követei, a'legközelebb tartandó egyh.kerü­leti gyűlésen, az ajánlott ünnepnek ünnepélyesen 's hatályosan ellenemondani teljesen felhatalmaz­tatnak. Kiss Sámuel. Észrevételek géniét János itr kép­viseleti nézeteire. Én a1 prot. egyház életerének tartván a'kép­viseletet, mellyet organismusában az evangyéli­omból öröklött: nem tudom, csodálkozzam-e, vagy bánkódjam, midőn azokat tapasztalom leg­inkább az ellen működni, kik az Úr szőlőjében munkásokul hívattattak? Igy meglepetve érezém magamat N— J—nak, e'Lapok folyó évi 18. 19. számaiban közlött, hatást-igénylö, 's így izgató czikke által, mellyben a" papi tekintély, 's pro­testantismus bajnokául lépvén fel, azt a' kép­viselet megdögönyözése által véli fentarthatónak, e' mellett egy kis leczkét is adván a' dunántúli kerületi gyűlésnek, miként kelljen eljárnia tör­vényhozói tisztében. A' palotai választmány munkálatának minden pontját — noha annak tagja valék — én sem vallom; mert vannak abban sok fonákságok, mely­lyek ellen én küzdöttem is: de egy ember nem határoz, 's a' papok lőtték ott is a' legnagyobb bakokat; a' mi azonban annak lényegét teszi, a* képviseletet, életkérdésnek tartom, 's ha egyhá­zunk anyagi és szellemi felvirágzását nemcsak szóval, de testtel és lélekkel is óhajtjuk: azt elébb-utóbb akarnunk kell. Mind a' mellett hogy a' jövő kerületi gyűlé­sen a1 tervezett képviselet megbukandik, -- ahoz nem kell nagy jóslói tehetség, kivált annak, ki egykissé figyelmez a' körülményekre, 's nem él, mint némellyek, optimismusban ez ügyre nézve, kik ennek rovására már előre tervez­getnek , 's a' választmányi munkálat kinövései ellen szent hévvel tiirköznek, holott alig lesz e' tekintetben kivel birkózniok; — de korántse tulajdonítsa N— J— e'heroikus csapást czikke fegyverének: hanem annak, hogy önzést, ér­deket, elfogultságot, balitéletet, népünkben is meggyökerezett magyar aristokratikus szellemet támadott meg,'s minden nagyszerű eszme illyek­kel találkozván, nem csoda, ha nehezen te­nyészik. Én legalább egy-egy czikkben annyi avatat­lanságot, ellenmondást, dissimile similé-t alig találtam, mint ebben, 's akaratlanul is azon sze­rencsétlen küzdelme jutott szerzőnek eszembe, mellyel a' b. e. tudományos gyűjteményben, He­gel 's tulajdonkép Tarczy ellen harczolván, azt akarta kivíni, hogy az észtant kifejlődése végén meghatározni, vagy más szavakkal, az almafát gyümölcséről megismerni 's megnevezni nem lehet, holott irva van a' bölcseség könyvében: „Gyümölcséről ismeritek meg a' fát." Az ember, ha valamivel tisztában nincs, igen hamar összezavarja a' szerepeket, és sem maga, sem más nem tudja aztán elvégre még is, mit akar. A' tudós értekező úr presbyteri alkotmánynyal bíró egyházunk főalkatrészének vallja a' képvi­seletet , 's a1 most fenálló képviseleti határt, ha szükséges, újra hányatni, szélesíttetni, magasz­bíttatni is kívánja, 's végül még is catói komoly­sággal nyomja okoskodása után az elhatárzó pon­tot: „Csak maradjon hát meg a' régi határ," és e* határ szándéklott kijavítására, mint valami eret­nekségre , rádörgi a' tridenti gyűlés „anathema sit" szokott formuláját. És ez a' mély logika! De nézzük, mit akarnak e' részben az újítók, mit akar a' kerületi gyűlés, és mit akarnak a' conservati­vek ? hogy kitűnjék, mellyiktől lehet inkább fél­teni a' protestantismust. Mind az újítók, mind a' conservativek szájá­ban köz a' panasz, miszerint „á protestantismust eddig is a' sok igazgatási rendetlenség tette kel­lemetlenné, a' külső fogyatkozások szállították alá belbecsében." — A' conservativek az eddigi batárt tovább is megakarják tartani, 's így rendet­lenkedni, — az újítók pedig igazgatásunkat ren­dezni, 's így a' rendetlenséget megszüntetni tö­rekszenek. Mind az újítók, mind a' conservativek egyházi igazgalásunk hibáit az e. végrehajtó-ha­talom erőtlenségének, törvényeink ingatagságának, 's más egyéb institutióink 's szokásaink ferdeségé­nek rójják fel; 's a' conservativek ezután is erötlen­kedni szeretnek, — az újítók pedig, tudván, hogy rosz gyeplővel a' legerősebb ember sem tartja meg a' jó kocsi elébe fogott szilaj lovat, mert á gyeplő elszakad,—jó gyeplőt kívánnak. A'conser­vativek igazgatást akarnak megtartani, melly, el­nyelvén már a' képviseletet, önkénykedő consis­toriummá fajult, — 's az egyházaknak nem hagy­ván egyebet hókus-pókusféle szavazati jognál, azokat minden egyházi rendeletek iránt csökö­nösségre hajtá; vagy legfölebb is kasztok táborát szeretnének tekintély végett felállítani, mi hasonló eredményre vezet: az újítók pedig, mélyen érez­ve amaz elvet, miként a' törvénynek élni, 's így kelni kell, az egyház életéből akarják azt a' kép-

Next

/
Thumbnails
Contents