Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-22 / 25. szám

Vasköiné, tisztelő érzelmeiket. Predikátornékat szerénység magasztal fel, *s alázatosság teszen tiszteletes asszonyokká. Ezek abban találják fel boldogságukat, ha férjeik hivataluknak élhetnek, 's ha Vezendi Pálhoz hasonló fijakat nevelnek. — Vezendi Máténéhez hasonló Kellemi Zsófia, de ennek munkásságát paralyzálja az önhöz hasonló Szarvas Jakab. Bocsánat e' kitérésért, mert ezeket szükség volt előre megjegyeznünk. Előre kell következő „Életképeinkhez" festéket törni. Azonban, mi a' katona-gelei kánonokat igen okos kánonoknak tartjuk Vezendi Pállal, 's legokosbaknak azokat, mellyek a' prédikátort folytonos tanulásra 's szükséges könyvek megszerzésére kényszerítik; mellyek prédikátorokat 's predikátornékat külső magaviseletben 's háztartásban illető korlátok közé igazítnak. Most ezzel bevégezvén, mit a'vaskői vendég­seregnek némelly nőnemi tagjaira vonatkozólag egész általánosságban Zsófia eslvélyén mondha­tánk: térjünk a' férfiak társaságába. nosság épen nem volt kenyere. Ó minden idejét a' maga csinosgalásával, finom női munkákkal, *s románokkal töltötte el; a" tanuló-szobát pedig olly lomfészeknek tartotta, hová egész bátorság­gal mindent beszórhatott, tudván, hogy rend- 's tisztaság-szerető anyja ide be nem mehet, 's tet­teiért meg nem szólíthatja. A' leirt museumban most számos férfiak egy­ről egyig mind prédikátorok ültek vagy álltak, 's közöltük zajos lármával élénk vita folyt; — melly lármát egy előttünk már ismeretes erős hang, Bo­ros Márton úr hangja , nyomott el; „Conticuere omnes intenlique ora tenebant XIII. Esperes Boros Márton úr az említett fenyő­asztalra mint föfö helyre heveredett föl, 's fejét e* magyar csárdai divánon ázsiai kényelemmel tá­masztá három nagy rongyos és piszkos foliant­könyvekhez, mellyek közöl a' legalsó currensek diariuma, a' középső halottas protocollum, a' leg­felső matricula volt. . . . Most e' kényelmes fek­véséből fölegyenesedvén: Inde toro páter senior sic orsus ab alfo. „Édes barátim ! Nemo vestrum rem acu teligit. Elsorolhatlan bajainknak igaz okát én mutatom ki elöltelek. Infandum quidem renovabo dolorem, de nekem az én élelem sem drága, csakhogy híven vé­gezhessem a' szolgálatot, mellyet vettem az Úrtól. ... Tehát, édes barátim ! prima mali labes ez, hogy az ekklézsiák szabadválasztást sürgetnek prédiká­tor-választás alkalmával,'s e'procax libertást quae civitatem ecclesiaslicam miscet, még a' superinten­dentialis közgyűlés is pártolja.. . . Ennek követ­keztében az esperes a' tractusában régóta szol­gáló egyéneket jobb ekklézsiával nem consolál­hatja; sőt némellyik öreg papot, ha ellene az egész nép felzúdul, régi ekklézsiájában sem tarthat meg. Az én ítéletem szerint minden ifjú embernek a* legcsekélyebb ekklézsiában kellene hivatalát kez­denie, 's innen aztán nyílás esvén, két-három év multával, promoveáltatnia. A'nagyobb ekklézsiák, mellyekben nagyobb az intelligenlia is, az öreg papokat, még fogyatkozásaik mellett is, megbecsül­nék. Bíznák csak én rám magamra az egész tra­clusom dislocatiójál: majd megmutatnám én, hogy ellenem senkinek sem lenne, de nem is lehelne, helyes kifogása." „Ugy látszik, — válaszolá Báíori e' gymna­sialis classicilással tartott oratióra — van valami igazság n.t.úr állitmányaiban, mellyektől én, mint tulságig csigázolfaktól, sok tekintetben eltérek. Először is azt látom, hogy a' n.t. úr rendszere nyomán a'nagyobb ekklézsiákban,hol, mint mon­dani méltóztatott, az intelligenlia is több, mindig tehetetlen öregek lépnének szolgálatba, 's illy városokban az egyházi hivatalt nem a' gyülekezet lelki üdvére, sokkal inkább egy-két ember ká­nak azonban, mint tudjuk, a1 házi tisztaság 's esi- nyelmesb élhelésére rcndcllnek lehelne nézni. A' férfiak egy kertre nyíló, 's úgynevezett Museumban, tanuló-szobában pipáztak. E' szobát azonban, mellynek belső ajtaja a' többi szobákkali közlekedés tekintetéből befelé más szobára is nyí­lott, inkább kamarának lehete gyanítani. Egy pár nagy théka emelkedett fel magosan, mellyeknek polczain, a' hálratolt 's pókháló-fátyollal légytől őrzött könyvek elölt, hosszú sorral csilloglak ugorkával, pöszmétével, paradicsomalmával 's különféle ezukros befözötlekkel tele üvegek, bou­telliák, poharak, porczellán-edények. Mind Lilla kisasszony sajátjai. Egyik szegletben össze-vissza hányt láncz, patkó,fejsze ,békó, szakadozott istráng 's ki tudná miféle dirib-darab eszközök heverlek. Másik szegletben a' mai estélyre készített tészta­nemüek nagy kosarakban rakattak egymás fölibe. Volt egy festetlen fehér fenyőfa-asztal is kőporral megsurolva; de látszott, hogy a' télen keresztül oda-hányt sódarok,hideg pecsenyék,maradék éte­lek kigyalulhallanul bezsírozták azt. Minden arra mutatott, hogy ez ugynevezelt tanuló-szobában évek óta nem tanult egy teremlelt állat is ; arra mutatott, hogy a'museumban a1 rondaság elkárho­zott Múzsája egérfogóban ezinezog. 'S honnan ez undorító rondaság, Kellemi Zsófia körében? Ah! ezerszer kérte ő férjét, hadd tisztítsa ki, hadd rendezze ö e' szobát „Nem .... volt mindig a' válasz. — Ott olly irományok vannak, mellyekhez senkinek sem szabad nyúlni. Tudós emberek szobájában mindig 's mindenütt van némi rendetlenség." Lillán kiviil e' szobába Szarvas Jakab egy teremtményt sem bocsátolt. Már az illyféle határozatiban ö rendíthellenüi megátalkodott volt; mert ugy illik, — szokta mondani, — hogy a' férfin szilárd legyen. Lillá-

Next

/
Thumbnails
Contents