Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-07 / 36. szám

á la emódi jelenetek is történendnek; *) mert hódító a' hivatali örökösség. — Vannak, kik olly segédgondnokot kívánnak tenni, ki tractálni tudjon 's így ezek a1

jusculismus korszakából a' fagylaltak magas régióiba kívánkoznak, hogy jéghideg sziveiket homeopatisch gyógyítgassák *, pedig minden farsangnak megvan a' maga böjtje. Visszasohajtanak ezek Izráellel a' párhagymára és az ugorkára, nem emlékezvén meg elébbi nyomorú sorsukról. — Mindezek azonban nem személy, de modor ellen legyenek értetve ! — Képviselet, uraim! itt is képviselet a' helyes közép!! Ekkor parancsolhat étket szája íze szerint, és nem vendégeskedik a' szellemi szabadság rovására. Mert képviselteink akkor, minket papokat, egy-egy választott tagtársainkkal, kétszer egy évben tartott gyűléseken, napdíjjal örömest ellátnak, hogy őket az egyházi megyén képviseljük, -oldva lesz nagy részben gordiusi csomónk; 's magasb lépcsöü képviselőinknek könnyebb lesz gyűjteni colleetákat. — A' helybeli presbyterekböl képviselökül választottak jobban ismerik honi sükségöket, 's mint honiak, talán melegebben is küzdenek önmagukért. És ne legyen senki született képviselő, p. o. földesúr, birák, ügyészek 'sat., még a* legalsóbb lépcsőn is, — mert az csupa ellenmondás, mit a' békési év. egyházmegyében. 1839 évben választmány által kidolgozott 's közgyülésileg elfogadott rendezetben olvasunk. **) — Azonban, hogy intelligentiájokra nézve ök első választhatók — de nem föltoltak—legyenek,— abba legörömestebb kezet nyújtok. — Most ismét dologra! Egy rövid tanácsadással, melly nemcsak miránk tartozó, rekesztem be értesítésemet, melly ez: Hagyjuk — minden cortesiákat kikerülve — magára az egyes egyházak 's nép értelmiségére tisztválasztásinkat! ök minden bizonnyal legbölcsebben fognak tudni választani. Libera si dentar populo suffragia, quis tam Perdilus, ut dubitet Senecam praeferre Neroni?. — Eger völgyi. Ritka rosta A.-Zempléitböl. t) Ismeretes, nem kétlem, akárki előtt is egy állat-osztály azon faja, mellyben fővétel után is szinte napszálltig ver még a' léterő, — valamint az, melly tapasztalatikig szív nélkül csaknem 24 órát él még: no — ugy képzelje most az a.zempléni egyházmegyét, azon különbséggel, hogy az amazokban létező ármány- és tespedés-sajátságot, itt az anarchiában, f-jOfelűlegesen még ön*) A' pap megijesztetvén, másra kelIe adnia szavalatát. E. **) Prot. Egyh. 'a Isk. Lap 1844. 7* sz. ' E. i) KésÖn érkezett czikk. Sze r k* H) Mér tak. Pa k y István úr í? felmondott a' főnökséggel; a' 3-ik megyében lakó, és köztink eddig csak J kény, önzés, ellentétek és ingoványok is tetézik. Mert feledve a' malasztos elvet, melly minden jót, mit más az emberiséggel tesz, magára is hárámít, — fényvágy, kevélység, és az erkölcsi lét Önkénytelen szövetsége az anyagival, sülyeszté a1

vegyes-kedélyü autokratákat, sokon-kapkodások sivatag mélyébe: kényszer-nyomással törve kitépni azon természetes irányát a' jólétnek, melly csupán belsőnkben gyökedzhetik. — Pedig a' társas élet társas akaratot kiván, és nincs kényesebb virág, mint a' közjó iránti nyugalom. — Megfagy ez az önkény hideg égalj alatt: ha pedig önzők leszünk, csak puszta szó lesz a* hit, melly ragadmányra vezet, és nyűg a' hivatal, melly ha csonkul!, magánkül keresi a' hibát. — Ma már senki se higye magát a' teremtés középpontjának, mintha minden körüle, hozzá térne vissza, és tőle indulna ki! Elv-szabadság jellemzi korunkat, hol szívesen engedünk ugyan a' sorsnak, de nem mint rabszolgák, hanem szabadok, — eszmecserék s józan elvek által legyőzetve munkálok a1

lélek rugonyosságát. — E' szerint a' de nobis sine nobis nem megy, következetesen az ó-liszkai 1844. aug. 15^ki határzat sem. — Mi az? kérdi az olvasó?— Örökös adókivetés az egyházakra olly czélból, hogy majd az állandósítandó gyűléseken minden hivatalnok egyenosztály szerint a' kivetett, évenkénti 314 ftból napi díját szedje.— Kik határozták? Minthogy körözve nem volt, gyűlésnek neveznem nem szabad. — Volt hát ez egy szövetékes tanács, kiknek elsugdosolfc centrikájokat néhány egyének sejtve, mintegy 6-an, figura képben, lepék meg. — Szószavat ért, és végre is (mint szokták mondani) az állt meg, a' mit a' jegyző akart; mert a* penna-perczegés szüntével így hangzott a' repartitio: — M. egyház fizet 9 ftot évenként,—L 7 f. 30 krt — P. 6-t — P. 9. — T.4f.30krtL. 7f.30krt.'tb.öszv.314fl — Most már nincs egyéb hátra, hanem hogy holnap körözzük, és a' jövőn authenticáljuh az ó-liszkai gyűlés határzatát. Ne neked, protestáns egyház f sajátítsd, ha gyáva vagy, az orosz és franczia centralisatiót. Higyed, mint ök, hogy valamelly eszmét csak egy-vagy kétfélekép lehet alkalmazni, — nem kell képviselet! —hisz az absolutismus egy a' cenlralisalioval. — Sötétség ez, uraim! sőt mondhatni dölyfnek, nagy ismeretlenségnek a* pí-otestantismus elveivel. — 50 anya- és 20 fiók-» egyház érdeke forog fön, és még is rólok nélktílökt Még ára azok által, kik aVszent igazságot, az emberi jogokat ^ és a* kosmopolitismust szószékeikből szinte a* rekedtségig kiáltozzák hallgatóik fühkbe, Hát ki hatalmazta fö! valaha a* consistoriumof, hogy a' gyülekezet javaival rendelkezzék ? Miért nem érdemeltek az egyházak i névvel létezeit helyettes-esperest pedig, a'M n tartott ma t Ősjii sup. gyűlés éta* megismertette mindenkivel