Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-07-13 / 28. szám

Rendszer: az N.N—i evang. elemi iskolában tanulókkal ekkor-ekkor megtartandó nyilvános V i z s g|á l a t h o z: 1, Ay

vizsgálati tárgyak rende: U -2, etc. II. A' vizsgálandó tanulók névjegyzéke: A) Jelenlevők: Férfiak: Leányok: 1. Gyakorlott olvasók: 1, 1, 2, 2, 3, a, 2. Gyengébb olvasók : 4, 4, 5, 5, 6, 6, 3. Betűzök és szótagolók : 7, T, 3, 8, B) Kimaradottak: Közli Ráhner Máté. láöfiyvl^mertelések's-blrálatok: 1. Neues und vollstcindiges Pressburger Gesangund Gebetbueh zum Gebrauche bei der ölfentlichen Gottesverehrung. Pressburg, 1845. Druck und Verlag von Carl Friedrich Wigand. A' honi proteslans anyaegyház legközelebb ezen új énekes könyvvé, ajándékoztatott meg. A' pozsoni ev. presbyterium — mikép az előszóban olvassuk, ama bizalomteljes meghagyással tiszteié meg Sztromszky Sámuel főtiszt, superint. ural, hogy a'régi, „az istentől gazdag áldással tetézett ének- és imakönyv" helyébe ujat szerkesztene, a' mellybe mindennemű alkalomra szolgálandó énekek és imák vétetnének fel, különösen tekintve a1 kedveltebb és szebb melódiákat is ! E' felszólításnak engedve 's követve a' becses pozsoni tiszti-Uus uraknak tanácsát a'fenérintett ének- és imakönyv ez év kezdetén jöve napfényre. Tán helyén van a' magyarhoni sokféle ének-és imakönyvekről és liturgiái formulákról néhány nézeteimet előadni?—Jóllehet távol vagyok azon haszontalan és a' protestantismus szellemével ellenkező igyekezettől, melly mindeneket egyenruhába kiván öltöztetni's ugyanazon alakba önteni a' vallásos szertartásokat: de az csak bizonyos, hogy a'közös istentiszteletnél használandó ének- és imakönyvek annyira fontosak , hogy én, ha rajtam állana , azoknak szerkesztésűket soha egyes egyénnek ítéletére nem bíznám, bármilly jeles volna is az. Mert a' szent lantok a'hirdetett vagy olvasott igénél mélyebben hatnak reánk; sokat azok közöl kora gyermekségünkben megtanulunk; *s ugy a' belső embernek képeztetésére nagyon számba veendő befolyással vannak. Azért is legjközelebb időben, Porosz,-Szász-és Wurtembergországokban e1

tárgyról a' lelki életnek szükségeit mindenfelől átkaroló minden figyelemmel folytak a' tanácskozások, 's honunkban is a' reformata anyaegyház sorsa e' részben az ágostai hitvallásuakénál szerencsésebbnek látszik lenni. Miután azonban eldarabolt egyházi kormányzatunknál fogva e* részbeni közintézkedés nem is reménylhetö, 's az unió és zsinat háttérbe látszanak inkább vonulni: tehát a' pozsoni presbyterium törekvése dicséretre méltó, egy új énekes-köny vrőli gondoskodással bízván meg a* főtiszt, superintendens urat, és igenis nagy köszönettel veendő tőle, mihelyt az énekek és imák gyűjteménye olylyan, hogy a1

protestáns anyaegyház czéljainak megfelel; mi csak akkor gondolható, ha annak alapjával, melly az Isten igéje marad és lesz mindörökké, tökéletesen megegyez. — A' mint ezt nagyobb vagy kisebb mértékben feltaláljuk: ugy határoztatik meg aztán a* könyvnek becse is. — E' szövétnek után indulva, lássuk, az előbeszédet is vizsgálva, ez új ének- és imakönyvet. Az élőbeszédben mindjárt az állítatik, hogy az ihletesb versezés (bessere Dichtkunst) még csak 1788. évben kezdődött a' németek közt! Egyetértek szerzővel, ha itt a' profán verselésről szól: de szent énekeinkre nézve ellene-mondok ; mert legerőteljesebb énekeink, mellyekkel a' minden országbani protestánsok örömmel dicsekszenek, sokkal régibb kornak és nemnek lelki szüleményei , hogysem azon hitsorvadozásbani időszakasznak, mellyre superintendens úr hivatkozik. Ezek többnyire rideg moralizáló szellemben iratvák és elégtelenek a1

belső embernek megújítására, mivel dogma nélkül, az erkölcs tápanyaga nélkül, szűkölködnek. Csak olvassuk a1

sok elféle énekeket: Wider den Geiz, Neid, Trunksucht,— Menschenwürde 'stb. 's általában ollyanoknak találjuk azokat, a' mellyek a' keresztyén isteni tiszteletnek főczéljaite' nemben elö nem segítik. „Die Dichtkunst, — azt jegyzi meg bölcsen egy tudós, — ging allerdings in Schiller und Göthe über Luther und Gerhardt hinaus: aber Kirehenlieder fiir die Kirche werden sich immer nur in der Art Luthers und Gerhardts und nicht in der von Schillers Gedichten oder Göthes Faust eignen." Legyen az ének szent hymnus, melly lelkünket az áhítatosság szárnyain az egekig ragadja 's azt felsőbb igazságokkal foglalatoskodtatja, nem pedig versekbe szorított mindennapi dolgok, melylyek inkább tanítás mezejére valók. — Ha már az efféle hymnusokhoz egy, az Isten igéje erejével áthatott, szent beszéd és ima köttetnek: bizonyos, hogy templomaink üresen nem maradandnak, 's hogy minden lélek, ki tudja a'Krisztusbani hivattatását, épíilni fog azzal inkább, hogysem akárminö zenével 's fényes szertartásokkal egybekötött isteni tisztelettel. Fájdalommal tekintjük azért ama szerencsétlen majmolást is, melly szerint sá-