Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-22 / 25. szám

's igy öndllású élet foglalkozásuk ebben álljon, hogy, mint az apostolok, Ők és, minden erejöket Istennek lélekben és igazságban imádására és az ezen tudományt magában foglaló keresztyén vallásnak tanítására, terjesztésére szenteljék „Illy müködésökben, nem lehetnek lekészeink — bár önállásu rendet képezzenek — önjóllétökért mindent feláldozni kész kasztnak embereivé. Sőt inkább, a' közönségnek legszentebb ügye körül fáradozó olly munkások ök, kiktől nemcsak hogy el nem kell szakadniok az ekklézsia tiszta erkölcsű, müveit, tudós, gazdag 's hatalmas egyéneinek, de sokszorozott erővel kell velők összeköttetésben Ienniök; nem lehetvén embernek olly helyzete, akár anyagi, akár szellemi, akár vallásos, akár polgári szempontból tekintsük azt, melly helyzet öt a' keresztyénségen felülemelné, 's a' polgári társaságra és egyes emberek lelki nyugalmára nézve a' keresztyén vallás fenmaradását, terjesztését szükségtelenné tehetné." „Igen! tisztelendő urak, kedves hivataltársaim! á keresztyén vallás nyilvános életének orgánumául tekintek én minden református lelkészt. Illy organumnak tekintem enmagamat. Ihletett, mennyei magasztaltsággal örvendettem, midőn szent hivatalomra ordináltattam, 's örvendek maiglan is ordinatio alkalmával, mert mindannyiszor egyegy új 's fris-erejü apostoli társaság bocsáttatik ki, elmenvén tanítványokká tenni a* népeket. Oh, bizony! mi tulajdonkép a* keresztyén gyülekezetek által elválasztott, megbízott, de benső szent elhatározottságunk és ordinatio alkalmával tett külső nyilatkozásunk-és fogadástételünknél fogva, mintegy az Úrtól kiküldetett apostolok vagyunk, kik ha hívőket nem találnánk is, minmagunkban 's minmagunk által a' keresztyén vallást fentartanók . ... Ah I én e* magas dicsőségünknek hevült érzelemmel örvendek.." „Éljen!" — harsogá Fejes György. Éljen!" — zúgott rá az ott levő nagy-számú papi társaság — 's Vezendi Pál, extasisából mintegy följózanulva, meghajtá magát a' felhangzott „éljenekre Vezendi Pálnak e* complimentjét látva Fejes György, fölkaczagott: „Hah! hah! Pali! talán azt gondoltad, neked szól ez a* „Salve"? Nézd, bangó! annak az urnák szól, íme!" 's ujjával a1

másik szobából jövő egyén felé mutatott, egyszersmind eleibe ment. Az ujonan jött vendég Nyakas Gergely úr, Fejes György 's Boros Márton uraknak testi lelki barátja, 's ekkép a' barátságos trifoliumnak — azok kedveért, kik a' latin nyelvet nem tanulták vagy elfelejtették, magyar nevét is ide igtathatnók — kiegészítő harmadik levele volt, ki ezen vidékben még soha nem látott két férfiúval lépett be. Egyik esperes Kegyes Orbán úr, másik, emennek útitársa, ifjú Hadházi Dezső. (Folyt, követ.) Békési evang. egyházmegyei közgyűlés* Tartatott f. év május 28-án, Mezőberényben. Gyűlésünk egyúttal tisztújító is levén, elnöklő esperes n.t. Kristoífy Sámuel, sajnálkozását nyilatkoztatván, hogy a' felejthetlen-emlékü t. Boczkó Dániel, volt világi felügyelő, végképi lemondása következtében megürült felügyelői hivatal e'közgyűlés alkalmával — az idő rövidsége miatt az egyházak elválasztó szavazataikat be nem adhatván — be nem töltethetett, három évi hivataloskodásáról ritka buzgalmu pontossággal számolván, hivataláról az egész tisztikar nevében leköszönt. Világi elnökünk nem levén, Kristoífynkat helyettes esperessé és e' gyűlés elnökévé kértük fel, mit ö teljesített is. Ez által gyűlésünk törvényes-állásúvá alakulván, a' tisztikar ekkép egészíttetett ki: — csabai járásbeli körlelkész Brozmann Dániel csabai, csanád-járásbeli körlelkész Zayácz Dániel n.-laki, pénztárnok Csermák János t.-komlósi, jegyző Balassa Pál orosházi lelkész. A* világi felügyelői hivatalra három — kijelelő szavazatban — többséget nyert t. cz. egyének elválasztó szavazat alá bocsáttatni rendeltettek, az esperesi hivatalra pedig kijelelő szavazás nyittatott, — ugy szinte a' törvényszéki tanácsnokok is, számra hatan — 3 egyházi, 3 világi — új választás alá bocsáttattak, — az egyházak egyes szavazataik jun. 24-kére, a' Szarvason tartandó közgyűlésre beváratván. Leginkább kiemelendő azonban e' gyűlés azon lelkesülése, miszerint szarvasi tanodánkat, mint alföldünk szemefényét; ismét ápoló szivéhez szorítva, felemelte prot. főiskoláink elöpolczára. Még is csak lecsaljuk hát mi a' Kárpátok rideg bérczeiröl a* kedves múzsákat, alföldünk kiesült rónáira. Az ez ügybenf jegyzőkönyvi irat igy áll: A'szarvasi főiskolába, az egyes egyházak minden legkisebb terheltetése nélkül, egy ötödik oktató választása indítványoztatván a' szarvasi egyház által, azon kegyes nyilatkozattal, hogy az ötödik oktató, ki egyszersmind szarvasi *) magyar papnak alkalmaztatható egyénievén,annak évi fizetéséhez aránylag járuland, — ezen indítvány és ajánlat egészben elfogadtatván , — a' közgyűlés, mivel az egyes egyházak terheltetése nélkül történendő az 5-ik oktatói szék felállíttatása, feljogosítva érezvén magát, egyenesen a' választásba is beereszkedni, több ajánlottak közöl, főtiszt. Kis János túl a' dunai kerületi püspök űr ajánló levele következtében, szarvasi már most csakugyan főiskolánk 5-ik oktatójává, hittan kijeleltél tiszt. Pecz Gyula urat — a' nagy nyelvész és remek oktató, néhai Pecz Leopold fiát — megválasztá. Melly választást addig is, míg a' jun. 24-diki szarvasi közgyűlés ez ügyben kimerítőbben intézkedhetni fog, kedves tudomásul előlegesen is közlendőnek vélte az esp. *) Haladunk, — szarvasi roppant népességű, tót ajka egyhásank, magyar papot követel. B P.