Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-22 / 25. szám

lépett ö saját helyzete körén, magát tálbecsülte, papleány létére kisasszonyt szerepet ohajtott játszani , és apjának, — a' gyermekébe magasztaltságig szerelmes apának — irántai sziveségével 's meglehetős vagyonával elannyira visszaélt, hogy kedvencz vágyai közöl csak egyet sem hagyott teljesítetlenül. Igéző hatalommal uralkodott atyján, anyjának háziasságát, gazdasszonykodását pedig, önmagához, mint valami fentebbi műveltségű leányhoz, illetlent, tiszteletlenséggel tekintette. Illy érzelmek között 's illy gondolkozásmód mellett, kifejlett 's megerősödött benne a" tettetés is. A* vaskői udvarban olly szerény és alázatos, a' tekintetes asszony és Stephania jelenlétében, édes anyja iránt olly előző és kíméletes volt, hogy Vasköiné Lillában, tiszteletre méltó anyja iránt, durvaságot, gorombaságot még csak nem is gyaníthatott. De nem illy kíméletesnek, sőt inkább némi fensőbbségét igénylőnek mutatta magát anyja irányában azon falusi leánykák előtt, kik tollfosztás, lenfonás, vajköpülés 'stb. végett a' parokhiára be szoktak járni. A' vaskői lakosok mondhatlanul szerették 's becsülték Kellemi Zsófiát. A' falubeli leányok közöl az volt szerencsésebb, kit a' papné legtöbbször használt udvarában, mert az ifjú legénység a' leányok méltánylásában a' papné Ítéletét követte Igy lön, hogy Zsófia a' vaskői nőnem tagjait a' legszorgalmasb gazdasszonyokká készíté 's ez által a' falubeliek vagyonosságának előmozdítására igen sokat telt. Ezeken felül a' hozzá bejáratos leányoknak elméleti ismereteit is tisztította, nevelte. 0 Vezendiné vei együtt neveltetvén, természettudományt, földismeretet, népjellemrajzot, 's történettudományt tanulgatott; és az esténként dologra begyült leányokat természeti tüneméményekröl, utazási tapasztalatokról, a' világ 's közelebb Magyarhon történetében feltűnő asszonyok életéről, s több elfélékröl tartott beszédével oktatva gyönyörködtelte. Nem lehet hát csudálni, ha a' falubeli nép a' derék papné iránt rendkívüli tiszteletet tanúsított, a' páratlan anyával illetlenül bánó Lilla kisasszony iránt pedig szembetűnő hidegséggel 's idegenséggel viseltetett. Lilla magaviselete keserűn fájt az édes anyának. De ö többé nem segíthetett. Nem. Mert férje épen e' sajátságaiért kedvelte különösebben leányát ; 's nem egyszer vetelte szemére a' derék nőnek, mikép Lilla nem is szorult arra, hogy olly dolgos szolgáló legyen, mint a' falusi paraszt leány, vagy minőnek magának Zsófiának kellett lennie, hogy elhagyatott árva papleány fővel férjet nyerhessen. Hasztalan voltak az anyának minden tanácsai, a' helyett, hogy közelebb hozták volna azok leánya szivét önszivéhez, még inkább idegeníték. Hasztalan voltak intései, a* vaskői kisasszonynak szerény,nyájas, igénytelen magaviseletére vonatkozó észrevételei, ez úrhölgynek gyöngédségére,mint utánzandó példaképre, figyelmeztető beszédei: válaszul nyeré férjétől, hogy szegény 's árvaságban nőtt papleány, minő volt ő is, nem képes megítélhetni, mikép viselje magát a' mai kor műveltségéhez illöleg egy 18 éves jó birtokú leány. Ezenkívül Lilla némelly szomszéd ifjú papnékra hivatkozott, kiknek férjeik hasonlíthatlanul szegényebbek az ö papájánál, még is ugy öltözködnek, mint akármelly előkelő urnök, szintúgy részt vesznek az olvasó társaságokban, 's a' nőnem kiképzésére készített irodalmi ujabb müveket mind olvassák. És volt is igazsága Lillának. Nemcsak Jósika minden regényeit, nemcsak a' magyar és külhoni szinmüdarabokat, de a'franczia irodalom magyarra átfordított ujabb termékeit Victor Hugó és Sue jeles darabjait is olvasták 's olvassák papnéink 's férjhez menendő leányaik, még pedig az egy.vidéki olvasó társaságok közköltségén, — míg a' tiszteletes és tudós hitszónok urak a' magyar grammatikát sem tudják, 's müveit ember elcsömörlik a' grammatikai hibákkal tele levő, de dologtól, velőtől üres egyházi beszédeiktől. Ök mióta, post eathedram haza vitték a' Catharinát, megfordítják az ügyet, post Catharinam áll a' ealhedra. Mióta hivataljokat elkezdették, azóta tudományos könyvet nem olvastak, sokkal kevésbbé hozattak. Alig van egész egyházkerületben egy pár vidék, melly AUgemeine Kirchen-Zeitungot járatna. Lilteratur Zeitungot egy sem hozat. Sőt még a' Protestáns Egyh. és Iskolai Lapokra sem jut költsége számos prédikátorainknak, kiknek leányai számára közköltségen meg van rendelve ,,Der Spiegel"-féle német divatlap,'s kiknek leányai, háznál,francziamü-, arany karpereczet hordoznak hétköznapi foglalatosságok között, meilyeket azonban éltes anyjaik végeznek, míg ök gyöngyös tárczát és zacskókat készítgetnek az őket nem nőül vevő, de méltán ki- és megnevető urfiaknak. „Goromba képiró! hát mi gondod ezekre, — szól a' gyöngyös munkán pápa szemmel bámuló öreg prédikátor — kinek van joga pénzem kiadását bírálgatni? 's ki kényszeríthet engem,hogy a* hiábavalóságokkal tölt Egyházi és Iskolai Lapokat hordassam? hiszen az illy boszantó és szembegúnyoló képekkel még inkább elidegenítitek az olvasót. Eddig heted magammal járattam csupa generositásból e' tengődő Lapot: — ezentúl egy fillért sem vesztegetek rá I! . . Oh, kérem! kedves tiszteletes úr! ne vonja meg kegyét. Inkább más képet mutatok hát, egy örökre utánzandó predikátornéi példaképet. Ismeri-e Vezendi Máténét? Nem látta ezt soha senki külsőkben csillogni. Nem fényeskedni szeret ő világi körökben, de fényleni,*s éltelöleg fényleni, mint nap, házi körében. Épen ezért, ha szerény, de tiszteletes öltözetében valahol megjelen, a* legelőkelőbb társaságokban vetekedve tanúsítják iránta az úrhölgyek is, mint a'gazdag Selymesiné,