Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-07-13 / 28. szám

nek teréről a' Alöglichnek országába álcsapongó 's itt az Anderpsein meghasonlásából Fürsichseinná olvadott terniészeterönek legcsudálatosabb gyümölcse, 's így valóságos Wirklicli, de ha Wirklich, tehát Vernünftig is, "s ha Vernüní'tig, tehát Harmonisch is, 's ha Harmonisch, tehát Schön is; a' másik párt, az anti-szemőcsianusok, pedig azt igyekeznének megmutatni, hogy biz az még sem szép,'s így épen a1

consequentiát tagadnák. Egyébiránt igaza van az én igen tisztelt barátomnak, hogy soha a' világ annyira el nem lávowlt Krisztustól, mint a' mult század végén 's a' jelennek elején; hogy találkozunk ma is világi bölcsekkel, kik Jézuson kivül keresik a' felvilágosodást , hogy sok eszély fkalhedra-izü szój, sok életrevalóság mutatkozik Krisztus törvénye, a' tiszta erkölcsiség mellőzésével, hogy nagy a1

világ szeretete, melly a' földi jólétért a' mennyeit áldozza fel. igaz ellenben az is, hogy időnkben sokan, egyesek, mint egész felekezetek, közelítenek ismét egymáshoz a' Krisztusban. Csakhogy azon fájdalom, meliyet T. barátom azon tünemény felelt érez , hogy egy felvilágosodott nemzet kebelében új hit felekezet— a' puseyismus támad, szerintem nem épen olly szívig- és velöig-ható fájdalom. Hiszem és vallom, hogy puseyismus csak épen olly névre igen de, lényegére nézve nem egészen protest. egyházban keletkezhetett, milylyen az angol high church , hol a1

hierarchia és a' püspöki, evangyéliom ellenes, tekintély egész kiterjedésében megmaradt. Es épen nem csudálkoznám, ha ezen egyház egészen visszaesnék Rómához, minthogy mutató nomine az még ma is valóságos római elveken nyugszik, az egyház kormányzására nézve legalább bizonyosan. Hiszem és vallom, hogy igazán protestáns-lelkű egyházban puseyismustól félni nem lehet, mert ha itt a' külsőségekben némellyek Rómával látszanak összhangzásban lenni, ez nem onnan származik, mivel Róma elvéhez szerelnénk visszamenni: hanem , hogy tán protestáns elveink életbeléptetése körül olly alakokat használunk, mellyekben azok a1

szívre nagyobb hatást gyakorolhatnának. Innen az orgonák a'reform, egyházakban és a1

karénekek müvészetszerübb elrendezése, innen az ujabb liturgia a' porosz egyházban 'stb. Végre is az áll, mivel T. barátom beszédét végezi: Senki más alapot nem tehet le azon kivül, mint o' mi letétetett, melly a' Jézus Krisztus. És nincsen senkiben másban üdvesség 'stb. Álljunk ezen alapon, de ne csak szóval, ne csak himezve-hámozva, hanem egész életünkkel, szilárdan , mindörökké. Isten áldja mfg az én berlini barátomat! c) Predigt, gehallen am 1-teri Adventsonntage 1844. von Andreas Sztehlo ev. Pfarrer zu Dobschau. Lőcse 1845. Egykor egy beszédet tartottam, melly tetszett, — 's egy hallgatóm azt mondta felöle: Tiszt, úr! már ez ugyan-csak talpra esett Yolt ám, akár hol vette azt. Ad vocem, akár hol vette azt, szivem dobogni kezdett, mert azt hivém, hogy hallgatóm észrevette az általam elkövetett plágiumot. Csak hamar meggyőződtem azonban az ellenkezőről, de az az „akár hol vette" mindig eszembe jut, valahányszor más tollával szeretnék dicsekedni, mi, köztünk legyen mondva, néha-néha nálunk papoknál bizony megtörténik. Azt mondom Sztehlo urnák is: Uram! már ezen beszéde csakugyan talpra esett, akár hol vette az úr! Higye el, ad vocem , „akár hol vette", nem azt akarom mondani, hogy beszéde plágium, hanem csak azt, hogy nekem nagyon tetszett. Példái adott nekünk, hogyan kelljen evangyeliomszerüleg hirdetnünk az igét. Olvassa meg a' nyájas olvasó Luk. 13,6 — 9: s meg kell vallania, hogy ezen igékből igen szépen hozza ki szerző ezen themáját: Der Ruf des Ilerrn an seinen gewissenlosen Bekenner am Anfange ernes neuen Kirchenjahres. Aztán kinek ne tessék ezen subdivisio 's ki ne érezze, milly egészen a' szöveghez tapadt?: Der Rif ist ein vierfacher: 1. Ein rührender: ich habe dich gepflegt, habe dir Gutes gethan. 2. Ein beschaemender: du aber hast keine Frucht gebracht. 3. Ein erweckender : ich lasse dich noch ein Jahr ob du wolllest Frucht bringen ? 4. Ein warnender: wo nicht, so sollst du abgehauen verdén. A' kidolgozása a részeknek nagyon kielégítő. Legyen üdvöz a'fiatal szónok az Úr szőlejében! Bradowka, ev. lelkész. Ü e 9 f 5 1 (H közlemények. A karczagi reform, gyülekezet egyik papja, Nagy Áron, nincs többé az élők között. Könyezve írom e* sorokat, mert ö barátom volt, 's mert nem felejtém még, hogy elköltözése, e' számoló kalmárvilágban, reám nézve nagy veszteség. De ez a1

közönségre nem tartozik. A' közönségre csak ennyi tartozik, hogy Nagy Aron születelt Solton Pest Pilis és Solt t. e. megyében, — tanult Nagy-Körösön, hol seniorságot is viselt, — aztán Debreczenbe ment, hol praeceptor, zsidónyelvtanító, juratus, conlrascriba és senior volt, 's még senior korában mint híresneves egyházi szónok a' karczagi ekklézsiától papul választatott, melly hivatalba csak a' külországi egyetemek látogatása után állott, s abban mint tudományosan kiképzett,sok-oldalu müveitséggel ékeskedő 's az egyházi szónaklatban sokak felelt kitűnő jeles ifjú szolgált Jézus Krisztus hü vitézeként 2 évig, 2 hónapig. Kevéssel hivatalba lépése után nőül vevé a' korán elhunyt derék (kisújszállási) lelkipásztornak, Dorka illésnek, leányát Terézt, de házasi boldogságuk csak 1 évig 5 hónapig tartott, szélrombolá azt a' halál. Sok szenvedésekkel járó, kínos nyavalyák ágyba szegezek a' derék ifjút, 's ki naponként sorvadt, végre julius 3-dikán Kisújszálláson,tisztelt napá-