Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-29 / 26. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 26. szám. Negyedik évi folyamat. Junius 29. 1845. Mao wird in dem gröszten Königreich auf Érden keine Bedienung finden, die es mit edleren und heiligeren Bescháftigungen zu thun hat, als das Amt eines evangelischen Lehrers ist. R o q u e s. TARTALOM: Életképek a' helv hitv. tiszántúli egyházkerületből. 'Folyt.) — Apologia. (Vége.) Dr. Ferenczy József.— Belföldi közlemények. Életbépeh a' Iielv. hitv. tiszéntiili e^yházkeniletböl. XIV. Az érkezett vendégek üdvezlése végett az egész társaság mozgásba jött. Az ismerősek kezet nyújtottak egymásnak, az ismeretlenek complimentiroztak. Csak egy volt az egész vendégsereg tagjai közöl, csak egy, ki helyéből meg nem mozdúla, pedig férfi- és növendégek épen mellette jöttek és mentek el, mert a' két szoba közös ajtajánál foglalt volt helyet, onnan hallgatott be az úgynevezett museumba, hol az imént Vezendi Pál olly elragadtatással beszélt vala. E' mozdulatlan 's szeszélyességében másokkal keveset gondoló, 's még is, és talán épen ezért, mindenki figyelmét magára függesztő egyénnel már találkozánk. Ez Kiskéri Amália volt. A' lehető legnagyobb egyszerűséggel sötétszín honi karton ruhába öltözködve, ült félkönyökre dőlve egy, az ajtó mellett álló, nagy karos székben. Habzó fürtéi bájosan lebegtek hajszálnyi vékony kék erekkel keresztül -szőtt, fehérmárvány-vállain; nyakáról fekete zsinóron egy, kövekkel tündöklő picziny kis aranyóra függött 's fekütt tüll-anglaise-val szerényen borított mellére , 's ez órácskát az ujjai között forgatott félig kinyílt rózsával ide 's tova mozgatta. Csak akkor tekintett föl méla andalgásából a' szende leány, mikor a* tolongok között Vezendi Pál hozzá érkezvén, nyájasan igy szólítá meg: „Máli kisasszony, mint látszik, e' most jött idegen ifjú úrtól is azt követeli, hogy hódolatát, — bár itt minden hölgyek neki hódolnak — ide lábai elébe hozza." „Természetesen, — válaszolá Amália — ez idegentől inkább követelem, mint ismerősömtől. Tndom-e én előre, ha vájjon érdemel-e ez ismeretlen, tiszteletet? tiszteletet, minőt Ön érdemel. ... Ön í édes Vezendi úr! — mondá a' leány ismét elandalodva 's óráját nézegetve — az előbb csak tíz perczig beszélt, 's még is olly sokat mondott Reszédét ez idegenek jötte szakasztá meg. . . . Kár, hogy épen most jöttek! .... Ön igen elragadtatva beszélt! . . . . Ön igen lelkes lelkész. ... Én Önt mindig nemével az enthusiasmusnak szoktam hallgatni.... Ha szereti Vezendi úr a' rózsát, ezzel megajándékozom," — 's a' kezében levő félig-nyilt rózsát átadta. „Enyje! Máli! Máli! — kiálta fel a'talpig selyembe öltözött, nyaklánczczal 's drága ékszerekkel tündöklő Szarvas Lilla, és az egész társaságot fölemelt hangjára figyelmezteté —. Na! ez szép dolog! mindenek szeme láttára 's füle hallatára igy tenni egy ifjú embernek a' szerelmes declaratiót! — Látta-e Ön, — szóla, az idegen ifjúhoz fordulva — milly anda képpel nyujtá Málika Vezendi urnák az ajándék-rózsát? . .." „Én, édes Lillám! — válaszolá a' szeszélyes helyzetből mindekkorig sem mozdult leány — mindig olly embereket szoktam szeretni 's becsülni, kiket szeretni és becsülni nemcsak nem szégyenlem, de dicsőségemnek ismerem; 's hogy érzelmimet nyilvánítom, sőt tanúsítom: ebben semmi különöst sem Iátok. Ellenkezőleg azt tartanám különösnek 's természet-elleninek, ha érzelmimet eltitkolnám , vagy ollyasmit nyilvánítnék, mit nem érezek, nem érezhetek. Te! például e' most érkezett ifjú úr iránt olly kiereszkedett sziveséggel vagy, hogy most is az én személyem 's rózsám ürügye alatt szemébe nevettél, pedig még azt sem tudod, méltó-e, kivel illy szabadon conversálj,kit szeretned 's becsülnöd lehet." „De bizony tudom! ugy-e, kedves Dezső — szólott Lilla — volt már nekem szerencsém Önt egyszer a' sz—i bálban látni." „Ám legyen, — végzé be Máli. — Nekem mindegy. Én minden férfit, kit tudomány 's nemes character ékesít, szeretek, becsülök, tisztelek." E' közben a'muzsika megzendült. A' társaság tagjai előbbi helyökre vonultak.... Hadházi Dezső néhány perez múlva Kiskéri Amáliát, kinek ugy szépsége, mint sajátságos modora által különösen meglepetett, tánezra kérte. Iszonyú haragra lobbant ezen tiszteletes Lilla kisasszony. Minden vendégnek megsúgta: „Milly neveletlen ez az ifjú úr, annyit sem tud még 26