Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-08-03 / 31. szám

tani; sőt, ha a' szükség ugy hozza magával, helyette szebbet, kényelmesebbet, tartósabbat is építni: vájjon ne igazítsunk-e akkor annyival inkább azon a' házon, mellynek fedele alatt, noha mi protestánsok mindnyájan lakunk, de egyszersmind azt is jól látjuk, hogy a" mindent emésztő idő vasfogai között nagyon elrongyollott már? Ha azon ruháinkat, mellyek testeinket fedik, időről idűre idomítani és igazítani tudjuk: vájjon azon ruhára, melly leikeink közborítéka, edénye, ne fordítsunk-e annál több és szigorúbb gondot? Úgyde haladhatunk-e mi mindaddig, valamíg csak egyházi testületünk, e' közélet bölcsője, forrása és szövétneke, kellőleg rendezve nincsen, fontosnál fontosabb feladataink érdemökhöz képest kellőleg? Nem ugy járunk-e, mint az a' molnár, a'ki bárha szeretne őrölni, de mivelhogy a* vizét vagy elfogták vagy sok helyen kiapadt, avvagy pedig ollyan helyen építette malmát, hol a' szerteszét ágazó vizet csak a' föld szokta haszonvétlenül felemészteni, azt a* legjobb akarat mellett sem teheti? Avvagy pedig azt gondoljuk, hogy a' mi egyházi alkotmányunk tökéletes, melly épen mi javítás nélkül sem szűkölködik? Úgyde ha ez igaz: mire való akkor az a' sok jajveszékelés, melly most füleinket minden felöl annyira és olly élesen metszi? Avvagy tán csak puszta hang-e ez? —És ismét, alkothat-e ember örök időkre müvet? Nem, nem, uraim! A' köszvény már is annyira összerántott sokat közölünk, hogy a' léleknek legfényesebb tehetségei is kényteleníttettek a'nyakunkra nőtt, és sok helyen még most is sebes, lángként mindig tovább harapózó tüz miatt helylyel-helylyel, ha mindjárt csak ideig is, megdermedni. Azért is üdv a1

vásárhelyi evangélikus egyháznak! melly első adott öngyülési kebeléből erélyes határzata által honunkban jelszavat és útmutatást arra, hogy miután a' gyertya roszúlég,— Yegyük és miként vegyük el valahára hamvát; miután a' forrás, mellyböl külintézkedéseink tárgyában merítünk, zavaros, iszapos, sőt,ugy-szólva, ihatlan, — tisztítsuk ki és hogyan cselekedjük azt; miután házunk, a'mellyben lakunk, szoros, eső és szél-járta, alkossunk helyette más czélsze— rübbet, mellyben, mint az ég madarai a' fák gallyain, egymás mellett minden további feszelgés és berzenkedés nélkül megférhessünk. így, így, érdemes egyházak, papok és egyházi felügyelök ! így cselekedjetek ti is, mindnyájan! A' helyeit, hogy egyházi gyűléseitekben kölcsönös szúrásokat, személyeskedéseket, nyakravaló 's kaput-históriákat és elsöségi jogbitorlásokat hurczolnátok szőnyegre, — mi által egyenesen csak magatokat piszkoljátok, -- foglalkozzatok inkább aíFéle tárgyakkal, mint a1

millyeknek egyike a1

vásárhelyi is: így majd valósuland rajtatok Urunk mondása. Máté 20. 25. 26. Mindnyájunkhoz pedig elközelít Isten országa. Azonban a' mennyire szeretem a' vásárhelyi indítványt, mint korszerű reformot, egy felöl: annyira fázom és borzadok a' benne közlött módszertől, az itt következő okoknál fogva más felöl: 1) A' vásárhelyi ev. egyház apostoli-szellemű kormányrendszert kívánva és egy úttal országos vagyis inkább fejdelmi sanctiót sürgetve, nem látja, hogy első kivánata feleslegesíti az utósót. Igenis, feleslegesíti azt, mert ha az a" kormányrendszer apostoli-szellemű, következőleg ész- és szívszerű leend: nem kell akkor több sanctió ennél. Sanctió lesz akkor maga az igazság, mellynek jogai elvitázhatlanok, melly a' maga diadalát minden időben kivítta, kivíjja és ki is fogja víni. Akkor csak az egyházak által választandó világi ügyelnökök legyenek talpraesett férfiak; az egyházak pedig papjaikkal együtt hü örei az apostoli-szellemű rendszernek, nehogy a* mit Isten összeszerzett, azt az emberi gyarlóság vagy ármány eltorzítani igyekezzék (a' mi e' koráig jobbadán hiányzott) és meglesz a' sanctiók sanctiója, a* jó 's tisztességes rend, kölcsönös egyetértés, közjóra munkálás és minden külső beavatkozástól ment protestáns autonómia. Entia tehát non necessaria non sunt multiplicanda, legltevésbbé a* protestáns egyházban, mellynek ügyei különben is olly csiklandósak, hogy itt, csak legkisebb eröszakolás hozzájárultával is, méltán lehet belső és külső viharoktól tartani. Ha igazán hiszünk a' Megváltóban, ki az ördög birodalmától megmentve minket, annál fogva más Ádámunkká lön: hinnünk kell egyszersmind azt is, hogy mindezek tőlünk szinte kitelhetnek. Máskülönben az eredeti bűnből ránk háramlóit lelki tehetetlenségre vagy megátalkodott gonoszságra amúgy észrevétlenül is hivatkozva, magunkat a' tunyaság 's gyávaság mély álmába ringatjuk, azt adván köztudomásúvá az által, hogy bizony mások tegyenek, ha akarnak tenni valamit érettünk, mert mi magunk ahoz vagy gyávák vagy restek vagyunk, holott meg vagyon mondva: Non tibi per ventos assa columba cadet. 2) A' vásárhelyi ev. egyház az alkotandó, apostoli-szellemű kormányrendszert a' generál convent köréből kinevezendő küldöttségtől feltételezvén, nem látja, hogy ezen követelése által azon bűnbe sülyed, mellyet mi, magyarán szólva, ugrásnak vagy természeti-rend-felforgatásnak nevezünk.Atyámfiai,vásárhelyiek! Láttatok-e ti valaha fát gyökérrel felfelé az égnek fordulva, onnan alá nőni ? Avvagy nem ez-e inkább a' természet rende,hogy valamint minden egyéb,ugy a'fa is alól— ról,ugy mint a' hol gyökere van, nyúljék fölfelé? íme! és ti még is azt sürgetitek, hogy biz a' generál— convent eszközölje a' reformot, küldöttei által, — melly nekünk ág h. v. evangyelikusoknak fő egyházi törvényszékünk. Vájjon hol van itt az a'szép természetrend, kérdlek titeket, mellyet egyébként mindenben bámulva csodálhattok? Ay-