Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-08-31 / 35. szám

valkodott tudománynakés a' mitevangyéliomunk mond a' világi bölcsekről: hogy ezeknek bölcseségök Isten előtt bolondság. 1. Kor. 2:19. Bizony nem annyira tudomány kell az egyházban, mint jó szív, mit sokszor, kivált a' vallásra nézve, épen a1

tudomány veszteget meg, 's maga a' vallás is nem annyira az értelemnek, mint a' szívnek dolga. — 2) Ha tudós ember nem találtatnék is a'gyülekezetekben, mi nem mindenikről igaz: nem tagadhatjuk meg a' köznéptől a' nagy ludományt is sokszor megszégyenítő természeti észt, minélfogva lehet őket felvilágosítni, és a1

vallásos nép kész bevenni az egyház javára czélozó jó tanácsot, mi szeretettel hozzá intéztetett. És ha a' consistorialis rendszer melleit most olly igen harezoló consistorialisták igazán akarják az egyház javát, és szeretik vallásukat inkább, mint a* magok uraságát : — ezután is adhatnak jó tanácsot, mit tenni lehet 's kell is, nem pedig uralkodni 's rettenteni, mi minden vallásos életet elöl. Igy mutatják meg, hogy ők is a' vallásért, Isten dicsőségéért, és nem világi tekintélyekért szerelik az egyházi gyűléseket. Mondhatná valaki: Az ugyan anomalum, hogy a' képviseletes gyűlésekben a' consistorium tagjai is tagok legyenek: de kikerülni most nem lehet; mert a' gyülekezetek nem érlek még meg a' képviseleti rendszerre, meg sem jelennének követeik által, 's a' közigazgatás ügye fenakadna, mire a' már felebb tett ezen észrevételemen kivül, hogy az egyházak tehetnek vagy nevezhetnek ideigleni felügyelöket, azt felelem: 1) A' mi egyszer anomalum, nem kell annak kedvezni, mert bűn, 's a' következésre nézni, mit előre tudni nem is lehet, nem pedig a törvényességre, erkölcsi bálványimádás. 2) A' meg nem érésre tekintés bár a' jóindulatuakban nem vétkes is, eleitől fogva búvó helye volt a' gonoszságnak, 's a* jót, a' tökéletesedést gátolta, várván a' folyam lefolyását, mi soha sem foly le, épen azért, hogy várják. — A' gyülekezetek meg nem érésének 's követeik általi meg nem jelenésének is a' consistorialisták, 's ezeknek vitézei a' főokai; mert ezek ezt nem szeretvén, nem is érlelik a* népet, söt ijesztik attól, és még az evangyéliom lelkétől vezéreltetett papok is, kikre hamar a' csempeszkedés bűne mázoltatikj's félhetnek a'boszuállástól, nem merik azt ajánlani a' népnek, mit a* még vaspálezát emelhető consistorium nem akar. Szűnjék meg csak az uralkodást-szerelö,'s azt kezeikből kibocsátani nem akaró consistorialisták serege, kik a' félelem lakalát vetik a' közpapok 's hallgatók ajakaira, és csak az ő czéljaiknak eszközei szólhatnak szabadon, vagyis inkább szolgailag : azonnal, ugy hiszem, lesz képviseleti gyűlés, mit maga az egyházak java is szükségessé tesz. Érjenek meg magok a' papok a' képviseleti rendszerre mind értelemmel, mind akarattal, 's bizonyosan meg fognak érni erre a' hallgatók is, Még ezt is mondhatná valaki: Illő az egyháznak is alkalmaztatni magát honunk igazgatási rendszeréhez; — a1

tiszta képviseleti rendszer pedig, mint respublika-szagu, nem egyez meg a' status monarchiájával, — mire felelem: 1) Ez a* cons. rendszert nem igazolja; mert a*consistorium sem monarchia, hanem kétfejű aristokratia. 2) Más a' vallásos, más a' polgári társaság; különbözők ezeknek elveik, czéljaik, s különbözni kell igazgatási rendszerüknek is, — és egyházi kormányunknak nem a' polgári kormánynyal, hanem polgári állásunknál fogva is, a' szent írással 's helvét-hitvallással kell megegyezni. Az egyházban nem másokon, hanem magunkon kell uralkodni. És így itt másokra nézve ugyan, a' menynyiben egy léleknek sem szabad a' másikon uralkodni, anarchia van: de magunkra nézve, a1 mennyiben magunknak kell magunkon uralkodni, a1

legfelségesebb monarchiának kell létezni, s hol illy evangyéliomi értelemben van monarchia, ott nem lehet veszedelmes anarchia, vagy törvénytől! függetlenség. A' status áthágná működése határát, ha az egyházi jogokba positive avatkoznék. Azt pedig állítni nem lehet, hogy az egyház képviseleti rendszere a' polgárral polgári kötelességét nem teljesíttetné, melly esetben lehetne egyedül a' statusnak ellene veto-t mondani. Ne vegyítsük hát össze, ez az én véleményem , a' képviseletet a1

consistoriummal, a' világosságot a' setétséggel, az új embert az óval: hanem egyedül az evangyéliommal 's helvélhitvallással megegyező tiszta képviseleti rendszerhez ragaszkodjunk. Idvezítönk mondása: Senki nem toldja az új posztó-foltot az ó posztóhoz; mert az újat is megszakasztja, és az ó posztóhoz nem illik az új. És senki nem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert az új bor megszakasztja a' tömlőket, és á' bor kiomol1

s a' tömlők is elvesznek. Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a' kettő megmarad. Luk. 5: 36 — 38. Bizony a' ker. vallásnak, a' Jézus e' földön felállíttatott lelki országának, a' szerint kell állni, vagy dőlni, a'mint áll vagy dől a1

tiszta képviseleti rendszer, 's ve-i gyítve a'consistoriummal, romlást okoz. És ha al két gonosz közöl a' kisebbiket kell választaniii legyen inkább papi vagy püspöki igazgatás, mini eddigi consistorium; mert amaz által, a' papok levén organomi a' vallásos életnek, legalább anyw nyira a' ker. vallás nem veszélyeztetik. De né legyen egyik is, hanem legyen tiszta képviselet; a* tanítóknak *s hallgatóknak, vagyis ezek prdé sbytereinek, kik teszik az egyházat, *s kiknél van eredetileg az egyházi hatalom is, egymás közt szeretettel tanácskozása. Tanítók 's hallga* tókl ha megvan köztetek a' kölcsönös szeretetéi bizodalom, — mert mi szomorú a' ti állapototok^rha ez meg nincsen! — miért irtóznátok egymás^ 's miért bíznátok inkább másokban, mint ma£i& tokban ? Nincs drágább összeköttetés, mint a' tis*