Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-15 / 24. szám

rülve van: — csalódol , — illyesmit panaszló egyházai is alig mondanak ellene.—De van csakugyan egy hibája, ama minden canonicus hibák hibája— a'lelki szegénység, legszélesb értelemben. Alapos tudományosságról, széles olvasottságról nem szólok , hiszen csekély tudományosság mellett sok talpra esett sikeres tanítókat találhatni : ámde hol Isten legbecsesb 's szükségesb ajándoka — a' józan természeti ész s felfogás — hiányzik: ott átok ember ö magán, hivatalban átok ezereken. — Nyolcz évek után is pirulva emlékezem vissza azon tanácsszéki ülésre, — és bátran hivatkozom minden jelenvoltakra, ha nem pirultak-e hivataltársukért, midőn a' tisztán földművelő szapi egyház gondnokai öt értelmi gyöngesége fölött olly kitűnő szellemi felsöséggel leczkézék , — és ő aljas jargonjával annyira igazolá azokat, hogy a' tanácsszék csak szégyen pírjával emelheté szavát, eszközölhetendö csereigi megtarthatása iránt. — És im most ö, kit egyháza tán túlzott nagylelkűséggel fedezgete — kitéréssel fenyegeti azt. — Igen! mert ö nem emelkedhetett annyira, hogy tudhatná: miként prot. egyházunk bár édes anyai szivsajnálatával válik meg tőle, elfogultságokban eltérő fiaitól: de azon gálád nyerészkedőktől, kik öt uzsorahajtó áruként tekintik, megvetéssel fordúl el.— Iránta végzés lön: — Hogy ha illy panaszra még alkalmat nyujtand, nemcsak lelkipásztorságától mozdíttatik el, hanem minden olly hivatalokból, mellyekkel vallásunk terjesztése 's tanítása egybekötve van, örökre kizárva leend. — A' panaszló egyház azonban — mint jelenté — ügyét kerületre fölebb-viendi. Ezek után közgyülésileg felbontattak az egyházak nyilatkozatai, melly ékből kitűnt, hogy a1

választmányilag kidolgozott képviseleti rendszert 7 ellenében — csekély módosításokkal életbe léptetni kívánja 15 egyház. A' nyilatkozatokból, mellyek többnyire credentionalisul is szolgáltak, kiviláglott az is, hogy legtöbb egyházak leikészűkhöz magok közöl követtársat is választottak, de közölök ez úttal csak négy jelent meg; — szeretjük azonban hinni, hogy jövendőben nem maradnak csupán papiroson. Most egy sajátszerű, kissé hangos conversatio jöve közbe. Ugyanis egy tiszteletbeli ülnök szót emele a régi modorban 's jelesül a' presbyterek restauratiójára térve, mondá: hogy ar

komáromi egyház nem nagy köszönettel fogna iránta tartozni, ha létre-jöttével a' komáromi 70 's 80 forintokat fizető presbyterek mondanák : „Nem kell restaurálható presbyterségtek, — nem fizetek egy garast sem"; — utóbb pedig a" restauratióból egyenesen következőnek állítá a' lelkészekét. — E' nyilatkozat első részei által a' komáromi jeles egyház presbyterei vagy méltatlan gyanúsítással vannak illetve, vagy, ha t. ülnök urnák, mint helybeli, egyházát ismerő gondnoknak, gyanítása nem alapnélküli: — azon esetben csak sajnálandó a' komáromi egyház, mert jövendője csak hiúságon 's czímvágyon, és igy külsőségeken — nem pedig tiszta belső vallásosságon 's abból folyó kötelesség-érzeten alapúi. —A' másodikra nézve, válaszoltatott: hogy a1

lelkipásztorok mint hivatalnokok, restauráihatók igen is; miként t. ülnök úr is, polgári hivatalára nézve, a' városi rendszer keresztül-menté vei restauráltathatni fog : de soha sem örökére vagy szerzeményére nézve — minemünek jelen viszonyaink között tekintendő a' lelkipásztorság, mint egy lelki, de egyszersmind anyagi létünket feltételező birtok. — Erre lön nagy mennydörgés és villámás! ?! És ugyan ugy-e? a' t. ülnök urnák lehet következést vonni le, melly tán ezereknek, kik egyházokat hiven szolgálták, polgári és anyagi létét pusztítaná el: — és nekünk szegény páriáknak még csak hasonlatért v. védokul se szabadjon ön becses polgári hivatalára vetni fel szemeinket ? Szép viszonosság! — 's a son logis, annál szebb!?! Ha törvényhozásunk akkor, a' mikor a* restauratio által kimaradandó városi örökös tisztviselőket csak illyforma útra-valóval bocsátná el: „elmehetnek Isten hírével", kérdem, a' t. ülnök urat: nem mint városi tisztviselő, de csak mint polgár mit szólna hozzá? 'S ha ugy tetszik : az alkalmazás könnyű. Ne vélje azonban, hogy kast érdeket védek, — mert volnának bár előjogaim ámulásig hízelgők— egyházam üdve és virágzása hozván magával — örömmel mondanék le rólok. Hiszen az illynemü kisszerű áldozat, protestáns lelkipásztoroknak anyagilag is motiválva van, a' mennyiben nekünk családainknál fogva — mellyek által egyházi *s polgári társasághoz csatolva vagyunk — azokéin kivül semmi különző kast érdekeink nem lehetnek. — Annyit azonban követel a1

méltányosság, hogy ha egyházunk a' t. ülnök úr által kiemelt jogát *) üdvösnek vélve, akkor a'mikor, gyakorlani akarandná: szükség, hogy legyen mindenek előtt igazságos. Ennélfogva ha a' t. ülnök urnák van nemcsak akarata reá, de egyszersmind bizonyos tudomása az iránt, hogy a' protest. egyháznak *) Félre-értés kikerülése végett szükségesnek vélem megjegyezni, hogy midőn itt restauratióról szólok, nem ollyas helyosztó consistorialis műtéteit ertek, minő túl a'Tisza nagyobb részében napi-renden vau, — mellynek oka nem annyira az egyházak szellemében, mint inkább a'lelkészeknek csekélységekért költözködni vágyó, nomadi hajlamában rejlik: hanem értem a" szót ugy, mint a' polgári élet magyarázza. — Mióta azonban egyházunk rendszeresült: illyennek nyomára csak kivételképen találhatni; — például: midőn a' XIV. Lajos alatt száműzött franczia lelkészek Németalföldre ésSchweitzba menekültek: számukra mindkét helyütt néhány fényes egyházak jelöltettek ki, mellyekben kedvességök foka szerint többször vagy kevesebbszer prédikáltak, — nem véve egyéb jutalmát mint a' számukra kitett jegyeknek kegyes adományképen gyűlt, de egy némellyikét egész életidejére biztosító tartalmát. Ezt azonban magyar protestáns egyházunk parodiázni nem akarhatja. K. J.