Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-07-27 / 30. szám

gondolatimmak más irányt. Ismerek köztünk egyéneket, kik e' munkában, illy megszorítások mellett is, nálamnál szerencsésebb sikerrel járnánának el. Ennyit mostan énekeskönyvünk béltartalmáról, más alkalommal néhány szót leszek még teendő a' külalakról és hangmértékekröl is. I. Zsoltár. A' ki nem jár hitleaek tanácsán, Nem siet hünre gonoszok után, Embercsúfolóknak nem űl székében, De gyönyörködik Isten törvényében, Az Úrra gondol éjjel és nappal: Az boldog ember minden bizonnyal. Ollyan ö, mint termékeny élőfa, Melly szép folyamparton van plántálva,. Bö gyümölcsöt terem mindig idején, Élet tenyészik zöldelö levelén : Igy mit az igaz szivében végez, Isten által jut szerencsés véghez. Nem iltyen a' gonosz ember dolga, Hanem mint por, mikor azt szél hordja, Vagy polyva, ha megy zivatarnak szárnyán,. Igy ö nem állhat meg szerencsés pályán f Mert ki nem igaz és szolgál bűnnek : Áldása nincs azzal az Istennek. Bár ne lássa szivünket senki sem, Van felettünk egy minden látó szem, Melly nézi titkon a' gondólatokat, Felméri, halandók! utaitokat; Fedje bár a' bünt köde éjjelnek, ítéletei rajta betelnek. III. Zsoltár. Oh! melly sokan vágynák, Kik nyugtot nem hagynak Nekem, atyám, Istenem ! — Minden üldözőim, Titkos gyűlölőim Feltámadtak ellenem. Bomlásom áhítják, Lelkemről állítják : Veszve menthetetlenül;; Védelme már nincsen, Elhagyta az Isten, Igy szolnak értetlenüL De én benned bízom, Isten! én paizsom, Hatalmas a' te karod ; Elhittem, még végre Kivánt dicsőségre Fejemet magasztalod. Légy hát, Atyám ! nékem Öröm, menedékem, — Hitem' benned vetem. Nálad szabadulást, Édes megujulást Talál az én életem. Magamat ágyamon E' hittel ringatom, Hogy Isten őriz engem; És reggel, ha kelek, Bólad énekelek, — Nincs miért keseregnem. Bár jobb- és balfelöl, Mögöttem és elöl, Körülvennének is Hadak nagy táborral. Bám törő ostrommal, — Meg nem rettennék még is. Oh, vírassz felettem, Ha sérelmet vettem, Uram! harczaimban; Mert bár földig vere Az ellen fegyvere, Ha te karjaimba Adsz győző hatalmat, Veszek diadalmat. Jóknak védistene! Kinél győzedelem Lakik és kegyelem, Légy lelkemnek mindene *)! V. Zsoltár. „Úr Isten! huzgó imádásom'' Vedd kegyelmes füleidbe, Juttasd szent színed elibe, Istenem és szabaditásom! Én kiáltásom. Korán hallod te beszédemet, Uram! még viradat előtt, Elébb, mintsem a' nap feljött, Ha elődbe tárom szivemet, Értesz engemet. Most is e' boldog reménységgel Jöttem szent színed elibe Hajlékodnak küszöbén be, Hol hivő sereg ajka zendül fel Dícseréteddel. Tekintsd meg hála-rebegésem', Fogadd et kiáltó szómat, Midőn hívlak királyomat, Halld meg hozzád zengő kérésem' 'S esedezésem'. (Folyt, követ.) Baksay Dániel. Külföldi közlemények. A.' Krisztus palástja. A' Protestáns Egyházi Lap 29. száma (lap 686.) említi a' trieri búcsú történeteit, hová a' Krisztus palástja vagy varratlan kabátja végett számosan szoktak a' kegyes hívek messziről is összeseregleni. A' trieri püspöki seminarium tanítója Marx, püspöki helybehagyás után, kiadta annak történetét illy czím alatti „Geschichte des heiligen Rockes in der Domkirch© zu Trier," Trier-Linz 1844. Feleletet irtak erre* Gildemeister és Sybel két tanárok a' bonni egye*) Ez utóbbi vers alkalmazható lenne háborús időkben többes számban is.