Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-01-19 / 3. szám

ras szövetségének is meg voltak a* maga tulajdonságai. Mindenkinek maradjon meg maga dicsérete! annyi bizonyos, hogy jelenleg még a1 státus czéljai is sokkal különbözőbb 's világosabbak mult időkéinél. A' mai világban t.i. nem elég csak testi erővel birni; ámbár a' testi ügyességekre is nagyobb figyelem fordítatik most, mint hajdan; 's kétséget nem szenved, hogy a'mult idők Goliáthjai szinte gyakorlott Dávidokra találnának a' jelenkorban. Nem maradt tehát, ne is maradjon jelen századunk hátra a' testi erők kifejtésében. De, mi az anyagi nyomadék a' szellemi hatásokhoz képest ? Elpusztultak azok a' kőszáli fészkek, mellyekben győzhetleneknek vélték magokat boldog őseink. A' találékony ész vagy sasként átrepülé, vagy rommá változtatá azokat. Napoleon nem sokat bajlódott ellenségei védváraival, jól tudván, hogy megfosztva élelemforrásaiktól, kapuikat önként nyitandják meg. Rontóbb, döntőbb a' lelki erő a'testinél; a' leggörcsösebb buzogány is csak töredékeny támasz a' szellemi erőkhöz képest. Szükséges tehát mindenkor, hogy a"1

testi erő erős észpaizszsal övezze föl magát. De felvilágosodott századunk még ezeknél is tovább halad,'s nagyobbakat követel az embertől. Testi és értelmi erők csak eszközök a' boldogságra , mellyet mind az iskolai, mind a' státusi intézetek által keresünk. Vájjon, boldogok vagyunk-e már, ha megerősödtünk értelmi és testiképen? korántsem. Csak alapjai vannak megvetve a' boldogságnak. A' boldogság érzelem és élet. A' csupa észember hideg. Előttünk áll mint a1

kő, tudván mi a' jó, de azt vagy épen nem, vagy csak kényszerítve teljesíti. A' boldogság csak akkor kezdődik, ha az ismert jót a' szív fogja fel. Tudom p. o. hogy — Berzsenyink szerint — élni vagy tenni csak egy. De ezt egyedül tudni nem elég: mert e' tudományból reám háramlandó boldogság csak akkor kezdődik és tart, ha belsőképen teljes szívvel hódolok az érintett mondat igazságának. Külsőképen pedig akkor érzem boldognak magamat, ha a' mondottam igazságot követve, a' munkát, nem mint büntetést, hanem mint örömélvezet kifejlését tekintem's gyakorlom. így továbbá nem elég ismerni a' társasági viszonyokat, hanem minden társasviszonyi kötelességek szives teljesítésében lelni örömet, ez az igazi boldogság kezdete és élvezete. Nemcsak tudom, hogy igaztalan a' lopás, hanem azt szivem szerint gyűlölöm 's kerülöm is; nemcsak helyeslem a' haza védelmezését, de lelkestül 's testestül oda is adom magamat hazámnak szükség 's veszedelem idejében. Csak illy ember lehet önzés-nélküli polgár; csak illy szeretendi hazáját, mint önmagát; 's csak illy polgároktól pártolt haza és nemzet leend nagy és boldog haza és boldog nemzet. Ezek, remélem, olly világosak, hogy bővebb előadásra épen nem szorulnak. Felszólítatnak tehát az iskolák arra, hogy necsak testben erős 's magok körében jártas polgárokat készítsenek, hanem főkép oda vezessék növendékeiket, hogy szeretve buzgólkodjanak a' megismert jó mellett. 'S ha most kérdezzük; vájjon humanismus, vagy realismus által juthatni-e el biztosabban e' czélhoz? Feleletünk az lesz, hogy mind a' két elvet bölcsen, az az ugy kell összekötni, hogy a'tudományos iskolákban, minők jelenleg a' gymnasiumok 's lyceumok, mert vannak reáliskolák is, minők a' polytechnikumok, georgikumok 'stb., nagyobb tekintettel legyünk a' humanismusra. Minden oktatás mellett tudniillik az ember boldogságáról levén szó, világos, hogy tudni kell, miben áll, 's mikép lehessen jufni ezen boldogsághoz. Már pedig épen ezekre a' sarkalatos kérdésekre felel a' humanismus a' philosophiai és a' philologiai tanítmányok által. Ugyanis a' philosophiai tanítmányoknak szoros értelemben azokat nevezzük, mellyek az emberi lélek tulajdonságairól, tehetségeiről 's ezeknek törvényeiről értekeznek. Ide számítjuk tehát az úgynevezett metaphysikát, logikát és az erkölcstudományt, mellyekböl az ember kiveheti, miben áll boldogsága, 's mikép lehet hozzá jutnia. A' philologiáról szükséges bővebben értekezni. Ertjük t. i. a' philologia neve alatt nemcsak a1

gondolatoknak szavakkal-, mint jegyekkeli előadásának mesterségét, hanem egyszersmind az illy előadási remek példányokra figyelmeztetést is. Már a' nyelv szerkezetében mély tudomány rejlik. A' latin igen méltán és helyesen csak egy betűvel különböztette meg az értelmet (ratio) a' beszédtől (oratio). Az emberi tudomány a' világi dolgok viszonyainak felfogása, 's ezen viszonyok raktára a' nyelv: azért is a' nyelv (oratio) nem egyéb, mint az értelemnek (ratio) másolata. A' ki képes volna a' nyelv minden viszonyait világosan felfogni's előadni , az egyszersmind az okos lélek functióit 's viszonyait magyarázhatná meg, egy szóval — tökéletes philosophiával boldogíthatná nemünket. Úgyde a1

nyelvben még mindig sok czikkely homályos. Nem hiszem, hogy valaki képes legyen minden szócskának nemcsak más nyelveni jelentését , hanem valódi eredeti értelmét is világosan előadni. Vájjon sokan értik-e a' nemző eset (genitivus), az igék módusai, az idők (tempóra verborum) következtetésének értelmét 's szabályait? De hiszen helyén- 's idején-kivüli ezen grammatikázás Hisszük; mi is csak azt akartuk kihozni, hogy a' grammatikai tanítás eddig is korántsem ollyan, a' millyennek lennie kellene; 's hogy, mivel a' nyelv az értelem másolata, a" nyelvbeni oktatást szükségképen az értelmi törvényekkel párosítva kell előadni: a' mi ha meglesz, akkor lehetetlen , hogy az illy tanítás által az elme ne élesítessék,'s az öntudat, mint a' boldogság föltétele, ne bővítessék. De a' helyes philologiai tanítástól még na-