Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-08-17 / 33. szám

's mivel félni lehete, hogy ezen nem igen édes pilulák majdan rosz étvágyat eszközlendenek az illy esetekben — lelkes Fáynkként — igen al kalmas segédóra kettőt ütött: bölcs elönézetbö az ülés eloszlatott ebédelni, kiki saját tarisznyá jóhoz. • Harmadik felvonás. A' eéécsei fölterjesztés olvasása 9-kén. Eredmény. — Sem olvastattak,— sem — any nyival inkább — tárgyaltattak ezek, 's a' kisari több ezerekben károsított egyház ügyei,—hanem hogy többek előtt vitattathassék (?1), a'gyűlés ál talában bezáratott azon végzéssel, hogy jövő ma; 20-án fogunk végezni. Negyedik felvonás. Gyűlés Császlóban maj. 20 í-sö jelenet. Öltöny-fölötti vita. — Mivel — ad terrorem, talán populi — a' világi tanácsbirá kardosan valának láthatók : tehát a' nem-palástos papok segédelnökileg's vaskosan megrovattak;' mentségök — azon okon, mivel saját ügyökben mentik magokat — szerénytelenségnek 's be nem vehetőnek nézetvén, meghatároztaíott, hogy min den gyűlésén Szathmárnak ezután az öltöny fogja a' papot pappá tenni. 2-dik jelenet. Szavazat-bontás. Eredmény Papi ülnök leve t. K. Gy. Székfoglaló beszédében leköszön az — eddig csak névvel viselt — aljegyzői hivatalról, 's — igaz, hogy beesküvése után — megpendíti a' gyöngyvirág-tabáknál prüszköl tetöbb 3 vagy 6 éves tisztújítást. Száz lángszem mérte halálra — koszorús költőnkként — az újítás emberét, 's legúnyoltatva bukott meg nyomorú egyh.megyénk szőnyegén még eddig soha sem hangzott tervezete; már itt bezzeg nem levén szerénytelenség a' hivatalnok uraknak saját érdekök mellé tüzes vita közt szítani. 3-dik jelenet. Aljegyző-választás. Sok ellen 's mellett folytatott viták után meghatároztatott presbyteri elvek szerint. 4-dik 's legélénkebb jelenet. A' híres 's jelen gyűlésünket okozott csécsei gravamenek. — Fölolvastattak, 's már ez is szép, és pedig toldalékukkal együtt; 's mielőtt csak egy ige vita engedtetett volna felettök papnak, — egy szintén bennök vádlott, 's így érdekelt egyénen kivül — fölterjesztöjük elme-betegnek segédelnökileg kikiáltatott, 's mint illyen megbüntettetni rendeltetett. — Ugy-e, ez még szebb ? Hozzá kocsikázván a' segéd-gondnok és esperes urak 'stb., hogy megdorgálják (?!),— de ez már legszebb! —- 's a'helyett, hogy csak egyetlen egy, irántok jólérzö egyén is kihallgattatott volna, a' tanácskozások felettök dictátorilag eltiltattak, 's ismét végeztetett Kisarra nézve, hogy majd a'jövő ottani gyűlésen végzünk. Ugy-e már ez legislegszebb!? — Uraim! mi így állunk! helyzetünk egyike a' példátlanul ridegeknek. Könyörögjetek, oh! könyörögjetek értünk! Kér Nagy Lajos, sályii pap. Iskol a-ü s y: Iskolai függés. Alig lesz tárgy, melly a' közfigyelmet inkább magára vonta volna, 's melly nagyobb befolyású lenne egész nemzedékek életére, mint a' nevelés. 'S még is, ha nézzük nyilvános iskoláinkat — a' gymnasiumokat szándékozom itt közelebbről szemügyre venni—: alig lesz annak a' sok Írásnak, tervezésnek, reformtüznek valami eredménye látható. Ha nem akarjuk magunkat ámítani, őszintén meg kell vallanunk, hogy olly arányban, mint minden más mesterségben, haladunk, 's a' külföld ebbeli eredményeihez közeledünk, — söt már annyira vagyunk, hogy védegyletet is tudtunk létrehozni ! — épen ez egyben, a' nevelésben, mind mellett, hogy itt még sokkal többet íáradozunk 's eröködünk, sokkal lelkiösmeretesben mintául veszszük az e' részben csudálatra méltó elölépteket tett Némethont, még is leginkább hátra-maradtunk, 's minden gyökeres reformróli tervezés mellett még eddig a' foltozásnál tovább nem jutottunk. Tudom, hogy legtöbben szegénységünkben fogják ennek okát keresni. Mások abban, miszerint iskoláinkban a' szakrendszer helyett az osztály-rendszer uralkodván, igen kevés egyén lesz íépes kellőleg betölteni helyét, — mi nem egyéb, mint csak szegénységünk részletesb 's határozottabb kimutatása. Szegények levén t. i., nem vagyunk képesekegy tanodában több, külön szakhoz értő férfiakat tanítókul felállítani; 's igy sokszor olly tömkeleges halom tanulmány jut egy tanítónak, mellyen csak nagy ügygyei bajjal tud áthatolni. Ez minden esetre lényeges oka hátramaradásunknak. De én még e' mellett egy más hiányát is látom gymnasiumainknak, melly még ott is, hol a' tanító már polyhistoriájába belefanyarodott, ép ugy, mint a' szegénység, nyomasztólag hat a' tanítónak mind buzgóságára, mind tanítványai iránti latására. És ez azon körülmény, miszerint a' tanítók, kikre a'nevelés és tanítás dolgában legtöbb figyelemmel kellene lennünk, olly emberektől iénytelenek függeni nagy-részben, kiknek fogalmuk sincs a' nevelésről. Itt minden ember akar érteni a' dologhoz. Pedig, a' mint bölcsen jegyzi meg Fáy András, Óramutatójában: „Az általános ángelmék ritkák; az Isten adományai rendszerint elosztvák, 's egyiránt többekben nagyok, jelesek nem lehetünk.4

' Még a' lovakat sem meri fiára )ízni a' paraszt, míg be nem tanította a' velekbánásra: honnan van az, hogy mégis nevelés dolgában minden ember szakértő férfiakhoz akar soroltatni? mintha bizony ez ollyan tárgy volna, mihez az ember már természetnél fogva ért? Látjuk 's mindennap tapasztaljuk honunkban, hol annyira lábra-kapott a'házi-nevelés,hogy theologusokból, jogászokból, orvosokból, söt még gazdasági tisztekből is egyiránt válnak nevelök! Bizony ha