Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-21 / 38. szám

kodást fogadott. Ekkor követé a' hírnököt a" teremig, de a' hol néhány órát várakoznia kellett, míg bebocsáttatást nyert. Estveli 6 órakor végre megengedtetett a' bemenetel. A* trieri vál. fejedelem kanczellárja ismételte azonnal a' tegnapi kérdést és feleletet kivánt. Erre Luther egész alázattal, de a'mellett szabadelmüleg tartott hoszszu beszédet német nyelven , meliyet a* császár kívánatára deákul is ismételt, 's mellyben háromfélekép különböztette meg irományait. Némellyek ezek közöl — mondá ö — ollyanok, mellyek a' ker. hitről és erkölcsről keresztyén szellemben tanítanak, — ezeket vissza nem húzhatja; másokban a' pápai hatalom és pápákhoz ragaszkodók ellen nyilatkozott, — ezeket sem húzhatja viszsza; mások végre néhány magán-személyek ellen íratvák, kik a'pápai széket oltalmazták, és ezeket sem vonhatja vissza 's a' t. Azonban ha ő az okosság- vagy sz.-Írásból meggyözettetik arról, hogy tévelygésben van: azonnal kész minden irományait a' tűzbe vetni. Midőn itt még tovább akarná folytatni beszédét, — a' kanczellár, szavába vágott, emlékeztetve, hogy itt nincs helye tudós vitáknak, hanem csak e' kérdésre kívántatik világos felelet: ha visszavonja-e vagy nem — Írásait ? Ekkor egészen fellelkesülten felelte az egyszerű ember ama feledhetlen velős szavakat: „Mivelhogy cs. felséged világos egyszerű 's őszinte feleletet kiván: tehát adokollyant, mellynek sem szarva, sem foga nem lesz (azaz, sem nem döf, sem nem harap, tehát senkit sem sért). Ám legyen , hogy ón a' sz.-irás bizonyságai, vagy a'józan-ész nyilvános, tiszta és világos okai által meggyőzettessem és megczáfoltassam, (mert én sem pápának, sem conciliumoknak egyedül nem hiszek, mivel világos, hogy azok gyakran tévelyegtek 's önmagoknak ellenmondottak), és így én a' sz.-irás szavaival, ugy, a' minő alakba azokat én öltöztettem és idéztem, meggyőzetve levén, 's mivel lelkemismerete Isten igéje által egészen elfoglalva van: sem nem húzhatok vissza semmit, sem nem akarok, mivel sem nem tanácsos, sem nem bátorságos, valamit a' lélekismeret ellen követni el. Itt állok, ón másként nem tehetek. Isten, légy segítségül nekem! Ámen." A' nagyszerű, Luthernek eme rendületlen magaviselete közönségesen mély benyomást tön, mert egy lenézett barát szájából, koronás fők előtt, épen nem vártak sokan illy beszédet. Sokan a' jelenlevők, söt a' pápához szítok közöl is tetszéssel integettek a' hajthatlan, érczjellemü embernek, 's maga a' császár nem állhatta meg, hogy így ne nyilatkozzék: „Valóban, ez a1

barát bátor és derült lélekkel bír!" Eck János a' kancellár — nem ügyelve Luther merész beszédére, — illy ellenvetéseket tett: „Te szerénytelen feleletet adtál, mivel a' conciliumokat kárhoztattad 's az egyház gondolkozásának ellenmondottál, felelj egyszerűn és röviden: „nem vagy igen"! — ha semmit nem akarsz visszavonni, ő cs. felsége, a' fejedelmek és rendek azonnal tanácskoznak, mit legyenek illy eretnekkel teendők." Luther viszonzá: „Ugy segéljen engemet Isten! én semmit vissza nem vonhatok. Vajha a* császár, e' fiatal nemes vér, annyira el ne csábíttatnék, hogy az evangyéliomtól elszakadván, emberi találmányoknak hódoljon." Luther ekkor a' gyűlésből elbocsáttatott, 's derült lélekkel szállására ment, hol Spalatinnak így nyilatkozott: „Habár ezer fejem volna is, mind elhagynám inkább vágatni, semmint Írásaimat visszahúzzam. Bölcs Fridrik pedig örtllt, hogy Luther beszéde olly közönséges benyomást tett, 's még akkor estve így szólt szobájában Spalatinhoz: „Oh! mi szépen beszélt Márton atya, a'császár és az ország előtt! ő bátor, felette is bátor volt." Még kísértették Luthert, egyes beszélgetésekkel oda birni, hogy visszahúzzon — de kőszirti állhatatosságán minden kísérletek hajótörést szenvedtek, 's több ízben lehetett tőle hallani: „Ha ember éktől vagyon é1

tanács, semmivé leszen, — ha pedig Istentől vagyon, ti föl nem bonthatjátok. *) Luther ezentúl néhány tekintélyes emberek látogatását fogadta még el, kik őt, a' hit-bajnokot, személyesen ismerni kívánván, irántai tiszteletűket tanúsították. Többek közt meglátogatta öt az öreg braunschweigi herczeg Érik is, és mindjárt a' második kihallgatás után frisitö italul egy ezüst kanna finom sert küldött. Luther kérdezé: mellyik fejdelem vala olly kegyes, hogy 6 róla megemlékezék, 's midőn az ajándék adóját megnevezték 's mondák, hogy azelőtt a' herczeg maga szokott azon kannából inni: ekkor Luther is ivott annak egészségeért, mondván: „Miként ma én rólam Érik herczeg megemlékezett: ugy emlékezzék meg ö róla is a' mi Urunk Jézus az ö végső harczában!" És a' herczeg csakugyan édes örömmel emlékezék e' szavakra halála óráján. A' császár azonban, kinek politikai viszonyai miatt, sem a' pápával, sem Némethon katholikus fejdeímeivel nem lehetett meghasonlani, igen megvolt szorulva. De azért részéről kinyilatkoztatta az egybegyűlt fejdelmek előtt: „Ö el van határozva minden országit, barátit, testét, vérét, életét föláldozni , csakhogy e' gonosz vállalat tovább ne terjedjen, minthogy különben az, neki és a' német nemzetnek örök gyalázatára válnék. Eldődei mindnyájan az utolsó perczig hívei valának a' katholika egyháznak,— azok ö neki a' katholika tant és egyház-alkotmányt mintegy örökül hagyták, — mellyben ő eddig élt, 's ezentúl is meghalni kiván 'stb." Hogy ellenben a'szász vál. fejdelmet szintén meg ne bántsa, Luthernek még 21 napi Védelmet ígért, 's midőn arra akarták bírni, hogy adott szava ellen, az annak ígért *) CmI. 5, $8—39.