Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-05-11 / 19. szám

's más szenvedélyek rablánczaiban nem is jöhetnek soha magukhoz; vannak, kik pedantismusnak, különczködésnek vagy gögösségnek tartják az egészet; 's vannak végre a' jobb indulatuak közöl is, kiket elijeszt az — a' kimenetelről Ítélve — szerencsétlenül járt erényhősök példája." Közelebb ok azonban, mivel hogy ezen erénylelkület nem tenyészt étik. Mert ámbár igaz, hogy a' meglett cha -raktér maga apja-anyja, önszerzemény, önérdem, nem is lehet azt áttölteni vagy megvásárlani: de a' magnak elvetése, a'csirának ápolása, egy jobb, elektrikusabb atmosphaera, langy eső 's mosolygó verőfény, az csakugyan az öregebbek dolga a' serdülő fiatalság általellenében. De hát miérS nem tenyésztjük a' charaktert? Isten tudja biz azt; — vagy ha már felelnem kellene: mert sasnak sas magzata 's nálunk kevés a'királyi sas. Mit tehetünk 's tegyünk tehát ? Szedjük össze minmagunkat 's a' mint illy concentrált erőtől telik, vessük meg az alapot. A' második potentia harmadikra emelendi a1

jövőt, cubusra a'quadratumot a'mi gyökünkkel. Nur frisch, frőhlich, frei Tind frommdarauf und daran"! Hogy most rövidebb legyek (talán egyszer majd e' tárgyra még visszajövendő) csak egyes vonásokban rajzolom ide a' véleményem szerint legszükségesb teendők képét. 1. Mindenekelőtt jobb családi szellemet óhajtanék 's hogy ez legyen, több gondot a1

status 's egyház részéről a' házasságokra, házi életre, magánynevelésre. 2. Hogy a' nyilvános képzés, melly most leginkább csak oktatás, ezután neveléssé, még pedig olly neveléssé váljék, melly a' lelkület- 's charakterlíépzést tartsa szeme előtt 's főczélnak. (Gesinnungserzieliung, Gesinnnngs-Philosophie). 3. A' nyilvános közéletnek nem kellene olly szegénynek, gyalognak, prosainak, — — lelketlennek lennie, (nemzeti nagy pálya-játékok mint hajdan az olympiak!) 4. A' felserdült nevelt ifjak, mikor a' nagy életbe, a' nyilvános pályára lépnek, avattatnának fel egy városban, egy megyében egyszerre, együtt egy nemzeti komoly nagy ünnepély alkalmával, (die Weihe 5. Leendő nevelők, oktatók-, papok-'s minden a'nagy közéletre befolyó hivatalnokoknak csak azok választatnának, kik illy charaktert magokban érlelnek, vagy ollyat már tanúsítottak. 6. Több élő példa 's több serkentés felölröl, azok részéről, kikre a' közügyek kormánya bizaték. 7. A' nemzeti dísznek, becsületnek egyetemes, hatalmas, ép érzete, 's több ezekhez hasonló eszközök és intézkedések. Adja Isten, az itt elszórt mag ne essék pusztán útra, sziklákra 7

s tövisek közé ! Vandrák An drás. Wyilt levél T. Törlik airhoz. Tisztelendöséged nem akar sanctiót, mellyet a' törvényhozás adandna intézkedéseinkre, vagyis, mint mi vásárhelyi evangélikusok akarjuk „egyh. alkotmányunk — és kormány rendszerünkre *)"; és pedig azért nem, mert ezt magunk ís megtehetjük, és még azért nem, mert autonomiánk veszélyeztetve volna. Tiszdőséged állításai evangélikus füleinknek hizelgőleg hangzanak, cs első felhevülésben 's elragadtatásban nem kellene sok biztatás, hogy a' vásárhelyi evangélikusok javallatát agyon-tapossuk: de mi, kik hidegvérrel szoktunk hallgatni illy csengő állításokra, utóhangoktól irtózunk. Midőn javallatunk készült, mi is láttuk azt, söt Tiszdőséged állításainál tovább menvén, még arról is megemlékeztünk, hogy melly hitrokonunk intézkedéseinknek 's törvényeinknek hódolni nem akar, azt a' „brachium seculare" hatalmával is kényszeríthetjük: de mindezek keveset nyomván a1

mérlegen, az országos törvény adta sanctio ellenében, tanácsosbnak 's üdvesebbnek találtuk ezt elfogadni. Akarom tehát bővebben elmondani ebbeli nézeteinket 's egyúttal Tiszdőségednek is felelni 's aggodalmát eloszlatni. A' törvény vagy intézkedés csak akkor lehet szentesítve, ha valaki jót áll értté — garantiroz — hogy az, a' mi benne foglaltatik, teljesítésbe is fog menni; hogy a'törvény nemcsak írott malaszt, hanem szelleme az élet minden jelentkezésein mutatkozik : a' garanlia pedig csak akkor lehet áldott-sikerü, ha az olly hatalom kezeiben van letéve, mellynek mindenki hódolni és engedelmeskedni tartozik, 's illyen hatalom alkotmányos hazánkban csak az országos törvény, melly a' maga szavainak szentségét védeni képes, és a' vásárhelyi evang. egyház, egyházi intézkedéseinkre épen csak a' törvényadta sanctióban helyezi egész bizodalmát, ettől vár orvoslást, ettől sikert és senki mástól. Gondoljuk, Tiszdőséged is felteszi rólunk, hogy ezen törvényes sanctiónak mi sem akarjuk alárendelni vallási szabadságunkat, hitelveinket "s meggyőződésünket, mert ehez a'világi hatalomnak semmi joga; mi csak annyiban kívánjuk az országos törvény paizsa alá vetni magunkat, mennyiben az ország keblében fenáiló társulat vagyunk, mert mi az egyháznak status feletti állását elismerni nem akarjuk, de még azt sem, hogy független legyen a' statustól, mert erre nem tanított Krisztus. — A' vásárhelyi evangélikusok elismerik azt mit, Tiszdőséged mond, „hogy mindenkinek lehet önmaga elébe törvényt szabnide — tapasztalás után szólva — arra mitsem ad, és pedig azért nem, mert lelkéből akarja , hogy legyen valami belőlünk, legyünk az evangeliom szellemében elrendezett és eonslatírozott testület, melly mind a' világ, mind Isten szemei előtt gyönyörűséges. De szóljunk őszintén, minden hízelgés és mystificatio nélkül. Mi vásárhelyi evangélikusok azon garantiában, mellyet magunk kezelünk, fájdalommal legyen mondva, nem b i z-L. Pr. E és Isfe. Lap 3-dik számát!