Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-07 / 36. szám

á la emódi jelenetek is történendnek; *) mert hódító a' hivatali örökösség. — Vannak, kik olly segéd­gondnokot kívánnak tenni, ki tractálni tudjon 's így ezek a1 jusculismus korszakából a' fagylaltak magas régióiba kívánkoznak, hogy jéghideg szi­veiket homeopatisch gyógyítgassák *, pedig min­den farsangnak megvan a' maga böjtje. Vissza­sohajtanak ezek Izráellel a' párhagymára és az ugorkára, nem emlékezvén meg elébbi nyomorú sorsukról. — Mindezek azonban nem személy, de modor ellen legyenek értetve ! — Képviselet, uraim! itt is képviselet a' helyes közép!! Ekkor parancsolhat étket szája íze szerint, és nem ven­dégeskedik a' szellemi szabadság rovására. Mert képviselteink akkor, minket papokat, egy-egy választott tagtársainkkal, kétszer egy évben tartott gyűléseken, napdíjjal örömest ellátnak, hogy őket az egyházi megyén képviseljük, -oldva lesz nagy részben gordiusi csomónk; 's magasb lépcsöü képviselőinknek könnyebb lesz gyűjteni colleetákat. — A' helybeli presbyte­rekböl képviselökül választottak jobban isme­rik honi sükségöket, 's mint honiak, talán me­legebben is küzdenek önmagukért. És ne legyen senki született képviselő, p. o. földesúr, birák, ügyészek 'sat., még a* legalsóbb lépcsőn is, — mert az csupa ellenmondás, mit a' békési év. egyházmegyében. 1839 évben választmány által kidolgozott 's közgyülésileg elfogadott rende­zetben olvasunk. **) — Azonban, hogy intelli­gentiájokra nézve ök első választhatók — de nem föltoltak—legyenek,— abba legörömestebb kezet nyújtok. — Most ismét dologra! Egy rövid ta­nácsadással, melly nemcsak miránk tartozó, re­kesztem be értesítésemet, melly ez: Hagyjuk — minden cortesiákat kikerülve — magára az egyes egyházak 's nép értelmiségére tisztválasztásin­kat! ök minden bizonnyal legbölcsebben fognak tudni választani. Libera si dentar populo suffragia, quis tam Perdilus, ut dubitet Senecam praeferre Neroni?. — Eger völgyi. Ritka rosta A.-Zempléitböl. t) Ismeretes, nem kétlem, akárki előtt is egy állat-osztály azon faja, mellyben fővétel után is szinte napszálltig ver még a' léterő, — valamint az, melly tapasztalatikig szív nélkül csaknem 24 órát él még: no — ugy képzelje most az a.­zempléni egyházmegyét, azon különbséggel, hogy az amazokban létező ármány- és tespedés-saját­ságot, itt az anarchiában, f-jOfelűlegesen még ön­*) A' pap megijesztetvén, másra kelIe adnia szavalatát. E. **) Prot. Egyh. 'a Isk. Lap 1844. 7* sz. ' E. i) KésÖn érkezett czikk. Sze r k* H) Mér tak. Pa k y István úr í? felmondott a' főnök­séggel; a' 3-ik megyében lakó, és köztink eddig csak J kény, önzés, ellentétek és ingoványok is tetézik. Mert feledve a' malasztos elvet, melly minden jót, mit más az emberiséggel tesz, magára is há­rámít, — fényvágy, kevélység, és az erkölcsi lét Önkénytelen szövetsége az anyagival, sülyeszté a1 vegyes-kedélyü autokratákat, sokon-kapko­dások sivatag mélyébe: kényszer-nyomással tör­ve kitépni azon természetes irányát a' jólétnek, melly csupán belsőnkben gyökedzhetik. — Pedig a' társas élet társas akaratot kiván, és nincs ké­nyesebb virág, mint a' közjó iránti nyugalom. — Megfagy ez az önkény hideg égalj alatt: ha pe­dig önzők leszünk, csak puszta szó lesz a* hit, melly ragadmányra vezet, és nyűg a' hivatal, melly ha csonkul!, magánkül keresi a' hibát. — Ma már senki se higye magát a' teremtés közép­pontjának, mintha minden körüle, hozzá térne vissza, és tőle indulna ki! Elv-szabadság jellemzi korunkat, hol szívesen engedünk ugyan a' sors­nak, de nem mint rabszolgák, hanem szabadok, — eszmecserék s józan elvek által legyőzetve munkálok a1 lélek rugonyosságát. — E' szerint a' de nobis sine nobis nem megy, következetesen az ó-liszkai 1844. aug. 15^ki határzat sem. — Mi az? kérdi az olvasó?— Örökös adókivetés az egyházakra olly czélból, hogy majd az állandósí­tandó gyűléseken minden hivatalnok egyenosztály szerint a' kivetett, évenkénti 314 ftból napi díját szedje.— Kik határozták? Minthogy körözve nem volt, gyűlésnek neveznem nem szabad. — Volt hát ez egy szövetékes tanács, kiknek elsugdosolfc centrikájokat néhány egyének sejtve, mintegy 6-an, figura képben, lepék meg. — Szószavat ért, és végre is (mint szokták mondani) az állt meg, a' mit a' jegyző akart; mert a* penna-perczegés szüntével így hangzott a' repartitio: — M. egyház fizet 9 ftot évenként,—L 7 f. 30 krt — P. 6-t — P. 9. — T.4f.30krtL. 7f.30krt.'tb.öszv.314fl — Most már nincs egyéb hátra, hanem hogy holnap körözzük, és a' jövőn authenticáljuh az ó-liszkai gyűlés határzatát. Ne neked, protestáns egyház f sajátítsd, ha gyáva vagy, az orosz és franczia centralisatiót. Higyed, mint ök, hogy valamelly eszmét csak egy-vagy kétfélekép lehet alkalmaz­ni, — nem kell képviselet! —hisz az absolutismus egy a' cenlralisalioval. — Sötétség ez, uraim! sőt mondhatni dölyfnek, nagy ismeretlenségnek a* pí-otestantismus elveivel. — 50 anya- és 20 fiók-» egyház érdeke forog fön, és még is rólok nélktí­lökt Még ára azok által, kik aVszent igazságot, az emberi jogokat ^ és a* kosmopolitismust szó­székeikből szinte a* rekedtségig kiáltozzák hall­gatóik fühkbe, Hát ki hatalmazta fö! valaha a* consistoriumof, hogy a' gyülekezet javaival ren­delkezzék ? Miért nem érdemeltek az egyházak i névvel létezeit helyettes-esperest pedig, a'M n tartott ma t Ősjii sup. gyűlés éta* megismertette mindenkivel

Next

/
Thumbnails
Contents