Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-05-18 / 20. szám

felsoroltam, a" mellyek azonban nem egészen helyeselhető okoknál fogva, a' szerkesztőség által abból kihagyattak. 0. úr véleményére végtére, miszerint hiszi, hogy a' papi elnökséget vitatni, legalább most még, nemcsak becsületünkre nem válik, hanem hierarchiai gőgöt gyanittat, kevély szegénységet hirdet és nevetséges: hideg vérrel, de megvetöleg azt adom tudtára 0. úrnak, hogy a" papi elnökséget vitatni nemcsak papi becsületünkre válik, mert szégyen némelly papokra, kik a' kürarchiai elveknek rabszolgailag a'reájok bizott egyházak kárával bókolnak, de egyházunk legszentebb érdekében fekszik; hogy továbbá korunk , melly discussionak kora, megkívánja, söt sürgeti azt, hogy azok, kik minden alapos ok hiányával csupa ráfogásokkal, gyanúsításokkal és gőgös parancsokkal a' papelnökség ellen harczolnak, kyrarchiát gyaníttatnak, irodalmi és vallás *s egyházi dolgokba ni szegénységet 's azok iránti tiszteletlenséget hirdetnek; a' kevély papi szegénységre nézve, hogy a' szegénység fogalma relatív fogalom, 's vannak lelkészek, kik csekély fizetésök mellett, keresztény takarékosságuknál fogva gazdagok: ellenben vannak világiak is, kik bő jövedelmök ellenére csődre kerülnek; hogy a' papelnökség vitatása nem új eszme, hanem már az 1791-ben tartatott zsinaton megpendíttetett és hasonló okokkal, mintáz enyémek, támogattatott, *s hogy az elnökségi ano' maliák ellen ujabb időben is panaszok emeltettek, mint teszem a' Wirren und Zerwurfnisse in Ungarn czimü röpiratban, T. Hoics Sámuel úr a" Prot. Egyh. 's Isk. Lap tavali folyamában foglalt „pártfogók és felügyelök" czimü czikkében, Fáy András úr Óramutatójában 'sat.; 's nem is hiszem azt, hogy én becsületemben veszítettem volna a' tudós és részrehajlatlan férfiak előtt azért, mert a* pap elnökség tárgyalásába bocsátkoztam, *s az ikerelnökségrőli vitatkozást mellőzve, nem a solo papelnökséget pártoltam, csak azt vitattam, hogy az egyházi elnökség illeti az egyházi személyt vagyis a' papot, *) hanem hamarább 0. úr, ki ha tiszta szándéka lett volna, nyomorú görög köpeny alá nem búvik, hanem nyilt sisakkal előlép, midőn illy vagdalásokkal harczol, tehát egy eategoriába teszi magát azon felügyelővel, kiről Hoics Sámuel úr, idézett czikkéuek végén megjegyzé, hogy miután az a'paptól a'helybeli gyülésbeni elnökösködést meg akarta tagadni, azt nem egyébnek, hanem — telenségének tulajdonítani kell, 's magára felidézte azon latin mondást: si tacuisses, philosophus mansisses. — Ráhó, febr. 15. 1845. Valentinyi Dániel. Csalt az a' baj, hogy protestáns elvek szerint a* nempap is egyházi személy "s egyházunkban töui és személyek nincsenek. Az egyháziak és világiak illynemü megkülönböztetése ismét puseyismust

azaz, a' protestantismustól eltérés 's a' római katholicismushoz odahajlás. Török. Kii!- és belföldi tudósítások: Ronge és Czerszki, Ronge „Igazolása" nyomán czélszerünek véljük ezeket közleni: Ronge János 1813-ki oct. 16. Bischofswaldban, Neisse-kerület helységében Szudetekhez közel született. Szüléi Bischofswaldban egy paraszttelket birtak. 6 éves korától 12-ik évéig atyja juhait örzé. Első oktatást a* bischofswaldi faluiskolában nyert. Egyik tanítója nógatására atyja 1827-ben a' neissei gymnasiumba küldé öt, honnan 1836-ban a' boroszlói egyetembe ment istenészetet tanulni. Egyetemen tanulása közben katonáskodás! kötelességének is eleget tevén, 1839-ki decemberben papnövendékházba ment. Itt reá nézve a'legkeserűbb napok 's legsulyosb tusák szaka kezdődött. Leírja azután a' papok neveltetését, mit mi mellőzünk, azt jegyezvén csak meg, hogy 1840-ben szellem- és kedélyben elkeseredve hagyá el a' seminariumot. Léleknyugalmát családja körében visszanyerni hasztalanul törekedve, 1841-diki martiusban groltkaui káplán lön, az iskolában mezőt találva, hol legtöbbet tehetett. Itt kötelességének ismeré , valamint a' gyóntató- és szószéken , a' visszaélések 's a' rom. hierarchia hittételei ellen nyilvánosan nyilatkozni. Azután előszámlálja az indokokat, mellyek benne ezen eltökéletet megérlelék, 's motiválásokul rajzolja Ritter tr. 's káptalanvicarius önkénykedését, ki alatt a' vakbuzgóság a' leendő káplánok közt nagyon terjedezett. E' közben Knauer püspökké lön. Roma nem akarta öt megerősíteni. Ezen felboszankodva Ronge 1842-ben „Roma s a' boroszlói székeskáptalan" czimü czikkét „Egy káplán" aláírással irta, mellynek megjelente után mintegy 6 hétre levelet kapott Rittertöl, mellyben felszólitatott, mondaná meg papi becsületszavára: ő-e a' kérdéses czikk irója vagy beküldője, vagy bármi tekintetben részese ? Ronge azt felelte, hogy e1

kérdésre felelni lelki— ösmérete nem engedi. Elbeszéli azután, minő módokhoz nyúltak, hogy öt nyilatkozásra 's visszahúzásra bírják, 's több nevezetes oklevelet közöl. 1843-ki jan. 30-kán hivatalától felfüggesztetett 's a' boroszlói seminariumba ad exercitia rendeltetett. A' hivataltól felfüggesztő rendeletben szembeötlő ruházkodás , illetlen hosszú haj 's az egyházi cselekvényeknek illem- 's méltóság nélküli végezése lobbantaték szemére. Ezek megczáfolásaul közli Ronge Grottkau városa önkénytes nyilatkozatát 's azon kérdésre felel: miért lön hivatalától felfüggesztve? Kifejti továbbá az okokat, miért nem engedelmeskedett a' vicariatus rendeletének 's beadott védelméről szól. Grottkauot elhagyván, Valtorfban Neisse mellett Reichenbach grófnál mulatott, hol 3 hét múlva levelet vön a* káptalantól, mellyben ez tudatja vele, hogy előbbi határozatánál marad. Ronge e' szerint nem vélt többé hivatalában maradhatni. De hogy egy utat se hagyjon kisérletlenül, megirá a' vicariatus-