Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-05-25 / 21. szám
„Mult Jelen" e' tárgy felett tavai folytatott felelkezéseire. És találkozunk a' többek közt két hőssel, kik a' successio üdvös volta mellett harczoltak: egygyel, ki az ellen lépett síkra. Ez mindvégig megáll az igaz ügy védpaizsa alatt, noha szivének méltatlan gyanúsítás tőreitől kell vérzeni : amazok közöl egyik kevés viaskodás után feljajdúl, hogy ellenei „a' gorombaságban4 4 (tán csak az ijedtség szólott belőle igy , mert egyébiránt bizonyosan azt akarta mondani: a' győző erősségekben) utólérhetlenek, 's azzal a' jegyzői tollat is eldobva kezéből, ott-hagyja a1 tusát; a' másik nagy képekkel ismétli azokat, miket mások már elmondottak volt, és egész lelki csendességgel a' „Contemne4 4 oszlopa *) mellé vonúl. Már mikor az ellenség ott-hagyja a1 csata-piaczot, az ütközet, természet szerint, meg van nyerve. És itt a' dolog derekára szállva, hogy a' successiót eltörleszteni és a' képviseleti rendszert behozni kívánók igaza min alapúi, a' 86-ik, 90-ik, 85-ik kánonok elég világosan mondják: de hogy a' successionalisták erősségeit törvények támo gatnák, azt megmutatni bajosocska. Hát az 1829-beli k.zsinat határozata, melly által az addig is divatozott successio törvénynyé akar tolakodni,nem kötelező erejű? kérdhetné valami. Én ugy hiszem, nem; 's ha engemet ezt erősíteni a' 100-ik kánon befejezése, hol egyik szó le van vágva a' másikkal, egészben nem jogosít is, felhatalmaz az 1794-beli k.zsinat e' Lapban „egy kis kérdésecske4 4 czím alatt már elmondott magyarázó végzete; fel a' „rólam de nélkülem4 4 határozottaknak meg nem állhatási elve; fel mindenek fölött az, hogy az 1829-ben becsúsztatott normativum egyházunk független kormányzásának, az alatt míg a'szegény papsággal választósdit játszadtat, gyökerét tépi ki, mit elnézni egy becsületes protestáns papnak sem szabad. Tudva van, mikép Erdély ref. nagyai még a' mult század kezdetén kicsikarták papságunk kezéből az akkor gyakorlatban volt szabad püspöki választást, minek nyomán m.egyházi főtanácsunk a' köz-jegyzöségre kijelelést gyakorolt régebben is, 1829. óta pedig k.zsinati határozat által jogosítatva. Én megvallom, sokkal vastagabb-fejű protestáns ember vagyok, hogysem ennek megállhatóságát átláthatnám; egyébiránt a' dolog de facto ugy áll, hogy köz-jegyzőink 's azokban püspökeink is ma nem szabadon három-háromra apasztott egyének közöl választatnak. Még nagy szerencse, hogy midőn közjegyzőre van szükség, nem köteles minden választó három egyénre adni szavazatot, mint ezt kerületi jegyzőinkre nézve a' szőnyegen levő normativum kívánja, mert akkor *) Minő sfalua lehet ez? nem tudom, mert róla itt hailok legelsőben ; de ha nevéből következtetnem szabad, kétségkívül valami újféle ., Vastagnez " istennek lehet szentelve. H. Z. nem tudom, ki lenne püspök. A* kerületi jegyzőségre hármat tartozik választani minden pap, (minő erőszak ez a' meggyőződésen és lelkiösmereten! arra erötetni valakit, hogy egyszerre három egyént valljon legalkalmasabbnak a' jegyzőségre!) 's az ekként kijeleltek közöl, mert látnivaló, hogy e* nem választás, azok, kikre legtöbb szavazat esett., hárman k.zsinat elébe terjesztetnek, mint mondják, megerősítés, de valósággal új választás végett. Illy esetben a' székely gyermek, szemével hunyorítva, igy szólana játszó pajtásához: Csak csak, Miska! azaz: vedd tréfának! — Bár sugároztassuk át egy kis józan prismán e' választási viszonyokat. Ha a' k.zsinatot ugy nézzük, mint a' m.egyházi főtanács által kijelelt három egyének közöl köz-jegyzőt választandó testületet, akkor magát választónak mutatja ; ha pedig más oldalról a' kerületi jegyzők szempontjából tekintjük, akkor megerősítő szerepet viszen. Ki volna olly vak, hogy itt az illusiót észre ne vegye? Mi kevés ész kívántatik annak felfogására, hogy ha az egyházkerületek választott jegyzőt küldenek fel a' k.zsinatra. három kijelelteikben, ugy a' m.egyházi főtanács is választott közjegyzőt terjeszt oda; mert a' hivatal természete, a' kérdés alatti személyek száma, a' k.zsinat működése mind a' két esetben ugyanaz. És megfordítva, ha a'm.egyházi főtanács leküldöltei csak kijeleltek, nem megválasztottak: ugy az egyházkerületek felterjesztése is bizonyosan nem választás, csak kijelelés. Miként állunk hát most hivatalnokainkkal? Felelet: az esperesek és jegyzők nem képviselik egyházkerületeiket, mivel, azok felibe nem szabad-választás utján emelkedtek; a* k.zsinat ismét nem egyházunk képviselője, mivel annak tagjai maguk választanak maguknak társakat; a'közjegyző szabad-választásától pedig, 's tehát a' püspökétől is, nemcsak a' közpapság, de még a'k.zsinat tagjai is el vannak zárva a'm.egyh. főtanács megszorító kijelelése által. Kinek szeme van a' látásra, látja, mennyi befolyásunk van nekünk az egyház kormányzásába! Szükség azért, hogy az 1829-beli normativum által erejökböl kivetkeztetelt 85-dik, 86-dik és 90-dik kánonok viszont érvényesekké tétessenek, annyival inkább, mivel a' successio üdvös volta mellett felhozott tárnokok, ha különben az a* prot. egyház született szabadságával összeilleszthető lenne is, mi pedig a'felebbiekböl épen ellenkezőleg jő ki, eléggé leczáfoltattak, és a' tapasztalás sem egészben javallja, hogy a' hivatalnokság valakihez elválhatatlanul hozzá süljön. Ugyanis, a' mennyi igaz van abban, hogy a'jegyzők hivataloskodásuk alatt betanulják az egyházi dolgok kezelése módját: ép olly bizonyos, hogy némellyik, mikor esperességre jut, az öregség miatt mindenből ki van tanulva; keze, feje sokkal inkább reszket, hogysem az egyházi kormányt egyenesen vezethetné. E' mellett minden hivatalban lenni
