Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-07-06 / 27. szám

bányai gyülekezet 35 éven keresztül volt papja. Mindnyájan, kik e* férfit ismerék, bizonyitandják, hogy ö ugyan semmi szeleket nem csinála, de hivatalában lelkiösmeretesen eljára. 0 gyászba borult özvegyet és három figyermeket hagya maga után, kik közöl a' legidösebbik (folyó év április havától élte 24. évében) épen jelenleg a' hálái egyetemben tanúi: kit egy nagy része a' nevezett gyülekezetnek, megemlékezve apja érdemeiről, söt, az említett egyén ügyességéről is, apja utódjának kijelöltei közé sorozni kivána. De e' kívánattól elesék, azon oknál fogva, hogy ö élte 24. évét még be nem töllé;azon kerület határozata pedig azt tartja, hogy az ordinátio csak 25ik évben történjék meg. így egy pár hó miatt egyszerre meghiúsula az özvegynek és az árvák azon édes reményök, melly szerint bizton várták, hogy rajtok, kedvesök által, segítve leend 5 és a' kijelölt maga is a' miatt megfosztaték azon megtiszteltetéstől, hogy a hivatal kijelöltei közé soroltatott volna! Nem lehet-e itt egész joggal kérdeni: méltányos és igazságos-e ez, ha mindjárt némileg törvényes is ? Nem kellene-e ezen a' bajon segíteni és superintendensünknek azt a' jogot visszaadni, mellyel azelőtt bírt 's mások is vele élnek? hogy t. i. a' kijelöltek ordinatioja mellett, inkább az ügyességre, talán érdemekre is és általában a' kijelöltet érdeklő körülményekre nézzen, mint sem egyedül a' korra ? Mert a' mint a' hamarabbi vagy későbbi születés sem érdem, sem nem érdem : ugy a' tapasztalásból bizonyos az is, hogy némellyek már 20 éves korukban tökéletesen érettek, mások ellenben 50-dikben is gyermekek maradnak. Söt lehetne egyenesen azt is felhozni: ma ennek, vagy amannak az isteni gondviselés alkalmat nyújt a' boldogulásra, de egynehány hó vagy év miatt ennek haszonvétele tőle megtagadtatik. — Vagy-e te, ki ezt cselekszed, felhatalmazva, neki alkalmatos időben más alkalmat a' boldogulásra szolgáltatni? Magyarhon törvényei szerint teljes-korúvá válik az ember élte 24. évében; a' római kath. egyház e' tekintetben dispensatiokat osztogat; három kerületünk superintendensei szabadsággal föl vannak ruházva (mellyel nehezen éltek viszsza valaha), ez ügyben jó akaratukhoz képest rendelkezni; és mi hegyi-kerületiek az ordinatiot 25-dik évhez kötjük, és így egy Szeberinit lebilincselünk. Hogy és honnan keletkezék e' határozat? most nem fejtegetem. Csak szabadjon, sok mással, még egyszer kérdeznem: nem volna-e méltányos és igazságos, ha a' tartandó kerületi gyűlés alkalmával érdemteljes superintendensünket e* hasztalan bilincsektől megszabadítanék és ugy e' tekintetbeni sok bajaitól megmentenök ? Hiszen ugy is teljes-korúnak látszik lenni az, ki Némethon egyetemeit már vagy meglálogatá, vagy azokban valósággal tanúi, ha mindjárt 24 évnél többet vagy kevesebbet számlál is. —II—n,junius 14-én, 1845. Sliiatalról lemondás. A" segédgondnoki hivataláról egészségbeli gyengélkedése miatt lemondott bizáki Puky Istvánnál, kit még tovább óhaj la bírni a' hozzá ragaszkodó közbizalom , gesztelyi lakában, apr. 25-én jelent meg az a.-zempléni egyházmegye díszes küldöttsége, hivatalkodása alatt kitüntetett Önzéstelen 's ernyedetlen buzgalmát megköszönendő. Szónoka volt főjegyző Szekeres János lúczi pap, kinek sujtástalan, sallangtalan, de őszinte szívből eredett 's mindnyájunk benső érzelmeivel öszhangzó mondókája ez vala: — Tek.fő táblabíró úr! Nem hiú szokásnak, melly nem ritkán tömjént gyújt azjérdemetlennek,hódolt az a.-zempléni egyh-megye, midőn azon mély bánatnak, mellyet tek. fő táblabíró urnák segéd-gondnoki pályájáról véletlen történt lelépése költött fel keblében, tolmácsnokivá nevezett bennünket: hanem azon határtalan tisztelet, mellyel egyh.-megyei közönségünk tek. fő tbiró úr iránt viseltetni soha meg nem szűnt, 's viseltetni soha megnemsziinend.hivá föl szent kötelessége teljesítésére. Nem titkolhatjuk, tek. fő tbiró úr! miként, mint felhőtlen légből véletlen lerohanó villám, ugy 's olly váratlan lepte meg közönségünket tek. fő tbiró urnák elnöki székéből történt lelépése, 's ennek eleven érzete megható fájdalmat keleszte szívünkben. — Volt idő, midőn köztiszteletben állott 's örökre felejthetlen egyházi elnökünk *) kimultával éleszté keblünket annak tudata, miként életben maradt világi elnökünknél olly buzgó, olly szilárd-lelkületű, nagy férfiúnak kezeiben láttuk, tudtuk e.-megyénk kormányát, kit köz-elismerés szerinti bölcs tapintata, vallás-szerető lelke tanítottak, azt erélyesen 's kellően tartani, — most, most azonban, midőn ezen bölcs kormányzónkat is tek. fő tbiró úr tisztelve szeretett úri személyében vesztenünk kelletik, fájdalmunk határtalan! melly talán, gyászt öltve, vigasztalást nem is ismerne, ha tek. fő tbiró úr őszinte nyilatkozata, „miként kedves hivatala folytatására a" lélek bár kész, de a1

test erőtlen levén— lép le elnöki székéről" némileg nem enyhítné, — némileg, mert ha lelke készsége hozzánk való becses hajlandóságáról vigasztalólag biztosít is: testi gyengélkedése fájdalomsajgást hagy szívünkben. Tek. fő tbiró úr, tisztelve szeretett urunk! tizennégy 's fél évi tbirói, huszonnyolez 's fél segédgondnoki, összesen negyvenhárom évek hosszú során, az egyh.-megye fevirágzására, boldogítására, Magyarhazánk protestáns hívei, söt más hitfelekezetüek előtt is közönségesen ismert buz*) Czélzás van néhai Soniosi Istrán esperesre, U.