Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-05-25 / 21. szám

zas párok példájára történhetett volna meg, a' zajgást le nem csendesitendhette: de illy remény bizatás a mellett is az el válási műtéteit, az „egye $ülés" eszméje iránti tiszteletből, mint gyógyászoknak a' tagok elmetszését, csak kikerülhetlen esetben kelle megpróbálnunk. — Azonban ha már megtettük is az elválási kísérletet, kérdem : Mi okon vetett vakot a' koczka? F.: A' kettős centralisatio miatt. K.: Honnan a' kettős centralisatio? F.: A' kettős világi elnökletből. Ugyanis, mint látánk, Felső-zemplén csak hamar fényponthoz szokván, az elválás által önállásu társulattá kívánt alakulni. — Ezt czélul tűzve, hogy magát fentarthassa, női hozományát az elválás esetében nagyobb mennyiségben követelte. — Bár 20 számmal lakta a' menyekzöt, 28 számmal készült az elválási búcsúra. Nem hunyhatott erre szemet az ungi rész; egyszerre látta, hogy nem annyira fénypontokul jegyzőkönyvbe a' viszhangra talált három eszmét; — és ha olly hőn ápolandtatnak, mint fogadtatlak, általuk megyénk lüktetve vert ütere élénkülést nyerendvén, nem sokára a' pályázó megyék sorába mi is erélyesen lépendünk fel.—4) Ez év változás éve levén, a'papváltozás minden categoriájában kis kivételek mellett, történtek változások. — Volt, ki a' sors fazekából kihúzta a' ternót; de volt olly is, ki az alphától az ómegáig szökeltetett. A'z—i egyház pedig kapóra üttetett; — az egyház ugyan vonakodott laptaszerepet viselni: de azután, hogy malmára látta folyni a' vizet, ráadta magát. — A' tollnok tiszte szerint, mint adogató, feladta a' laptát, a' m.gyülés kapóra ütötte, az elnök a'játékot elrendelte, a' játékjeleket a' pályázóknak kiosztotta, — 3/4

éven át tartott nagy küzdések közt a'versenyjáték : a' pályatért környező sürü erdők, még inelválási, inint szakadási eszme rejlik a' kísérletben: kább a' paradicsomi szép gyümölcsösök viszhanamannak hajtásából maga elébe ugratta a'nyulat,— gozták e'szókat: „tetszik a'játék". — A'játék mint is testéből csak egy íznyit is kiengedett volna szakítani; túlsulylyalbirószavazatain megbuktatta a' szakadást. — Igy akadt fel az áldásosnak vélt elválási eszme, közvetlen ugyan az önérdek, de közvetve a' kettős világi elnöklet és kettős pontosulat zátonyain. — — Eddig a' commentár; — elég biz ez, sok is! mondhatják némellyek. De egy betűig szükséges volt 5 mert illy taglalatos magyarázat után tűnik fel a1

nagy közönség előtt, a' n.-toronyai gyűlés azon ritka szelleme, melly ha magány-körökben vagy tán gyűlési termekben csonka szárnyú eszterágként fészek felett próbálgatott is gyöngerep teket: de illy önállásban, mint e' szép gyűlésben, soha nem merészelt szárnyra kelni. És épen e' gyözödésem után sorozom vázlatom 1-sö pontjául e' szókban itt szétdörgött szellemet: „Elég egy nap egy égen, legyen egy világi elnök megyénk egén!4

4

Pünkösti lélekként töltötte el ez égből leolvasott igazság tanácsteremünket. Azonnal élénkült gyűlésünkbe csattogó szárnyakkal repült viszsza békeolajággal a' tőlünk régóta száműzött „egyesülési4

4

kedves szellem, nyilt karokkal öleltetettföl, és mint az egyes elnöklettel rokon eszme, a' 2-ik pontban kikiáltatott: „egyesüljünk! zúgjanak vészharangok az „elválásnak4

4

! vettessék örökre külső sötétségre, mint menyekzöi öröm 's szövetség konkolya a' „szakadás4

4

! — Alig hangzott el a' köztetszést nyert két eszme, midőn egy világi ülnök 3-dik pontul igy szól: „Pontosuljunk4

4

, urak! gyűléseink helyeit centralisáljuk, vegyük ki már valahára a' vándor köpenyt gyűléseink nyakából. — Tárgyhoz illő méltánylattal fogadtatott a' korszerű indítvány, és a' t.cz. indítványozó urnák elnöklete alatt a' tervkészítésre választmány rendelletett. — Közlő pedig szerény dicsekedéssel nyilatkozik:—Soha még orgánumául lenni gyűlésnek olly szája ízén nem esett, mint ez egyszer, 's ragadó érzések közt tette le kapósdi levén, harsogta a' z—i bíróság : „ a1 ki megkapja , azé lesz.4

4

Ugy is lett, egy pályázó nagy ügyességgel kapván meg a1

többi társak fölött, olly idomos kezekkel szorongatta meg, hogy keze helye öt megismerteié, 's a' szép tömetü lapta kezébe vágyott 's illesztetett is vissza. Ki nem látja, hogy üdvösb lett volna itt a' halál által csonkult esztendőt káplánnal töltetni ki, nem pedig nagy gyaláztatás mellett, sorba futtatni, kongattatni a' papot? Az özvegy iránti részvétből tanuljuk el a' szép virágzásu bereghi megyétől a'kegyelem-esztendőt: de többet illy hosszasan ne tartassunk szemlét ingyengült tisztársaink felett. — 5) Új rendeletnél fogva új papjaink ünnepélyesen fognak ezután első egyházaikba esperes vagy helyettese által bevezettetni. — Nem is használ, nem is árt; — annyit mégis jelent: ujítunk — haladunk — kezdünk ráunni a' vallásunkat jellemző szép egyszerűségre. — 6) Az iskolatanítóknak Egyiptom földéből, a'szolgaság házából való kiszabadulásukra reményszikra élesztetett. — Sok volna egyszerre a' nagy szabadság, — még nektek, jó rektorok! ki kell elébb a' 40 esztendőt bujdosni a' pusztában, ugy mehettek be a' Kanahánba. — 7) Az egyes egyházak pénzei rosz lábon állásának föokául nézetvéü az, hogy kik a1

számadók, azok a' számvevők: — ezen ész- és jogellenes szokás meggátlására az egyház elöljárói elüttettek az illynemü pénz felkölcsönözhelése jogától. — Bölcs rendelet, — de a' nagy és ravasz dongók fognak tudni rést ütni a' törvény hálóján; inkább sok el fogja vetni az elöljárói pálczát, csak pénzt nyerhessen. — 8) R. A. iskolatanító, tótajku növendékei magyarosításában több versent feltünöleg bebizonyított működéseinek méltánylata-'s több tiszttársai ébresztéséül, egyházi szűkös pénztárunkból egy tallérral megjutalmaztatni, és gyűlés szine előtt esperesileg átadatni rendeltetett.—Csekély biz ez, mond-