Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-04-20 / 16. szám

czéljáf bizonyosan elérendi, ha neki ahoz megkí­vántató időt hagyunk- . . . Schweiz reményiheti, hogy öt minden fia védendi. Ha pedig egy ellen­séges nemzedék védőket találna elcsábított 's megvakított fiai közt, a' szövetség nem feledendi, hogy a' jog hatalma 's életótalmul a' hatalom joga is mellette van (A. K. Z.). Apróságok. Az olasz statusok kormányai 's községei vetélkednek egymással a világiasított javak egykori uraiknak visszaadásában 's a1 jezuiták visszahívásában (A. Z.). — Journ. des Debats szerint Holowinsky fiatal tanitó a' kiewi főiskolában, a' pétervári r. kath. papnevelöintézet igazgatójává neveztetett ki. A1 czár meglátogat­ván az intézetet a'növendékek előtt ezeket mon dáneki: „Én is, nyilvánítom, ámbár görög, de mégis katholikus vagyok, azért azonban nem va­gyok ellensége a latin katholikusoknak. De'4 — e' szavaknál keblére tevé kezét 's eskü ünnepé­lyes hangján szóla — ,,a' latin katholikusokat csak azon föltétel alatt turendem, ha az enyémen kívül más felsöséget el nem ismernek 's Romával többé semmi viszonyban nem állandnak." — Belgium­ban erősen imádkoznak Angliának r. kath egy­házba áttérése végett (Kath. K. Z.). — A' péteri Iiitv. egyliáz tí/áza­(kN h£iiiiej»e. Emléket állítani elhunyt jeles emberek, nevezetes, boldogító történetek 's ese­mények emlékezetére, nemcsak szép, illendő 's kegyeleti dolog, hanem emberi, polgári 's keresz­tyéni szent kötelesség is. Ennek érzetétől ihletve, a' péteri ágost. hitv. egyház tagjai, különösen a' helybeli áldott földesasszony, boldog emlékezetű nagys. Földváry Miklós özvegye, nagys Föld­váry született Kubinyi Amália asszony és az em­lített egyház buzgó lelkésze tiszt. Schnell Károly úr, — mult, 1844 dik év sept. 22-kén meglarták az egyház század-évi fönállásának ünnepét, a' helybelieket nem is említve, több vidéki szép ven­dégek, nevezetesen mélt. gr. Teleki Sámuel ö nga *s mélyen tisztelt családa jelenlétében. A' szép alkalomhoz képest először a1 helybeli lelkész tiszt. Schnell K. úr tartott beszédet magyarul a1 18. zsolt. 2, 3,7, 28 versei szerint: Azon hatal­mas oltalomról, mellynek árnyéka alatt a? péteri ág. hitv gyülekezet mindeddig állott. Megmutatá ÍJ Miben állott azon oltalom? és 2) elöadá: mire készteti ennek meggondolása a' híveket? — Ezu­tán a" jó szomszéd , tiszt. Horecky Gábor-János, maglódi lelkész úr lépett föl a' szónokszékbe és i Tim. 3: 14. 15. szerint szláv nyelven beszélt: az egyházról, mint élő Istennek anyaszentegyhá­záról e' három pontban: 1) mi vitte az emberekel arra, hogy egyházakat építsenek? 2J micsoda jó­kat köszönhetnek az emberek mai időkig az egyhá­zaknak ? és 3) mi kötelességek vannak az egyház iráni? — Mindkét beszéd az ünnepélyhez mért, szép és jó is volt egyszersmind. Az egyház e' százados ünnepe délutánján, az 50 éves tanító-aggastyán, Dobronyovszky János úr örömünnepe tartalék meg. Tiszt. Schnell úr igen lelkesen buzdítá a' gyülekezetet az érdemdús tanító iránti hála 's tiszteletre, mellyre az aggas­tyán könyezve felelt. E' két rendbeli ünnepélyt, másnap az öröm emeléseül, egy igen jeles mulatság zárta be, mely­lyet a' fenlisztelt derék földesasszony szíveske­dett adni. Ebben, a' lelkész úr buzgalma és a' helybeli 's vidéki szépek kegyéből, több nyere­mények játszattak ki az egyház javára. „Midőn az egyházat boldogítjuk, nem szabad felednünk az iskolái", — ezen szent elvből indul­va ki az ismét, meg ismét derék földesasszony, — az egyház százados-ünnepi beszédeket az iskola javára kinyomatta, kaphatók Péteriben 's Pesten a'könyvárusok-, l. Székács lelkész és Stuhlmüller ev. tanító uraknál. A' magyar beszédnek ára 5, a' tótnak, mellyhez a' péteri ág egyház százévi tör­ténete , az 50 éves tanító, Dobronyovszky János úr örömünnepére tartott beszédek 's a' maglódi taníló : Pokorny Mihály úr 50 éves tanító társához intézett üdvözlő verse csatoitatvák 6 kr p p. — Adná Isten, hogy minél több vevői lennének e' derék beszédeknek, már csak azért is, mert a'jö­delem iskolára fordítandó! KissKároly, pesti ref. segédpap. ü el l-e restaurátfo? Elméletileg ha nem is: de gyakorlatilag valóban nélkülözhetlen! Tényt beszélek uraim! — b. e. kir. tanácsos Sturman Márton öregségi elgyöngülése miatt 1833-ban Rozsnyón 77 éves korában letevé a' tiszai egyházkerületfölügyelőitisztét; hanem en­nek további viselésére fölszólíttatva, egy al- 's egy segédügyelö támaszokul szolgálandván, ismét föl— vállalá. Többé azonban nem élvezhetők a' bölcs ősznek páratlan elnöki tapintatát; 's midőn al- és segédügyelőink csupán főfelügyelői megbízatásból működének, egyházkerületünk 8 egész évig va­lóságos világi főnök nélkül volt. Az ugyan Rozs­nyón 1841-ben tartatott egyházkerületi gyűlés azonban hivatkozva főfelügyelőnk 8 év előtti le­mondására 's czímét élte fogytáig meghagyva, rendes fölügyelő választatását határozá el; melly szerint ugyanazon gyűlés, melly a'superinten­densi hivatal restauráitathatását megpendített hegyaljai indítványt a' papság részéről kitörő nehezteléssel vevé, világi elnökének restau­rálfathatását egyértelmüleg nem csupán elfo­gadá , hanem életbe is lépteté Szép következe­tesség! — Mi hegyaljaiak 10 évtől fogva, 6. évenként restaurálunk: de korteskedéssel egyet­len egy egyénünket 's hivatalnokunkat sem vá­dolhatjuk; mindenek ékesen folyván közöttünk a" protestantismus haladást kivánó ösvényén! ' Né m eth y Pál. ' — Nyomt. Landerer és Heckenast.

Next

/
Thumbnails
Contents