Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-06-29 / 26. szám
E' közben ünnepélyesen kijelentem, hogy ha ö Felsége kegyes Királyunk ma megerősíti is a' budai kánonokat: soha, míg élek, zsinatolást nem óhajtók. Mert törvény lesz, szentesített törvény, miből mindenki látni fogja jogait's köteleztetéseit, mire ha hivathozandunk, nem fogja az önkény azt veini ellenünk: Nincs megerősítve. Lesz törvény, mi az egyetemes magyar protestáns egyházat egyenesítse 's központosítsa : holott most majdnem azt kell mondani: a' mennyi ház, annyi szokás. Lesz törvényünk, a1 körülményekhez képest jó törvényünk, melly ö szerinte is sok rendetlenségeket megszüntet, 's tán, akarom hinni, több vallásos életet is fejlend ki. Láthatja e' nyilatkozatból a' közönség, hogy én bizonnyal semmi hálátlansággal nem viseltetem ama nagy-ludományu, evangyéliomi-szellemü, bölcs férfiak ellen, kik a" budai zsinaton jelen valának. Láthatja azt is, hogy t. ellenem roszul alkalmazza reám az émprovisatio, Boscoféle experimentatiok, más gúnyos nevezeteket. Minekokaért, ha ö neki a' zsinat annyira nem tetszik : lépjen fel a' nyilvánosság terén új inditvánjával. Sürgetlessék a1 budai egyházi törvények szentesítése; 's majd határozni fog a' közvélemény, ez az ő előtte is annyira kedvelt biró : budai kánonok legyenek-e vagy új zsinati törvények? Én részemről egyiket ugy, mint másikat üdvezleni fogom. Abban pedig teljességgel semmi oka megütközni, egy magát magyar alkotmányos szubadelmü publicistának nevező tudósnak, hogy. olly törvényt óhajtók, melly felsőbb helyeken megerősítést nyerjen. Mertj nem lesz törvény mindaddig, míg megerősítést nem nyer ; mert különben status állana fel a' statusban, mit a' nyilt jegyzetek t írója sem akar. És valamint ö tiszteletteljes loyaliiassal hiszi és vallja, hogy felsőbb helyeken dolgainkba nem fognak minden áron avatkozni: ugy hasonképen tiszteletteljes loyalitással rcményleni engedje nekem azt, hogy eljö és tán épen jelen az idő, mellyben a'királyi Felség élni fog jure suo maiestatico circa sacra, és vagy a'budai vagy más kánonok megerősítésével magyar protestáns hü jobbágyait megörvendezteti. Ez oknál fogva nem hiszem, hogy zsinat-tartásra mi hamar engedelmet nem adna. E' közben nem lesz helyén kívül, a' nyilt jegyzetek t. íróját arra figyelmeztetnem, hogy tiszteletteljes loyalitással tett declaratiójával némi ellentétben áll az, midőn a' következő lapon igy kiált fel: szépen vagyunk a' Dunamentében, ha más fogja megmondani, ki legyen a' főpap! Ezt azonban nem gyanúsításul hozom fel, hanem pusztán azért, hogy ebből is megfessék, hogy a* zsinatolás nagyon is korszerű; nem szabad ugyanis ö neki, mint egyházijog- 's történettanban jártas tudósnak, ignorálni azt, hogy a' Duna mentében minden mostani bajok főleg abból keletkeztek, hogy a' törvények hiányában a* superintendens-választás ügyét, improvisált szabály által, az erdélyhoni példára, ugy rendezték el felchhí időkben, hogy az, a1 jelenkorban élőknek épen és méltán nem akar tetszeni. Csekély belátásom szerint, soha sem keletkezett volna ott ezen baj és viszály, ha törvényt, például a" budai törvényeket, helyezték voln.i csak ideiglenesen is, a' csaknem mindig improvisált szabály helyett. Egyébiránt más példákat is idéz a' n)ilt jegyzetek t. irója, mellyek együtt világosan erősítik a>,t, hogy a*szabályhozás gyakorlata nagyon ingataggá teszi egyházunk állapolját; a' mi törvény, szentesített törvény mellett, majdnem soha meg nem eshetik. Mindezeket megfontolván, vnn-e oka, ideje 's helye, improvisatioval, álomlálással, bübájossággal, Dosco-féle experimentatiokkal 's egyebekkel vádolni és gyanusílni azt, ki egyházi törvényeket minden áron, azaz, a'kaszt és pártérdekek feláldozásával, de egyházunk autonomiája fenlartásával, (cs épen azért, hogy egyháznnk autonomiája gyűléseken improvisaüók állal háttérbe ne szoríllassék) hozatni, és aztán szentesílletni kiván, határozza el a' t. közönség. Gyanusílni akar a' nyilt jegyzetek f. szerzője az anarchia*zó megemlítésével: én pedig köszönöm neki, CShakespeare szavaival) köszönöm, hogy c1 szót száján kibocsátotta! mert alkalmat nyújt nekem annak megmutatására, miképen igazam van akkor, mikor nyilt levelemben némellyek anarchiai hajlamát ostrom alá vevém , mert íme az ö kifakadása ellenem mutatja, hogy az, mit j teltem, épen nem szélmalom elleni harcz. Tudós irója ugyanis a1 nyilt jegyzeteknek autonomiát hirdet, azonban anarchiát tanít. Mert kérdem, hogy midőn így tanít: o' trios politica, azaz törvényhozó, biró és végrehajtó hatalmak élkülönözéséről beszélni a'protestáns egyházban csak plagiarismus, nem ide való az! itt mindnyájan minden vagyunk! nem nyilvános anarchiái tanilás-e ez? hasonló ahoz, midőn némellyek így szólnak: hogy nekik az Isten sem parancsol. Igaz, kétség nélküligaz, hogy utána veli ezen szavakat is: csak a' fejedelem áll felettünk iure suo maiestatico: deezalkalmasintolly mézes madzagaz ö szájában, mint a' minemüvel nem régen egy ö magaban hasznos indítványát egyházmegyénkre kötötte, mitől azonban most minden áron, még egyházmegyénk békéje felzavarásával is, megakar szökni. Nem ugy, nyilt jegyzetek t. irója! nem, hanem ha az autonomiát anarchiával felcserélni nem akarja, szóljon őszintén's nyilván: csak a'fejdelem áll felettünk iure suo maiestatico circa sacra, és a1 törvényi Mert míg ezen állítás igazságát meg nem ismeri, addig ö engemet capacilálni nem fog arról, hogy az autonomiát az anarchiával össze nem zavarja. És ha én kerülöm a' két egymással merőbe ellenkező dolgoknak veszélyes összezavárását: miért kiván engemet azzal gyanúsítni, hogy a1 prolestans egyház orsz-igos törvényben 26*