Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-08-10 / 32. szám

radhatlan tárnoka — Schvehla Sámuel, ráhói érdemdús tanító, — még tökéletesebben elrendezni kívánván, fölszólíttattak mindnyájan, különösen az ifjabbak, — kik még a' pénztár szaporításához semmivel sem járultak, és kik a' pénztár jótékonyságában részesülni, 1

s közönségesen gyámolatlanul hagyott özvegyeik- *s árváikat biztosítani valamennyire akarják: fizessék ki a' reájok méltán rovatott pénzbeli csekély illetményt; — különben, az még 1840. év 25. nov. Ráhón tartatott közgyűlésünk világos határzatánál fogva, alapítványunkra többé szert nem tehetnek. — 3) Magyar olvasó-társulatunkra nézve, mellynek buzgó alapítója, könyvtárnoka 's igazgatója t. cz. Lehotkai Gábor r. bányai tanító, több hiányok 's hátramaradások napfényre jővén, fölszólíttattak annak érdemes tagai: hogy kötelességöknek e' részben is serényen megfelelni igyekezzenek, nehogy a' szükséges jelenkori haladásban hátramaradni kényteleníttessünk. — 'S e' három pontok különösen kivált, lehető 's tehetségünkhez képesti meghányása 's elrendezése után — miután, a' t. cz. elnökségnek lelkes közmunkálása miatt, illő hála köszönet szavaztatott volna, — a' gyűlés eloszlott. — Közli a* társulat meghagyásából, Hoznék Lajos, ugyanazon társulat jegyzője. Belföldi közlemények: Pap választás) 1 onyobányán. Lonyobányai evang. gyülekezet, néhai tiszt. Gaber Sámuel — kinek haláláról e' Lapok már megemlékezének — helyébe tiszt. Lőrinesik Sámuel urat, késmárki főiskola eddigi jeles tudományu és szorgalmú híttanárát, szokott próbatételi szónoklata következtében, rendes lelkipásztorául közmegegyezéssel választotta. Bő áldás égből a' derék férfiúnak — kin az emberidvezitő, Luk. 4, 24. foglalt állításának ép az ellenkezője olly kitünőleg beteljesedék — papi működéseire! Z. D. Hivatalos levelezés halottal! Kemenes-alatt az ev. esperes f. évi május 26-kán meghalálozván, a' dunántúli superintendens úr, hivatalos leveleit postán azóta is, junius és julius folytában ,mindenkor a* megholtnak irta és czímezte. „De talán nem jelentetett fel neki az esperesnek elhalása?" — gondolja az olvasó. Sőt hamar a1

halálos eset után, és pedig maga az esperesi felügyelő űr által. Melly feljelentésre méltán lehetett volna várnunk, hogy az esperesi üresség idején, annak élő világi elnök-társához, az esperesi felügyelőhöz, írassanak minden hivatalos levelek, bizományok és köröztetendők. Azonban a1

levelek csak folyton folyvást „Nagytiszteletű Magasy Dávid urnák" *stb. szóltak; és az élő jeles felügyelőnek csak egy sornyi NB. szólt a' czímen: „a* Tekintetes esp. felügyelő V. J. űr által felbontandó." Ezen eljárás esperesi gyűlésünkön julius 23-kán botrányosan felötlött; és különféle magyarázatokra szolgált alkalmul, hogy honnét eredhetne ez a' modor,—'s mi lehet okozója? Jövendőre ez eljárás ellen jegyzőkönyvileg óvás tétetett; egyébiránt ez egyházkormányzási antiprotestans tünemény is, a1

más többek sorában, lepellel befödöztetett. Y. Szépen vagyunk! — Halljuk, mi az! A' XIXdik századnak csaknem felében, azaz, csak igen kevéssel ezelőtt, Pesthez, a* honi műveltség napjához közel, P—i nevü prot. faluban, F. A. rilka-jelességü magyar prot. földesasszony családa körében meghalt J. G. r. kath. árva 's édes gyermek, — testvérkép tartott kisasszony. A' derék úri nő azonnal tudtára adja a* szomszéd ü—i plébános urnák a'gyász hírt, azon jámbor,jogszerü's keresztyéni kérelemmel, hogy, mikép az elszenderültnek haldoklásában legforróbb ohajtata volt, a' halálban is egyesülni jóltevöivel, vagy legalább közel lenni hozzájok: ugy ő is szeretné, ha tetemei családi sírboltjába tétetnének I — A' tiszt, úr azt válaszolá, hogy sem a* temető, sem a' sírbolt beszentelve nem levén, a* kérelmet nem teljesítheti. Tehát szentelje be a* tiszt, úr, tudata egész megnyugodással a' külsőségeken fölülemelkedett űri nő. — A' tiszt, úr nem hivén, hogy illy feleletet nyer, más okokkal állt elő, mellyeknél fogva a' r. kath. kisasszonyt a1

helybeli prot. temetőbe semmi esetre nem temetheti, többek közt, mert a'püspök azt meg nem engedi, 's ha ez történnék, igen rosz neven venné. — Fájdalommal vevé az egész úri család az utolsó vétót, 's kétszeresen megsebzett szívvel kiséré a" szeretett családtagot az ü—i római kath. temetőbe, 's így a' p—i protest. temető, — daczára a' haldokló utolsó 's egyetlen óhajtása, a* t. gyám-család szíves beleegyezése, a' hely színének Pesthezi közelsége, aT

XlX-dik század, az emberi szív 's józan-ész sugallata 's a' keresztyén vallás kivánatának — nem fogadhatá keblébe a" jámbort. Meghallotta már legalább egy kis világ, mit mondani akarék, *s hiszem, velem együtt, fej-csóválva néz az ü—i plébános úr szemébe, fájdalmasan igy sóhajtván : Bizony szépen vagyunkl Egy tanú. *) E' szomorú-játéiból a' v—i püspök ö n.mgát teljes meggyőződéssel kivéve, benne az igen tisztelt úri nflty ieényfelen nézetem szerint, túl jól, vagy gyengén; a* p —i prot. lelkész urat, sehogy vagy félénken; az ű—i plébános urat, vakbuzgón szerepeiteknek mondhatni. K.