Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-08-31 / 35. szám

tatíság ktellelenébe száműzött ugyan sorsod: de vfád-szállott üdvezült férjedről a' leggazdagabb örökség: a' „népboldogító szeretet", melly szí­nedben drága gyémántként ragyog. Nemes tet­itedqnem szorult az erény-pírító hálálkodásra !!!; í) de még is édes kötelességemnek ismerem, az emberiség és növendékeim nevében — kiknek gyönge ajkuk köszönetet rebegni nem tud — is­kolánk iránti részvétedért, itt, a'nyilvánosság i szine-ielőtt, keblem mélyéből fakadó „hálát" r mondani! í Találd ezután ís kedvedet a' hon reményei-i nek buzgó pártfogolásában, hogy így dicső pél­dádtól mások is meghatva , terjedjen az értelem és világosság! S. a. Újhely, nyárhó 12. 1845. Dúl Béniámin, népiskolatanító. Hösxgnet, - zihs. orol. Superinten­dens főtiszt, és nagys. Kiss János urnák e' la­pokban tett nyilatkozata és utasítása nyomán gymnasiumunk is szerenesés levén a' ,,Soproni Estcék'e ben részesíttetni: a' nyert jutalompéldá­nyok — az I. II. III. füzetekből öszvesen 30 pél­dány — e' napokban valósággal kezemhez jutot­tak: épen készülök azokat bemutatni a' helybelii tiszt, iskolai elöljáróságnak. — Fogadja a' magasa lelkű tudós nemes áldozataért egyszerű, de annál szivesb köszönetemet, mellyet iskolai elöljáró­ságunk, kedves tanílványim és parányiságom ne­vében nyilatkoztatni kedves kötelességemnek is­merek. —i Ha szabad e'jutalom-könyveket, mint illyeneket, észrevétellel kisérnem: gymnasiumi nagyobb és épen főbb iskolákba szándékozó nö­vendékeimet nem jutalmazhatnám czélirányosab­ban semmivel, mint épen e' könyvekkel. Tekintve a' könyvek tartalmát: igaz, vannak azokban ollyan darabok, miknek értelmes olvasására az észnek csak magasb fejlete, csak szélesb tudományos is­meret képesíti a' jutalmazottakat: de vannak ollyanok is, miket már most is megérthetnek, söt a' mellyeknek most veszik legnagyobb hasznukat. Röviden: milly kedves ajándék Ovid átváltozá­sainak olly kéz általi fordítását bírni a' julalma­zottaknakl akár mint nyelvbarátoknak, akár mint lehető magános vagy talán majd közönséges ta­nítóknak. A' kifcébb darabok közöl csak ez egyet említem: a% atya intését akadémiára küldendő fiá­hoz; én kedvesébb utasítással nem bocsáthatnám ki kezem alól növendékeimet, mint épen ezzel; már maga ez elég, hogy e' könyvek jutalmazási czél­irányossága föltűnjék. De neveli azoknak becsét különösen az az érdek, mellyet a' köztisztelet­ben álló ajándékozó személye velők összeköt: csak tanulságos életrajzát mondjuk el,'s ha ez ösz­tönül nem szolgál a' jutalmazottnak iskolai pályá­ján magasb törekvésre : ugy hozzá kevés a' re­ményem. — Fogadja hálás köszönetem kir. könyvtárigazgató's magy. tud. társi titoknok, tek. Schedel Ferencz úr is azon laradozásiért, miket a\ könyvek kézbesítése körül véghezvinni ke­gyeskedett 1 Szikszón, jun. 19-én 1845. Kovács Zsigmond, iskolaigazgató. IfÁIa-nyilváiiítá*. Néhány soraim, mellyekben minap őszinte hálámat e' Lap egyik hasábján nyilvánítottam, eszközlö okai lőnek, hogy ujabb hálás köszönetemet, most ismét, hitrokonim előtt, egy ismeretlen jóltevőm iránt itt bevalljam. — Tek. Kényó Mihály, föherczegi urad. mérnök és magyar-óvári oktató úr volt az, ki az érdeklett sorokból, tűzvész-okozta szerencsétlenségemet megértvén, engemet, kit soha nem látott, söt hí­remet is — egy csekély levelemen kivül, melly­ben családát lárgyazó némi kérdéseire válaszol­tam, másunnan — soha nem hallotta, tetemes pénz­összeggel, segíteni szíveskedett^ Remélem, hogy midőn ez üjabb hálás jelentésemet teszem, mind azok a'ns.szívűek, kik a'jótéteményt méltányolni tudják,, együtt ohajlják velem: hogy áldja meg Isten öt! mind pedig, nyilvános megnevezteté­seért, tekintve helyzetemet, — kjnek a'követke­tesség most olly édes kötelességem! — megen­gedend azon szerény férfiú is, ki köztünk szület­vén, bár tőlünk örökre eltávozott is, egyházunk­ban élő icsaládának kivívott jogai, időről időre ritka áldozatokban mutatkozó lankadatlan boldo­gítása által, erényei ismerő t józsefi rokonszere­tetre emlékezteti 's magas jelleme méltó bámulá­sára indítja. Kiss A r o n, porcsalmai lelkész. , V* ü I í ' ü 1 <1. Apróságok. Tyroli lapok irják, miszerint ö fels. az ausztriai császár el van tökélve az aar­gaui kormány által eltörlesztett Muri-kolostor szerzeteseit menhelylyel megkínálni 's Griess­koloslort, Botzen városhoz közel, nekik aján­dékozni. > A' kolostor apálja rnurii apát czímet viselendne. (A. K. Z.) — A' porosz király a* reinerzi rom. kath. egyház leégett paplaka, isko­lája 's egybázépületei fölépítésére 8000 tallért ajándékozott's collectát is megengedett (A> K. Z.) — Paulus, heidelbergi tanító tiszteletére emlék^pénz fogó veretni , bronsz-„ és^ezüstböl. Amannak ára 2, emezé 4 tallér leend (A K. Z.). -4 Brüsselben a' kórházban a' betege protestán­soknak, ha r. kalholikusokká leendnek, legjobb falatokat, legjobb ápolást ígérnek *s a' legna­gyobb elgyöngülés eszméletlen állapotában is kápolnába viszik őket 's megkeresztelik (A.K.Z.). — Sziléziában két ev.-egyesült pap, Hofferichter s Vogtherr, a' német kath. egyházba tértek át (A. K. Z.). — Kalb Xav. Ferencz, r. kath. pap Mün­chenből, ev. egyházba lépett át (A. K. Z.). —

Next

/
Thumbnails
Contents