Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-22 / 25. szám

„Kisebb vagyok,— szóla az ifjú Vezendi Pál tiszteletteljesen a* társasághoz — hogysem az évekhozta bölcseség szabályait, mellyeket tiszteletes Csendes Boldizsár uram-bátyám saját boldog életéből következtetett, ifjú tapasztalatlanságom mértékével mérsékelni akarnám; annyival inkább, mert e' szabályok követése egyéni véralkattól 's hely- és korszerű körülményektől függ Én hát ezeket mellőzve, csak amaz általános kérdésre próbálok megfelelni, mellyet Csendes bátyám szőnyegre hozott, 's mellyröl azt mondá, hogy legtanácsosb nem is fejtegetni; tudniillik ama kérdésre : „Mi szempontból kell tekinteni az egyházi hivatalt, 9

s mi legyen hivatása a reformált keresztyén vallás szolgájának ?e

(

... Én e' kérdést életkérdésnek tartom mindazokra, valakik egyházi hivatalba lépnek, 's követelem, hogy e' tekintetben minden prédikátor tisztába legyen önmagával Én részemről e' kérdést magamnak megfejtettem, 's ha szabad komoly tárgyról illy alkalommal szólani, nézetimet elő is adhatom." „Jól van, jól, Pali! — mondá Fejes György — csak nagyon fel ne tekerd az eszed. Ugyan, Pali! miért nem lettél te professorrá? Te mindig praelectiókat szeretsz tartani. A' minap is apád házánál majd megütött a' guta kínomban, míg a' budai zsinat kanonairól vekengettél bátyáddal." 'S Vezendi Pál vállát barátságos nyájassággal megveregette. „Nagytisztelelü esperes úr! — válaszolá Vezendi Pál, szerényen meghajtva magát 's ezzel mintegy megköszönve Fejes György szíves confidentiáját — igen röviden adom elő nézetimet; 's hogy a' föltett kérdésre egyenesen feleljek , előre kimondom véleményemet: „Az evangyéliomszerüleg reformált keresztyén vallás szolgáinak, vagy theologiai stílussal, az ordinált prédikátorok hivatása abban áll, hogy legyenek ök a9

Krisztus által tanított vallás nyilvános életének olly organumai, kik, tanítás és példaadás által egyes emberekre, egész közönségekre hatva, Krisztusnak hív tanítványokat, azaz, istent lélekben és igazságban imádó keresztyéneket gyűjtsenek; — legyenek a' keresztyén vallás nyilvános életének olly organumai, kik, ha több híveket magukon kivül gyűjteni nem tudnának is, a9

keresztyén vallást önmagukban 9

s önmaguk által életteljes erőben fentartsák, 9s ekkép és ez által legyenek az apostoloknak hivatalos utódaivá „Igaz, hogy a1

lelkészi hivatalróli ezen fogalom szerint az egyházi szolgák világi állása — világ szerint — nem igen kedvező. De hiszen a' ker. vallás nem papvallás, 's nem is azért adatott e1

világnak, hogy a' papi kasztot minden kigondolható előjogokkal gazdagítsa, — sokkal inkább, a' keresztyén vallás népvallás, 's adatolt ez egész világnak azért, hogy a' földnek minden népeit igazság és szeretet által boldogítsa. ... Az emberi nemzet perfectibilitása talán sehol sem lehet szemmel láthatóbb, mint ha meggondoljuk, hol ? minő eszményi magasságban áll egy augurhoz hasonlítva, az evangyéliomot tanitó 's követő reform. lelkész?... Kibeszélhetlen elöhaladás az emberi nem művelődésében, a' vallásszolgákróli illy fogalomra emelkedés; 's mennyi reactiókkal kellett a' józan észnek küzdenie addig, míg ezen (a? protestantismusban kitisztult) tiszta fogalomnak a* valóság is felelt." „És az egyházi hivatalróli ezen fogalom, miszerint a' lelkészek nemcsak fentartói, de hivatalos terjesztői 9

s tanítói is a1

keresztyén vallásnak, megkülönbözteti őket mind a' gyülekezet közönségének úgynevezett világi vagy laikus tagjaitól, mind a1

r. katholika 's általában akármelly más vallás áldozó papjaitól, Druidektöl, Bárdoktól, Auguroktól, Braminektöl, Levitáktól; — 's ugyancsak ezen fogalom, mind a' lelkészek lényeges hivatását, mind az egyházi önállásu hivatal szükségességél napfénynél tisztábban kimutatja." „Ugy látszik ugyan, hogy az egyházi hivatal szükségességéről balgatagság szót is tenni, mert hiszen még a1

kasztokat képző papokról is megvallja a' história, hogy kisebb nagyobb mértékben tettek valami hasznot a' korukbelieknek, — megvallja, hogy az emberi nemzet általános neveltetése ügyében egészen alkalmatlan eszközök nem voltak." „Nekünk azonban lehetlen mellőznünk ezen, ujabb korban sokak által szóba hozott 's különfélekép fejtegetett, kérdést: „Vájjon szükséges-e a9

protestánsoknál önállásu egyházi hivatal 9

s különvált lelkészi rend?" vájjon a* mai korban, midőn már ennyire haladt a' szellemi műveltség, midőn olly közönségesekké leltek a' tartalomdús és tanulságos könyvek, midőn a'népnevelés ügyében olly sok jótékony s czélszerü politikai intézkedések tétettek 's az iskolákra szigorú gond fordíttatik: vájjon a' mai korban nem vált-e egészen feleslegessé 's igy szükségtelenné a' templom 's templomi cultus, annyira, hogy ezen inslituturnokkal bátran fellehetne hagyni, 's a'rájok fordíttatni szokott költséget czél- és korszerűbben lehetne használni utakra, gyárakra? ... E' kérdés annyival több figyelmet igényel, mert előkelő, egyházi hivatalban álló prédikátoroktól hallottam ama vallomást, hogy néphez intézett beszédeiknek 's az általuk vezetett közönséges istenitiszteli szertartásnak semmi sikerét sem tapasztalják.... Annyival több figyelmet igényel, mert a' Quackerek tényleg bebizonyították, hogy vallásos társulat külön lelkészi rend nélkül is létezhetik." ,,A' protestáns lelkészi hivatalt közönségesen következő szempontokból szokták tekinteni: a) cí lelkész = erkölcstanító, ki a' népet moralra oktassa. b) a9

lelkész — vallási hitágazat-tanitó, ki a' katechismúsi dogmákat a' népnek fejtegesse 's tanítsa be. c) á' lelkész = közönséges isteni tisztelet vezetője, ki a' cultusttevő szertartásokat vé-