Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-22 / 25. szám

tollal irva, minemüvel a' recriminatiok szoktak íratni. Bizonyára csudálatos dolog! hogy ö, ki szüntelen intelligentiat emeleget, nem hiszen annyi intelligentiát egyházunkban, hogy önmagának korszerű törvényeket adhasson. Én legalább végellenül kedvezőbben Ítélek hitsorsosaink felöl, 's nyíltan kimondom, hogy több intelligentiát és jóakaratot ismerek egyházunkban, hogysem mint sírásra fakadni ok lehetne; mit csak akkor kellene tenni, hogyha egyháznnk törvényhozásra érve 's elkészülve nem volna. Ez volt szavaim értelme. Ezután kárhoztat azért, hogy a' közönségesen ismert bajokon törvények által, minden áron segíteni akarok. Nem veszi nehezen t. ellenem, hogy ha az ö irányában, ki maga is szeret tekintélyekre hivatkozni, tekinlélyekre hivatkozom én is. Az Óramutató lelkes irója, miként ö is méltán nevezi, kivel velem együtt ö is coquetlirozik, im-nár nyi latkozolt, 's megvallá, hogy bajaink nagyobb részén törvények segíthetnek, még pedig minden 10 's 12 évben tartandó zsinatban készült törvények. E' lapok egyik nt. szerkesztője törvényeket, noha conventen írandó törvényeket, sürget. Sőt maga is t. ellenem , nyilt jegyzetei végén, négy pontot javasol: de kérdem, kicsoda fogja az ő négy javaslatát, egyetemes egyházunkat kötelező erővel felruházni, hogy ha nem törvény, még pe digzsinati törvény? Vagy tán azt gondolja, hogy puszta szavára rendeztetnek tractusok. superintendentiak, iskolák 's képviselet hozatik be a9

consistorium helyett. Valóban, igen csudálatos, hogy ítélhet az, ki magát a' 197-ik hasábon magyar alkotmányos szabadelmü publicistának és presbyterialis protestánsnak hirdeti, illy könnyedén olly nagy fontosságú *s igazán életbe vágó kérdések felelt? Ilát ha még javaslata 3—ik pontját jól szemügyre vesszük: zárjukéi, ugy mondö, vessük cl amaz ugy nevezett kis b—át, ezt a9

bűbájos szerencse-kereket, mellyben semmi életbölcseség nincs, és még is annyi sok időt elveszteget. Ez már,tisztelt közönség! az, mire az ö szavaival azt lehet mondani: Bosco féle experimentatiok \ Ez az, mibe ugyan semmi józan protestánst nem fog lesophismáskodni vagy beimprocisalni. Bizonyára csak az volna még hátra, hogy valaki a1

protestánsok legdrágább kincsét a' b—át elsophismálja tőlünk, 's minket jó-hitü protestánsokat communistákká aljasítni cröködjék. Ugyan kérdezhetném t. ellenemet, nem pirult el tetölöl talpig, midőn azon szavak tollából kifolytak? És még is, a'ki igy akar bánni a* protestantismus szentségével, az vakmerösködik e' szavakat minden áron igy commentalni, a? Kristus palástja elárulásátal is! Nem, tisztelt közönség! még oda nem jutottam, 's reményiem az isteni kegyelem velem lévén, jutni soha nem is fogok. Hiába emlegeti azután, hogy a' papok tanuljanak excgesist,homilelikát's mondjanak bomiliakat! mert mindezek üres szavak amaz előzmények után. De legyen neki is az ő hite szerint! mint ő nekem nem minden gúny nélkül mondá. Lássuk azonban egy kevéssé közelebbről okoskodása menetét. Miután t. ellenem engemet ünnepélyesen felhívott csatára, nevezzem meg azon evang eliomot, protestáns kanonistat, universitast, veri nominis protestáns egyházat, mellyben. ki által és hol taníttatik, hogy a' protestáns egyház nem önmagát kormányozza , és hogy a' protestáns egyház nem a' községek öszvesége? és ennek akarata, törvény einem az önkormányzáson alapulnak? majd feleletéből meg fogjuk tudni, lianyadán vagyunk! 0, ki mást improvisatioval szokott vádolni, be sem várja feleletemet, hanem praeceptori (jó hogy nem orbiliusi) modorban, azt igéri bebizonyítani: hogy száz, ötven, huszonöt, egy cardidinál-collegium vagy pápa türvényhozása nem más, mint katholicismus! 's azzal végzi okoskodását: Igen, igen, ez valóságos katholicismus! még most pesti, de majd római is lehet, kinek az első thema variatiojához kedve szottyan! Itt már kénytelen vagyok megvallani, eszem 's lélekzetem majdnem egészen megállott. Azonban a' mint áll a' dolog közöltünk, minden további apológia nélkül is kész volnék az ítéletet a't. közönség Ítélete alá bocsátni. Azt kérdem még is t. ellenemtől, hol és mikor írtam 's mondottam én valaha, hogy a1

protestáns egyház nem önmagát kormányozza, hogy a' protestáns egyház nem a' községek öszvesége? Hiszen ha a' multakra viszatekinleni kedve van, vagy csak jelen jegyzeteinek egy bizonyos helyére tekint is, tudhatja, miképen én azon elveknek ellensége soha nem voltam. Az önkormányzás kérdését a' mi nézi, erre nézve lehet 's van is különbség az ö nézete és fogalmam közt: de ez nem lehet ok arra, hogy valakinek vallási meggyőződését gyanúba vegyük, 's tán ha ugy tetszik, a' velünk nem egy értelemben levőt üldözés tárgyává tegyük, kenyerétől 's hivatalától megfoszszuk. vagy megfosztatni improvisáljuk. Igen, de ö barátjának nevezget engemet, illyesmit hát ellenem improvisalni nem akar. Én pedig köszönöm szépen az olly barátságot; 's azt mondom a' közpéldabeszéddel: jobb a* tisztességes háborúság a' szines barátságnál! Azonban ezen mondatát is: A9 protestáns egyh. törvényei önkormányzáson alapulnak, soha kétségbe nem vettem, soha nem tagadtam én, csak hogy ugy értelmeztessék az, hogy belőle valóságos chimaera ne jöjjön ki. Részemről is onnan eredendőknek vallom a' protestáns egyház törvényeit; csak hogy arra nézve megelégszem a' népnek annyi befolyásával, hogy a"* zsinatra küldendő követeket egyházkerületenként az egyo3 egyházak vállasszák; és ha ehez még azt is tetszenék hozzá tenni: egyházak által választassák külön választmány, akármi nagy számmal, az utasítások kidolgozására, ezt is készséggel elfogadom: de megvallom, hogy ennél több 's nagyobb befolyásút egyházainknak törvényeink