Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-08 / 23. szám

nem arról, hogy ha törvény, legyen törvény, azt egy rövid év multán ne favorizáljuk le. Nem is arról szólok, hogy nagyt. esperes úr, ha egy év alatt más meggyőződésre jutott, azt ne követhesse, a' többség bele-egyeztével ujdonan-új határzattá is ne emelhesse: hanem azt mondom, hogy itt a' meggyőződés gyanús. Igenis, gyanús; elnöki szó pattanta ki, miért ellenzi az egyházmegye, 's kivált az ifjú nemzedék azilly jövevények bekebeleztetését, t. i. mert tapasztalás mutatta meg, hogy őket — ugy nevezett úrfi-káplánokat — sok keservesen szolgá t, hét — nyolcz évi szegénységben még patkószögükböl is kifogyott, szintúgy jeles egyének rovására tolja a' hatalmas pártfogás fárába. Ki is mondatott ez alkalommal, hogy törvényünk nincs, a' mi van is, ingatag, sőt elnöki szó mondá: ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. — Két szerény ifjú állt reményés félelem miatt kevéssé halvány arczczal a' vizsgálat alatt, várvák a' sentenliát. Ezek nem bocsáttattak vizsgálatra, mert köteleztetnek kimenni külföldi egyetembe. Olly ifjak ezek, kik főiskolánknak díszei valának; onnan két évig tartó iskolatanitóságra kijővén, a' sors, mellyel perbe szállni nem lehet, olly helyzetbe juttatta őket, hogy ha csak sóvár kezeik a' mindennapi tápot meg nem vonta gyomruktól, annyit ugyan nem gyűjthettek, mennyivel a' legközelebbi külföldi egyetemben időzhetnének. Mennének ők szegények, de régen meg vagyon írva, hogy mindent a' mód tesz. Ha, időt és körülményt figyelembe nem véve, őket tovább is kényszerítjük: bizony még arra a* gondolatra kell jőni az embernek, hogy a1

jeleseket el akarjuk űzni, a' mint már sokakat el is üztünk. Határozat: Folyamodjanak az egyházkerületi gyűlésre, hogy ne kényszeríttessenek kimenni. És ha az egyházkerület nem enged? Akkor elmennek más e.kerületbe és se bajuk. Ez is tehát „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes." 10) A' jegyzőkönyv felolvastatott és hitelesíttetett, miután helyettes ősz elnökünk, korunkban a' magyar protestantismus védangyala, mint szintén nagyt. esperes úr is érzékeny búcsút vévén a' már gyéren állongó gyűlés-maradványtól , — eloszlottunk. Jövő őszi közgyűlésünket Oszláron tartandjuk. Közlésemet egyszerű kérelmekkel zárom be. Az elsőt intézem nagyt. esperes úrhoz. Legyen szives az előre tudható, vagy általa indítványozandó — péld. képviselet 'sa't. — tárgyakat gyűlésre meghívó levelében velünk előre tudatni, hogy azok, kik talán fontolgatni szeretnének, legalább egy pár órát szentelhessenek a'tárgyaknak. Másodikat a' közönséghez. Ne vélje, mintha e1

tudósítás viszketegből, vagy épen sértő szándékból eredett volna: hanem ki ügyeinket figyelemmel kiséri, annak nem lehet nem óhajtani, hogy sok dolgok másképen történjenek, 's ez óhajtás szüli aztán, hogy a1

gyűlést egy kis bírálattal kisérjük. — Harmadikat világi urainkhoz. Országos-, sőt mondhatnók, világhírű férfiak ülnek asztalunknál, de ha prot. egyházalkotmány- és kormányzati jártasságukról kellene Ítélni, ugy inkább nem Ítélünk. Ne vegyék rosz neven egy hozzájok képest parányi porféregtöl, ha azt mondja: olvassák meg legalább e'nagy-becsü lapokat elsőtől utolsóig, és fogják tapasztalni, hogy mindjárt új világosság támad Izráelben. — Az utolsót a'még nem léte&ö világi elnökhöz. Bárki legyen a' segédgondnok, tűzzön ki magának határozott irányt,mellyben munkálkodni fog. Ez irány legyen, nem elhamarkodott, 's ennyiben conservativ, de senki és semmi által fel nem tartható békés haladás, törvények és határzatok iránti hűség, pártatlanság, szelíd türelem, visszásfelek közt az igazság határain belől békítő szellem, egyházak jogai feletti éber őrködés, de az egyház szolgáiról is meg nem felejtkezés. Ez irány hiánya szülte azt a' kimondhatatlan, kimagyarázhatlan valamit, mi e'gyűlésünket jellemzette.— Jelen közlésről csak annyiban állunk jót, mennyiben közérdekű tárgyat ki nem felejténk; — a' rend bizonyosan más volt. Felföldi. I s k o 1 a- 's neveié s-ü g y: Reformált-fő iskolai dolgok. L Poenalitas. Nem személyes érdek, vagy viszke— teg, nem is irigység vezérli tollamat: a' szavak, mellyeket mondandok, tagadhatatlanok. Csaknem mindenref. főiskolában meg van azon ferde-irányu adóztatás, mellyel a' tanulók, szülőik rovására, sokféleképen terheltetnek. Többek közöl csupán egy iskolát emelek ki, mint általam legjobban ismertet. Mellyik, azt most kíméletből, minthogy a* dologra ugy sem tartozik — de nem félelemből — nem mondom; majd ha fel leszek híva, bővebb daguerreotypjével együtt nevével is szolgálok. — Ezen iskolában minden bűntettnek fizetés — mint Chinában a' bambus — még pedig gyakran sommás fizetés a' vége, mert a' bebör— tönözöttek is a* börtönben töltött minden óráért egy pengő kr. lakbért fizetnek; pedig — megczáfolására azoknak, kik ezen főiskolábani nevelést szelídnek és szabadnak mondják — egész triumphussal említem az ellenokokat, hogy t. i. igen gyakoriak az 50, 60, 100, 200 börtönórá— vali megtiszteltetések. Uraim! nem ez a' szabad nevelés. Fogjátok be hát szájatokat ezen főiskolai szabad neveléssel vádlói! Annyival inkább befogjátok pedig, mert a' szóban forgó főiskola, hogy többé ne kénytelenítlessék — mint 1841-ben — megye börtönére szorulni, tavai ismét egy börtönt nyert, keményen befalazott ablakút és szellőllent a' XIX-dik század dicséretére. Vájjon kigyó-béka nincs-e benne? Mindegy: a'börtönarenda szaporodik. A' két garasos adó itt Széchenyi előtt állott már, mert tudjuk, hogy 2 p. garast fizet, ki ünnepi isteni-tiszteletet mulaszt. —